Mindezzel összefüggésben megítélésem szerint három alapvető kérdésre kellett hogy válaszokat adjon a kongresszus: 1. Megerősödik vagy meggyengül a továbbiakban Orbán Viktor a párton és a szövetségen belül? 2. Milyen politikai stratégiája van a pártnak a következő időszakra? 3. Van-e már koherens, alternatív programja a Fidesznek, amelyet bármelyik pillanatban felkínálhat a társadalomnak?

A pártelnök szerepe

Az elmúlt hónapokban nemcsak baloldali publicisztikákban, hanem ellenzéki körökben is felvetődött: maradt-e még elegendő dinamika a pártelnökben egy harmadik megújuláshoz, sikerül-e összetartani a pártot a vezetése alatt? Nos, nem mondom azt, hogy a kongresszuson egyszer s mindenkorra eldőlt ez a kérdés, de bizonyos, hogy a karizmatikus pártelnök "diadalmasan" tért vissza a párt és a szövetség centrumába. A két nap világossá tette: Orbán Viktor olyan erkölcsi tőkével rendelkezik a pártján belül és szövetségesei körében, amely megkérdőjelezhetetlen, nélküle már nem erről a pártról beszélnénk.

Az persze más kérdés, hogy milyen szerepet kíván vállalni a következő választásokon a pártelnök (miniszterelnök-jelölt lesz, vagy ezt a pozíciót átadja másnak), hiszen a vele szemben álló oldal már-már "patás ördögöt", egyfajta "mumust" igyekezett faragni belőle a nyilvánosság előtt, miáltal a szavazatszerző esélyei lehet, hogy korlátozottak.

Megítélésem szerint azok a választók, akik nem szeretik Orbán Viktort, már nem is fogják szeretni. Ezért neki nem kell semmiféle "baloldali" igényhez alkalmazkodnia, hanem a leghatározottabban fel kell erősítenie a régi, fiatalos, dinamikus, cselekvésre kész karakterét, egyértelművé kell tennie, hogy nem alkuszik meg senkivel, hogy bármikor kész a hatalom átvételére, rendelkezik ehhez kellő erővel és elszántsággal, alternatív programmal, csapattal, amely bízik benne, s - talán furcsán hangzik - a régi vagányságával is. Ha Orbán régi énje új politikai tartalommal és programmal felszínre tör, esélye van arra, hogy növelje pártja választói bázisát.

Egyértelmű stratégia

Korábban több cikkben is kritizáltam a Fideszt azért, mert nem tette egyértelművé ellenzéki stratégiáját. Egyfelől kijelentette, hogy a választásokat cinkelt lapokkal nyerte meg a szocialista párt, azaz illegitim kormány alakult Magyarországon, másfelől viszont mégsem tűzte ki célul egyértelműen az előre hozott választások követelését. Mindez nem kis zavart okozott párt és választói bázisának kapcsolatában.

Tény viszont, hogy ez a kongresszus fontos lépést tett egy világos és áttekinthető politikai stratégia kialakítása felé. Egyértelművé vált: a Fidesz minél előbb távozásra akarja bírni a jelenlegi kormányzatot, mégpedig előre hozott választások megtartásával. Továbbá: nemcsak Gyurcsánnyal van a baj, hanem a szocialista párt egészével. Tehát nem az a megoldás - amelyet ősszel még helytelenül elfogadott volna a Fidesz -, hogy Gyurcsány távozzon, és ezzel "minden rendben van", hanem az, hogy meg kell szabadulni a szocialisták és a szabad demokraták által képviselt szemléletmódtól és az ebből fakadó kormányzástól.

A politikai cél tehát végre egyértelművé vált: az országnak minden hónap károkat okoz, amíg ez a koalíció van hatalmon. Az előre hozott választásoknak persze alkotmányos korlátai vannak, ám a politika azért izgalmas területe az életnek, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor alakul ki olyan válsághelyzet, amelyben felvetődhet az előre hozott választások lehetősége mint egyetlen kiút. A lényeg, hogy egy ellenzéki párt ismerje fel a pillanatot, és ne habozzon annak kihasználásában.

Alternatív program

A kongresszus kétségtelenül némi előrelépést mutatott a korábbi hónapokra jellemző, a változó fogalmak és jelzők, célmegjelölések, preferenciák okozta bizonytalanság után. Az alternatív kormánystratégia legfontosabb alapelemei körvonalazódtak, s ezek a kormányzattal szembeállítva világos ellentétpárokba rendeződtek. Így kiemelendő a neoliberális gazdaságpolitikával szemben egy szociálisan érzékeny "közösségi" gazdaságfilozófia (amely nem fogadja el a piac mindenhatóságába vetett hitet); a végletekig feszített individualizmussal, egyéni önzéssel szemben a közösségi felelősségvállalás; egy privilegizált, szűk réteg érdekeinek védelmével szemben az alul lévők felkarolása; a globalizációval szemben a vidéki, paraszti élet értékeinek védelme; az erkölcsöt semmibe vevő életfelfogással szemben az etikai normák előtérbe helyezése és a már-már intézményesült, az országot a végletekig lezüllesztő korrupcióval szembeni fellépés.

Jó irányba mutató lépések történtek tehát a Fidesz májusi kongresszusán, mégpedig azért, mert újra remény van arra, hogy hosszú Csipkerózsika-álom után a Fidesz újra egy kiszámítható, határozott, a hatalmat akaró és kormányzásra kész ellenzéki erő legyen Magyarországon. Erre nem csupán a jobboldalnak, hanem az országnak is igen nagy szüksége van.

Fricz Tamás, Magyar Hírlap


fidesz.hu