- Tényleg nem vágyik vissza a parlamentbe?

- Semmiképpen, mert úgy látom, hogy a parlamentben nem mindig az zajlik, aminek kellene. Kegyetlen a küzdelem, és olyan eszközök, megnyilvánulások vannak, amelyek nem azt eredményezik, hogy előremenjenek a dolgok.

- Kimaradt ebből, s a tisztességnek valamifajta jelképévé változott.

- Talán inkább a következetességnek.

- És ezt honorálja a városa?

- Úgy érzem, hogy az ötödik megválasztásom, a támogatottságom ennek is köszönhető, az emberek ezt értékelik.

- Már nem a Magyar Demokrata Fórumot képviseli. Hogy látja most a volt pártját, egy évvel az után, hogy elhagyta?

- Ez a párt már nem az, mint ami volt, amelynek csaknem tizennyolc évig voltam tagja, és ebből legalább tizennégy évig vezető politikusa. Ez persze nem biztos, hogy rossz lenne akkor, ha a párt olyan célokat tűzött volna ki, amelyek alkalmazkodnak a kor nehézségeihez, és önmaga alapelveit követő programokat tudna felmutatni. A Magyar Demokrata Fórumnak az egyik legnagyobb értéke mindig a hitelesség volt, de ez már a múlt. Ma, úgy látom, hogy megalkuszik az MDF, hogy ott maradhasson a parlamentben. Én nem látom olyan nagyon jónak az MDF mai mutatóit.

- A nagyon hangosan veszekedő jobb- és baloldal között egy csendben lévő párt még föl is emelkedhet, de hol az a középosztály, amelyet az MDF szeretne megcélozni?

- Ma nincs meg igazán ez a célcsoport. A párt bekkel tulajdonképpen a két nagy között, sokszor föl is használják eszközként a másik gyengítésére, és ebből próbál szavazatokat gyűjteni. Nincs markáns, határozott elképzelése. Dávid Ibolya által vezetett egyszemélyes médiapárttá vált, és ez messze nem az az értékrend, amelynek alapján szerveződött és elindult. Sajnálom.

- Amikor elhagyta a pártot, arról folyt a vita, hogy az MDF csatlakozzon-e a szövetségi párttá váló Fideszhez, és a vezetésével a konzervatív táboron belül politizáljon-e. Ön szerint miért nem született jó döntés?

- A Magyar Demokrata Fórum sokkal határozottabban, világosabban mutathatta volna meg önálló arculatát, nem a Fideszbe való beolvadást jelentette volna, csak világos, határozott politikai elhelyezkedést. Az MDF nyilvánvalóan jobbközép párt, de a taktikázása az elmúlt időszakban nagyon sokszor azt a képet festette, hogy dörgölődzik más irányba is azért, hogy megtartsa magának ezt az úgynevezett középerő szerepet. Ma azt mondja a fórum, hogy tíz-tizenöt százalékos pártként szeretne stabilizálódni. Szerintem ma két-három-négy százalékon van, visszaesett erre az úgynevezett stagnáló szintre, ha tíz-tizenöt százalékot szeretne, akkor világosabban meg kellene fogalmaznia a helyét, és nem sejtethetné még véletlenül sem, hogy mondjuk a baloldallal kötne megállapodást; ma egyébként pedig látjuk azt is, hogy ettől sem zárkózik el. Attól még nem kell a Fideszbe beolvadni, ha vállalja, hogy jobboldali párt, és együttműködik a Fidesszel, ha kormányra kerül. Az SZDSZ és az MSZP gyilkolja egymást, mégis együtt vannak, mert összeköti őket a kormányzati akarat, és az SZDSZ eléri azzal a néhány százalékával azt, hogy bizonyos területen meghatározó ereje lehessen a kormányzatnak. Ezt az MDF is meg tudná tenni egy jó együttműködésben.

- Mit szól Csoóri Sándor új mozgalmához?

- Üdvözlöm ezt a jó szándékú, egy értékes szellemiség alapján megvalósuló szerveződést, mégis azt gondolom, hogy zárt a kör. Nyitni kellene. Ez az ország tízmillió emberből áll. Rengeteg értelmes, jó gondolkodású, jó szellemiségű, felkészült fiatalból. Úgy érzem, hogy ezek a mozgalmak zártak maradnak. Új szövetségesek kellenek, nem a régiek. A régiek egyet fognak érteni, a nevük súlyt ad, de lendület nem lesz, ha nem nyit a politika. Zárttá, belterjessé vált, nagyon sok tekintetben kiégett.

- Ön is azok közé tartozik, akik azt mondják, hogy megmerevedtek a frontok?

