Csapjunk a lecsóba, a Századvég két legsúlyosabb adata a következő: Jelenleg a kormány és az ellenzék munkájával is elégedetlen a megkérdezettek többsége, méghozzá azonos arányban (63-63 százalék). A mindkét oldallal együttesen elégedetlenek aránya a korábbi hónapok enyhe csökkenése után ismét szignifikáns mértékben, 5 százalékponttal emelkedett, jelenleg minden harmadik megkérdezett ilyen véleményen van. Most sincs szignifikáns eltérés a két nagy politikai párt vezetőjének miniszterelnöki alkalmasságára vonatkozó választói megítélésekben. Gyurcsány Ferencet a megkérdezettek 36, Orbán Viktort pedig 34 százaléka tartja inkább alkalmasnak a kormányfői pozíció betöltésére.

Magyarán minden nagyhangú bejelentés a Fidesz ilyen-olyan előnyéről: humbug. Elannyira, hogy a hőn utált Gyurcsányt még mindig valamivel többen tartják alkalmas miniszterelnöknek, mint Orbán Viktort. És a hétvégén lesz a Fidesz-kongressszus...

Fokozzuk a hangulatot: Ha a kérdésfeltevés kiszakad a jelenlegi kormány-ellenzék viszonyrendszeréből, akkor a kormányváltással kapcsolatos választói vélemények is jelentős változást mutatnak. Ha öt lehetőség közül választhatnak a megkérdezettek, ahol kettő-kettő a két nagy párt kormányzását kínálja, egyik esetben jelenlegi vezetőjével (Gyurcsány Ferenccel, illetve Orbán Viktorral), a másik esetben nélkülük, az ötödik opció pedig az, hogy egy, a jelenlegi pártoktól független politikai erő valósítsa meg programját, akkor a jelenlegi kormányoldal támogatottsága jóval nagyobb (33 százalék), mint a Fidesz vezette ellenzéké (21 százalék).
Egy jelenleg nem létező, a mostani pártoktól független új politikai erő kormányzati pozícióba kerülését pedig 36 százalék támogatná. Most is igaz tehát, hogy míg a Fidesz szavazóinak mintegy negyede valójában szívesebben támogatna egy új, a mostani pártoktól független formációt, addig az MSZP támogatottsága ebben a dimenzióban magasabb, mint a pártválasztásra vonatkozó hagyományos kérdésre adott válaszok alapján. A Fidesz-szavazók mindössze 46 százaléka látna az öt - közte egy új, a jelenlegi pártoktól független szerveződés lehetőségét is magában foglaló - lehetőség közül legszívesebben egy Orbán Viktor vezette új kormányt hatalmon, 15 százalékuk pedig inkább a jelenlegi vezető nélküli folytatást részesítené előnyben.

Erre mondja Pisti a hetedik céből, hogy Orbánnak annyi.

Az Orbánra nézvést kétségtelenül súlyos helyzet kialakulásának okait keresve találunk támpontot a mostani Századvég-anyagban. A keserű igazságot, miszerint a tények igencsak alárendelt szerepet játszanak a mai magyarországi közgondolkodásban, szépen illusztrálja az a tény, hogy a felnőtt lakosságnak csupán 55 százaléka tudja pontosan megmondani az EU-ba való belépésünk - évét! A hónapot, napot meg sem érdemes kérdezni, noha "hatalmas ünnepségek" voltak. És mindössze három éve...

Rövid számolás után arra a következtetésre juthatunk, hogy Orbán Viktor lejáratására (amely 1993. áprilisban kezdődött, a Fidesz-SZDSZ választási együttműködés aláírása után, ha még emlékszik valaki...), na szóval Orbán Viktor lejáratására már 100 milliárd forintnál többet költöttek. Az Orbánt inszinuáló irodalom mennyisége mostanra meghaladja a Mária Teréziát lejárató (ál)történelmi munkák mennyiségét, Orbán Viktor valahol Görgei Artúr társaságában foglal helyet a hazai gyalázatirodalom térképén.

És mint az EU-belépés "szavatossági ideje" mutatja, az 1998-2002-es kormányciklus immár a feledés homályába veszett. Mi hát a döntő?

