- Ahhoz képest, hogy egy éve mindenki azt sejtette: a 2007-es tisztújítás lesz a nagy vízválasztó a Fidesz életében, inkább langyos vizes kongresszus körvonalazódik.
- Egy éve valóban képlékeny volt még szinte minden. Az ország helyzetéről sem tudtunk biztosat, ahogy a pártok közötti erőviszonyokról sem. A polgári oldalon is vita folyt sokan úgy látták, nálunk sem tisztázottak a szerepek. Mára ezek mind az országban, mind a Fideszben kikristályosodtak. Unalmasnak viszont már csak azért sem nevezném a kongresszust, mert a ciklus első évének végéhez értünk, s általában ez az a pont, amely az elkövetkező időszak erőviszonyait meghatározza. Másrészt egy vitairatot is leteszünk az asztalra, ez pedig lehet szakaszhatár, a polgári politika megújulásának kezdete.
- Csak nem rossz volt az eddigi politika, hogy meg kell újítani?
- Nem. A helyzet új: választ kell adni a megélhetési gondokkal küzdők problémáira, másrészt azoknak is, akik a polgári oldal tagoltabb és hatékonyabb képviseletét tartják szükségesnek.
- Megtudhatnánk, milyen elképzelések vetekszenek egymással?
- Vélemények vannak, platformok nincsenek. Alapelvekben és személyekben teljes a véleményazonosság. Az pedig érthető, ha mondjuk Kósa Lajosnak mint sikeres nagyvárosi polgármesternek saját meglátásai vannak a közigazgatási reformról vagy az egészségügyi reformnak becézett ámokfutásról.
- Vagy a baloldallal folytatandó pár beszédről. Például Fogadja Gyurcsány Ferencet is, miközben önöknél elvileg persona non grata a miniszterelnök.
- Polgármesterként nem teheti meg, hogy ne Debrecen érdekeit tartsa szem előtt, de ebben a kérdésben aztán végképp nincs véleménykülönbség a Fideszben. Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde azt bizonyította, hogy egy embernek, aki ilyen nézeteket vall ellenzékről, a gyűlöletpolitizálásról, a politikai hazugságokról, nincs helye felelős pozícióban. Jeleznünk kell, hogy erkölcsi tehertétel az ország számára, ezért ha felszólal a parlamentben, kivonulunk.
- Ön éppen nem.
- Mert válaszolni csak a frakcióvezetőnek van joga; válaszolni pedig azért kell, mert erre kötelez minket a választók belénk helyezett bizalma.
- Nem kis munka: nemrég össze is esett a parlamentben. Elgondolkodott, hogy esetleg nem vezeti tovább a frakciót? Úgyis csak egy évre vállalta.
- A mandátumomat nem holmi vírusokkal egyeztetem, hanem a pártelnökkel és képviselőtársaimmal még pedig a kongresszus után. Tehát elgondolkodtam a végleges döntést azonban még nem hoztam meg.
- Pedig nem volt sikertelen: a hírek szerint Gergényi Péter távozását is kibrusztolták végre.
- Ha jól tudom, cáfolják a főkapitány távozását.
- Így szokott ez lenni. Mégis: ez volt a Fidesz feltétele, cserébe a rendőrségi törvény-módosítás támogatásáért?
- Általában szakmai feltételeket szoktunk támasztani.
- És a konkrét esetben?
- Maradjunk annyiban, hogy az ötpárti tárgyalások nem véletlenül zajlanak zárt ajtók mögött.
- Akkor más; karácsonykor azt mondta, a 2007-es lesz az utolsó békeév a magyar politikában. Igazolva látja a tételét?
- Attól függ, hogyan értelmezzük a békét. A társadalomban nem szűntek meg a feszültségek, hiszen a szociális biztonság nem jött el, ilyen szempontból tehát nem békeév az idei. Kampánytechnikai értelemben viszont az. Ha a népszavazást nem lehet ősszel megtartani — s ennek nagy az esélye — akkor ez lesz az egyetlen év 2010-ig, amelyben még egyik párt sem kampányol. Lehetett volna ez az érdemi párbeszéd éve, megvolt a lehetőség, hogy értelmes törvényalkotói munkát végezzen a parlament, ám az már most látszik, hogy a kormány nem törekszik erre.
- A népszavazási kezdeményezés felvezetése — mármint hogy utána el lehet kergetni a kormányt — sem tűnt békepárti megközelítésnek.
- A népszavazás elvi kérdés. Azért van rá szükség, mert a demokrácia alapszabálya szerint a választókról feltételezzük, hogy annak alapján szavaznak egy pártra, amit az a kampányban meghirdet. A kormány nem egyszerűen eltért ettől, hanem épp az ellenkezőjét teszi. Sőt, amikor a kampányban tandíjat, fizetős egészségügyet emlegettünk, minket vádoltak hazugsággal. Te hát arra, amit műveinek, semmilyen felhatalmazást nem kaptak. Ezt a legitimációs űrt valahogy ki kell tölteni.
- Segítenek visszaszerezni a kormány elvesztett legitimációját?
- Ha cinikus lennék, igennel válaszolnék. Persze az is kiderülhet, hogy elvesztették minden támogatásukat, hogy az emberek nemet mondanak a kormány munkájára, ha egyszer végre megkérdezik őket.