- Így van. A leglényegesebb, hogy eltűntek az értékrendek. Én azért hagytam ott a műtőasztalt, pedig élveztem a szakmámat, a hivatásomat, mert úgy éreztem, hogy van egy olyan értékrend Magyarországon, amely fontos, hogy hosszú távon megmaradjon, ne választási periódusokhoz kötődjön, és nagyon fontos, hogy ott legyen a mindennapi életünkben. Mert mindenféleképpen e kis nemzet fönnmaradásának záloga. Úgy érzem, hogy ez megszűnt. Ma harc megy hatalomért, pénzért, egzisztenciákért. A politikához nagyon sokan csatlakoznak olyanok, akik máshol sikertelenek. Ebben a nagy zűrzavarban, ha nagy figyelmet tud kelteni, ha jól kommunikál, oda tud kerülni. Felkészületlenül, tehetség és tudás nélkül kerülnek emberek döntéshozó helyzetbe.

- Térjünk rá az aktualitásokra. Azt állítja, hogy az önkormányzatokkal nem egyeztetett a kormányzat a reformokról.

- A vívásban volt régen a lerohanó támadás, amikor meglepem az ellenfelet, és lerohanom -   tulajdonképpen ez volt az első, úgymond, reformcsomagnak a hatása. Ma már működik a kormány-önkormányzatok érdekegyeztető fóruma, és tisztességgel el kell ismerni ebben Lamperth Mónika belügyminiszter szerepét, mert következetesen végigvitte, hogy terepet talált hat tárcának, ahol az önkormányzati kérdések legjobban szerepelnek, és a hét országos önkormányzati szövetségnek arra, hogy negyedévenként egyszer bizonyos stratégiai kérdésekben leüljön és egyeztessen. Már ez nagyon jelentős előrelépést jelent.

- Kiszolgáltatottak az önkormányzatok, reformra szorul a működésüket szabályozó törvény is. Nincs szükség szemléletváltásra, nem kellene a döntéseket valóban az önkormányzatok szintjére áthelyezni?

- Egyetértek, helyben sok mindent meg lehet csinálni, ha forrást kapunk hozzá. Az 1990 és 1994 közötti MDF-es kormányzat volt a leginkább önkormányzat-központú, nem félt decentralizálni, a tapasztalatlanság következtében nem minden úgy sikerült, ahogy kellett volna, de elindult egy decentralizációs folyamat. Azóta viszont megy a centralizáció, a források kivonása, a feladatok megnövelése. Azért nagy baj ez, mert a rendszerváltozás utáni időszak legkritikusabb részét az önkormányzatok vitték el a hátukon. Ők kommunikáltak a település lakóival, ők próbáltak mindent megoldani. Szerintem tragédia ezt egyik pillanatról a másikra elvenni, kivéreztetni, a mozgásteret beszűkíteni, és azt mondani, hogy túl sok az önkormányzat, nem kell ennyi, megszüntetni a hosszú évek alatt aprólékos munkával kidolgozott értékeket és programokat.

- A HÉV-jegyárak emeléséből országos botrány lett, ön is tiltakozni kezdett, és kialakult valami kompromisszum. Nem ismerős önnek ez a módszer?

- De, ez korábban is így működött. A legfontosabb azonban, hogy vissza tudtuk szorítani a jegyárakat, és ebben kormánypárti országgyűlési képviselők is sokat segítettek. Volt egy kis összefogás egy ügyért, és ez pozitívan értékelendő. Csakhogy felháborító a módszer, hogy egyik pillanatról a másikra, mindenféle előzetes tájékoztatás nélkül ilyen nagyságrendben emelték az árat. Az egyeztetésen az egyik államtitkár azt mondta: na jó, 1,2 milliárdra van szükség, mi adunk 1,1 milliárd forintot, százat adjanak önök. Azt feleltük: miből adjunk? Ez nem a mi dolgunk, ez állami feladat, hiszen helyközi közlekedés. Erre azt mondta, akkor ezt magyarázzák meg majd maguk a választóiknak. Kikértem magamnak ezt a hangnemet. Akkor egy kicsit visszafogta magát, és láss csodát, az 1,1 milliárd mellé találtak még százmillió forintot. De ez így nem fog működni, mert ez nem települési feladat, hanem az államnak a feladata. És ez apróság, egymilliárd forint a nyolcezermilliárdos büdzséből. És hány ilyen van még, amikor azt mondja, hogy akkor is ez lesz?! Ez a nagy probléma ezzel a reformnak nevezett akármivel, ezeket évek alatt kell előkészíteni, tárgyalni kell, érdeket kell egyeztetni, ezt hívják demokráciának.

Echo TV - Magyar Hírlap


fidesz.hu