A Bács-Kiskun megyei közgyűlés elnökének, Bányai Gábornak az eseményen elhangzott emlékbeszédének kivonata

"NAGYOBB KÍN NINCS, MINTHA AZ EMBER ELVESZÍTI HAZÁJA FÖLDJÉT." - NYITOTTA MEG HÉRODOTOSZ SZAVAIVAL AZ EMLÉKEZÉS NAPJÁT A BÁCS-KISKUN MEGYEI NEMESNÁDUDVARON BÁNYAI GÁBOR, A MEGYEI KÖZGYŰLÉS POLGÁRI ELNÖKE, MAJD ÍGY FOLYTATTA:

(...) a hazájukat vesztett emberek, a menekülők, hontalanná váltak problémája évezredes kérdés. (...) A 20. század különösen kegyetlenül bánt a népekkel. Európában egy olyan század volt, amelyben ember embernek, nép népnek lett farkasa, amely szinte minden családot megcsonkított, megkínzott valamiképpen. Mindenki szenvedett, vagy a háború borzalmaitól, vagy a népirtásoktól, vagy a kitelepítésektől. Ezer és ezer okból. Előbb az egyik, majd a másik nép. Ma én, holnap te. Egy azonban közös a szenvedéseikben: hogy ÉRTELMETLEN. Keserves miértek, be nem gyógyuló sebek gyűltek a lelkekben, és a családi történetekben, öröklődve nemzedékeken át. Sebek, melyek el nem tüntethetők, szenvedések, melyek el nem feledhetők. (...) a tisztelet, a részvét és az emlékezés főhajtásával állok most itt előttetek, képviselve Bács-Kiskun megyét, amely annyi jót köszönhet német ajkú lakosságának. Köszönöm, hogy részese lehetek ennek az ünnepségnek, amely megszólaltatja a "soha többé igazságtalanság" vészharangját. Amely örök emléket állít azoknak a szörnyűségeknek, melyek megismétlődésének megakadályozása emberi kötelezettségünk.

(...) A mai napon a magyarországi németekre emlékezünk, különösen azokra, akiket az 1945. december 29-én kelt 12330/1945. számú rendelettel megfosztottak otthonuktól, hazájuktól, és valószínűleg lelkük egy darabkájától is. Több százezer ember, csak Magyarországról. Gyűjtőtáborok, ismeretlenbe robogó vonatok, veszteség és könnyek. Azokat az embereket űzték így ki, akiket évszázadokkal korábban, mint "Donau-Schwaben" hívtak be az országba. Hosszú időn át legendás szorgalmukkal, műveltségükkel, hűségükkel váltak "magyarországi németekké", vagyis "Ungarndeutschen"-né. Szolgálták, építették, gazdagították Magyarországot, amit hazájuknak tekintettek.

(...) A haza tudata és szeretete éppen annyira formálja személyiségünket, mint az anyanyelvünk, a nemzetiségünk, a családunk vagy a vallási hovatartozásunk. Ezektől való megfosztás lélekcsonkítás. A háború után számtalan németajkú magyar állampolgárnak kellett elszenvednie, hogy kitépjék szívéből az otthont, a házat, a földet, a jószágot, a patakot, az erdőt, a virágok, a búza illatát, az iskolát, a templomot, a barátokat, a szomszédokat, akik lehettek akár magyarok, akár bunyevácok, vagy Isten tudja mifélék, de kedvesek voltak. (...) Miért értékes a menekülés során is gyorsan zsebbe rejtett filléres ládikó, imakönyv, rózsafüzér, a titkos süteményrecept megsárgult, tépett papírja? Mert a nagymamáé volt, mert attól maradt rám, akitől származom, mert a családé, aki által értelmezem sorsom és helyem a világban. (...)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma az egyesült Európának, az Uniónak talán éppen abban rejlik a nagysága, hogy a sokszínűséget tartja értéknek. Nem az a célja, hogy a népeket kulturálisan, nyelvében egybeolvassza, hanem hogy megtanítsa egymás mellett élni, egymást gazdagítani. Európa büszkén vállalja, hogy területén komoly hagyományai vannak az idegenek felé irányuló vendégszeretetnek, és annak, hogy mindig is kész volt menedéket nyújtani a veszélyeztetettség és az üldöztetés elől menekülőknek. És a határok nélküli Európa talán kicsit visszaadhat majd valamit a régi hazából is. Ha nem is földrajzilag, de szabadságban és lélekben közelebb hozza. (...)

Üdvözlöm Nemesnádudvar testvérvárosát, Neibsheim-ot, annak jelenlévő képviselőit is. Akár innen származók, akár új barátok. Remélem, hogy ez a húsz éve fennálló testvérkapcsolat még sokáig élni fog, meglévő barátságokra épülve, és újakat alakítva. Nagyon fontos a fiatalok együttműködése, akikre épülhet a jövő.

Ti, akik átéltétek a kitelepítések borzalmait, adjátok tovább nekik emlékeiteket, meséljétek el történeteteket. Az igazságtalanság, embertelenség tanúiként segítsetek abban, hogy kialakulhasson bennük a "soha többé igazságtalanság" érzése. Hogy megtanulják: a szülőföld mindenki számára a benne lakozó lélek egy darabkája, az a hely, ahol "élned, halnod kell".

Gott segne alle Völker! Gott segne die Ungarndeutsche!