Az EU vezetői - köztük a soros elnöki tisztséget betöltő Angela Merkel német kancellár és José Durao Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke - olyan időszakban ül tárgyalóasztalhoz Vlagyimir Putyin elnökkel, amikor a kétoldalú viszonyt számos probléma terheli. Berlini szakértők szerint az EU és Oroszország közötti kapcsolatok rég nem voltak annyira kiélezettek, mint most, s mindez feszültséget okoz az uniós tagállamok egymás közötti viszonyában is.

A csúcstalálkozó eredeti célja a német elnökség korábbi szándéka szerint az lett volna, hogy tető alá hozzák az EU és Oroszország új partnerségi megállapodását, amely az idén lejáró, a kétoldalú kapcsolatok különböző területeit átfogó egyezményt váltaná fel. Ehhez azonban arra lett volna szükség, hogy már hónapokkal ezelőtt megkezdődjenek a megállapodást előkészítő tárgyalások, de erre az elmúlt időszakban keletkezett konfliktusok miatt nem kerülhetett sor. Elsősorban Lengyelország vétózta meg a megbeszéléseket az orosz kormány által életbe léptetett lengyel húsimport-tilalom miatt, a biztonságos orosz energiaszállítások garantálásának hiánya miatt különösen a balti országok orroltak meg, s legutóbb Észtország és Oroszország viszonyában külön feszültséget okozott a tallinni szovjet emlékmű áthelyezése miatti viszály, ami egészen odáig elvezetett, hogy az észt kormány az ország belügyeibe való beavatkozással vádolta Moszkvát.

Mindezen túlmenően az Egyesült Államok által tervezett kelet-európai rakétatelepítés nem csak Washington és Moszkva kapcsolatait élezte ki, de megosztotta az unió tagállamait is. Közülük ugyanis nem mindegyik helyesli egyforma lelkesedéssel az amerikai rakétavédelmi pajzs egyes elemeinek lengyelországi és csehországi telepítését, aggódik az orosz-amerikai viszony feszültté válása, továbbá egy újabb fegyverkezési verseny megindulásának kockázata miatt. Ez is magyarázza, hogy mindenekelőtt az uniós elnök Németország a feleket tárgyalásokra szólította fel, több tekintélyes uniós politikus pedig Varsót és Prágát óvta az egyoldalú lépésektől. Végezetül megterheli a viszonyt az ENSZ közigazgatás alatt álló, de Szerbiához tartozó Koszovó problémája is. Oroszország ugyanis a leghatározottabban elutasítja, az EU viszont támogatja Koszovó függetlenségét.

Közvetlenül a kétnapos, szamarai találkozó előtt Moszkvába sietett a német külügyminiszter, hogy mentse a menthetőt, s megakadályozza, hogy a csúcskonferencia teljes kudarccal végződjön. Berlinbe visszatérve maga Frank-Walter Steinmeier sem táplált illúziókat, azt azonban eredményként könyvelte el, hogy az orosz vezetőkkel folytatott tárgyalásokon megállapodtak a feszültség további élezésének megakadályozásában, s abban, hogy közös erőfeszítéseket tesznek a konfliktusok megoldására. Konkrét engedményre azonban az orosz vezetők nem tettek semmiféle ígéretet.

Ilyen előzmények után aligha várható, hogy az EU és Oroszország csúcstalálkozóján különösebb előrelépés történne. Az idézett szakértők szerint önmagában már az is eredmény, hogy a konferenciát nem halasztották el, a párbeszéd nem szakadt meg, hanem folytatódik. Az pedig már a ráadás lenne, ha Szamarában bármilyen konstruktív szándéknyilatkozat születne. Mindezt az a remény táplálja, hogy a feszültség élezéséhez egyik félnek sem fűződik érdeke, azaz az EU és Oroszország politikai és gazdasági téren egyaránt együttműködésre utalt.

MTI - fidesz.hu