- És ha így lesz, az mire jó? Attól még nem lesz kormányváltás.
- Tény: az, hogy lesznek-e előrehozott választások, kizárólag a koalíción múlik.
- Nem lenne érdekük: jövőre — ha hihetünk Gyurcsánynak — már nem lesz újabb megszorítás, 2009-ben pedig akár el is kezdhetnek osztogatni.
- Ha hihetünk Gyurcsánynak... Mégis mi az ingatlanadó, ha nem újabb megszorítás? Nevezhetjük bárhogy, lényeg, hogy általa jövőre újra pénzt vesznek ki az emberek zsebéből. Nem vagyunk még túl a nehezén. Eközben a lakosság rohamosan eladósodik - nyugat-európai szintre, de úgy, hogy a vásárlóereje töredéke a Lajtán túliakénak. Rövid időn belül tehát adósságválsággal találhatjuk szembe magunkat. Erre föl kell készülnünk.
- Ahogy a kormányzásra is. Mikorra kerül nyilvánosságra a párt kormányprogramja?
- A kongresszuson kibocsátjuk a vitairatot, a nyáron hozzá lehet szólni, ősszel így fordulhatunk rá a konkrét szakpolitikai témakörök ki dolgozására. Ősz végére el is készülhet a program.
- A kongresszussal tehát el is indul a tülekedés, hogy ki lesz az árnyékkormány ilyen és olyan minisztere?
- Kérdés, szükség van-e árnyékkormányra.
- Ha már program lesz, ahhoz arcok is dukálnak, nem?
- Az árnyékkormány felállítása minőségi ugrást jelent a politikában, s mivel az árnyékminiszterek személyén rengeteg múlik, nem szabad elkapkodni a döntést. Azokban az országokban működik ez a rendszer, ahol két kormányképes párt küzd egymással Magyarországon tehát megvan az alapja ennek a megoldásnak, én nem is tartom elvetendőnek, az viszont egyáltalán nem biztos, hogy élünk is a lehetőséggel.
- A madarak máris csiripelik: kétharmados győzelem esetén Orbán Viktor köztársasági elnök lenne, sima győzelem esetén miniszterelnök, de lehet, hogy kormányfőjelöltként nem ő csinálná végig a kampányt.
- A Fidesz elnöksége nem a Pál utcai fiúk társasága. Higgyék el, nem arról beszélgetünk naphosszat, hogy melyikünk szeretné rágni a gittet. Ezek a felvetések tehát épp annyi figyelmet érdemelnek, mint bármely más folyosói pletyka.
- A győzelmi hangulat azért kiolvasható a pletykákból. Megint elbízzák magukat, mint amikor Medgyessy Péternek ment rosszul a szekér?
- Én akkor is igyekeztem óvatosan fogalmazni. Azóta viszont nem én vagyok az egyetlen, aki tisztában van azzal, hogy ezer-ezerötszáz fős mintán készülő közvélemény-kutatásokra nem érdemes várat építeni. Nem is az ezekben szereplő számok adnak okot bizakodásra, hanem a tendencia, amely ezekből kiolvasható. Azt látjuk ugyanis az MSZP már a középpárti tartományba csúszott, a Fidesz pedig képes volt megőrizni nagypárti jellegét. Mindez bizakodásra okot ad, de elbizakodottságra semmiképp. Most azt kell bebizonyítanunk, hogy az irántunk meg nyilvánuló bizalomra rá is szolgálunk.
- Azt is folyton bizonyítaniuk kell, hogy nem kacsingatnak össze a szélsőségesekkel, hovatovább az újnácikkal Nagy érvágás, hogy a kongresszuson mégsem teszi tiszteletét Benjamin Netanjahu?
- Az egykori izraeli miniszterelnökkel remek a kapcsolatunk, meghívásunkra jelezte, hogy szívesen eljönne. Az ottani belpolitikai válság viszont közbeszólni látszik. Látogatásának annyi köze lett volna Gyurcsány Ferenc alpári rasszista és antiszemita kampányához, hogy nagyjából egy időre esett volna azzal. Nyilvánvaló, hogy a menetrendszerű rasszistázásnak egy oka van: Gyurcsány csődöt mondott a kormányzás terén, ellenségképpel akarja hát összetartani maradék táborát. Tevékenységének köszönhetően már az a sztereotípia is foszladozik, hogy a baloldal a szegények pártján áll, ezért hagyományos szavazói is elpártolnak tőle. Nekünk most őket is meg kell szólítanunk.
- Ez aligha könnyíti a párt identitásának meghatározását. Például: mi az igazságos? Mindenki lakjon jól, vagy aki nem dolgozik, ne is egyék?
- Nem értek egyet azzal, hogy csak baloldali párt állhat a szegények mellé. Ha mi őket is számításba vesszük, attól még nem vész el a konzervatív identitásunk. Elhárítani a tehetségesek útjában tornyosuló akadályokat, és szolidárisnak lenni a rászorulókkal - e két pont nem zárja ki egymást. Hogy erre lehetőség is nyíljon, ahhoz egyrészt a kormányzati közpénzpazarlás megszüntetésére, elsősorban viszont gazdasági növekedésre van szükség; utóbbihoz pedig az adó- és járulékterhek átcsoportosításán, csökkentésén keresztül vezet az út.
Stumpf István - Heti válasz
fidesz.hu