A döntő a balsajtó mindennapos teljesítménye. Ezért nem lehet kézbe venni egyetlen kormánypárti médiumot sem anélkül, hogy Orbán Viktort, a Fideszt, illetve "az ellenzék vezérét" támadás ne érné. Ezért nem tehet semmit sem anélkül, hogy ki ne forgatnák a szavait, hogy ne készítenének róla bántó fotót, hogy ne gyaláznák abban az alpári stílusban, amelyre - mérési adatok tanúsítják - rezonál a mai magyar választók többsége.

Ismételjük, a tények közömbösek. Csak a közvélekedés számít. Ma milliók "emlékeznek" nehéz sorsukra az Orbán-érában, milliók hiszik el, hogy Orbán szervezte-szervezi a zavargásokat és így tovább. Nyilván miatta magas az infláció, és ő tehet arról, hogy vizitdíjat kell fizetni.

Mi hát a teendő? Nem volna-e értelmes lépés a május 19-20-ai Fidesz-kongresszus részéről, ha leváltaná Orbánt, és keresne mást? És ha igen, milyen szempontrendszer alapján tegye?

Mivel látjuk, hogy Orbán esetében a társadalmi ellenszenv magas ugyan, de az is világos, hogy a média termelte ezt az ellenszenvet, amelynek alapja nem Orbán személyiségében, még kevésbé vezetői (miniszterelnöki) munkájában keresendő, a válasz nem lehet más, mint hogy egy a médiának is elfogadható elnököt kell(ene) választani.

Mielőtt azonban ezt tenné a kongresszus, érdemes vetni egy pillantást a magyar politika utóbbi 18 évére. Ki a legnépszerűbb jobboldali politikus? Dávid Ibolya. Tett ő már valami igazán nagyszabásút? Nem. Miért népszerű? Mert sztárolja a balsajtó. Miért sztárolja? Mert megvan a helye a balsajtó által szerkesztett virtuális politikai térben. A helye pedig: "a harmadik erő". Hát nem érdekes, hogy miután ötödik éve dolgozik ezen a projekten a média, immár mérhető a "névtelen" harmadik erő hatalmas, ám "vezér nélküli" támogatói bázisa?

Szóval Dávid Ibolya szépen eljátssza a rá kiosztott szerepet. Vajon mi várna egy új Fidesz-elnökre? Gyorsan elhelyeznék a színpadon, elvégre ha ismert, akkor azért könnyű pozicionálni, ha ismeretlen, akkor meg azért. Egy a lényeg: jó Fidesz-elnök nincs, ilyesmi lehetetlen, elvégre a balsajtó ítélete itatja át a médiát 2010-re.

Ráadásul van itt még egy szempont, mégpedig a legfontosabb. A mai magyar tömegsajtó központi irányítás alatt áll, ezt maga Gyurcsány is beismerte Őszödön, meg amúgy is tudjuk. Ha olyan ember tűnik föl a színen, aki ezeknek tetszik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az illetőt amonnan küldték.

Magyarország számára jó vezető csak olyan lehet, akit a balsajtó utál. Minél inkább utálja, annál alkalmasabb lehet. De ez mind csak lehetőség.

A vasbiztos tény: ma Orbán a leggyűlöltebb figura a baloldalon. Ezért kell őt megtartania a Fidesznek. Éppen a balról áradó engesztelhetetlen gyűlölet bizonyítja, hogy egyedül Orbán lehet alkalmas ezek hatalmának a felszámolására. Ezért félnek tőle mindennél jobban.

Bizonyos szempontból teljesen mindegy, ki a Fidesz elnöke, sőt az is, ki a miniszterelnök. Az egyetlen valódi érv, az ultima ratio az ország, a nemzet érdeke. És ma nem látszik más, aki bizonyosan nem fog befeküdni a mai országherdáló elitnek, még a miniszterelnöki stallumért cserében sem. Tehát éppen a most uralkodó MSZP-SZDSZ-sajtó háromság igazolja, hogy csak Orbán Viktor lehet a Fidesz elnöke.

Ha a politika a Fideszben nem öncél, hanem valódi szolgálat.

Nyiri János, gondola.hu
fidesz.hu