fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
A vasfüggöny réme
2007. május 22., 09:10
Magyarországnak a schengeni övezethez való csatlakozása a két leghátrányosabb helyzetben lévő határon túli magyar nemzeti közösségnek újabb vasfüggönyt jelent majd. A Magyar Hírlap írása.

A Luxemburgi Nagyhercegség délkeleti részén, a francia-német-luxemburgi hármas határnál fekvő Schengen városka vagy inkább falucska (a legutóbbi, 2005-ös népszámlálás alkalmával 425 embert írtak itt össze) szinte csak egy véletlen helyszín. A település neve mégis jelképpé vált, sőt azoknak az unión egyelőre kívül rekedő országoknak, amelyek még a vízummentes fehér listára sem küzdötték föl magukat, bizony a kirekesztettség jelképe. Úgynevezett "schengeni vízumot" szerezni a rigorózus követelményrendszer miatt csak nagyon szigorú feltételek mellett lehet, s az igénylési eljárásban mindenféle olyan adatot is meg kell adni, amely szinte már - némi túlzással - a személyiségi jogokat is sérti vagy legalábbis sértheti. Cipőméretet egyelőre nem kérnek.

Schengen neve jelkép az uniós tagállamoknak is: a határok átjárhatóságának és lebontásának jelképe. Az egységesülő Európa egyik legfontosabb dokumentuma az ott aláírt schengeni egyezmény. Történt pedig, hogy 1985. június 14-én ott horgonyzott a városka folyóján, a Moselen a Princesse Marie-Astrid hajó, ennek fedélzetén az akkori Német Szövetségi Köztársaság, valamint Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg aláírta az egyezményt. A megállapodást az unió többi országára is kiterjesztve 1990. június 19-én kibővítették a schengeni végrehajtási egyezménnyel, amely meghatározta a megvalósítás folyamatát, és a személyforgalom belső határokon történő ellenőrzésének megszüntetésével párhuzamosan megerősítette a tagállamok külső határellenőrzését.

A tervek szerint Magyarország 2008. január 1-jén csatlakozik a schengeni övezethez a szárazföldi forgalomban, március végétől pedig a légi közlekedésben is. Ez riadalmat kelt azokban a határon túli magyar kisebbségi közösségekben, amelyek olyan országok útlevelével utaznak, vagy inkább csak utaznának a nagyvilágban, amelyek még vízumkötelesek - és a jelek szerint huzamosabb ideig azok is maradnak - a schengeni követelményrendszer értelmében. Konkrétan Szerbiáról és Ukrajnáról van szó, s ezek az országok ma még fényévekre vannak nemcsak attól, hogy az Európai Unió tagjaivá váljanak, hanem attól is, hogy legalább a vízummentes fehér listára felkerüljenek. Szerbiát időről időre hitegeti ugyan Brüsszel ezzel a lehetőséggel, az utóbbi időben elsősorban a Koszovó kérdésével kapcsolatban elvárt szerb engedékenység kicsikarásának érdekében. De túl nagy komolyságot, meggyőződésem, nem kell feltételezni az ilyen hitegetések mögött.

A Fidesznek a hét végén megtartott kongresszusán Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség nemrég megválasztott új elnöke a küldöttekhez intézett üdvözlő beszédében, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke pedig a lapunknak adott nyilatkozatában részletezte, hogy Magyarországnak a schengeni övezethez való csatlakozása a két leghátrányosabb helyzetben lévő határon túli magyar nemzeti közösségnek újabb vasfüggönyt jelent majd. Kovács Miklós tisztában van vele, hogy a jelenlegi magyar kormány is ismeri az ezzel kapcsolatban felvetődő gondokat, de a kárpátaljai magyarok egyelőre csak nagyon "elmosódott" tartalmú ígéreteket kaptak.

Egyetlen olyan eleme van a kialakult helyzetnek, amely valamelyest enyhíti a szomorú összképet, ez pedig a kishatárforgalom újraélesztésének lehetősége, amit Brüsszel is jóváhagyott. De ennek megvalósítása is igen vontatottan halad. A két államnak, Magyarországnak és Ukrajnának már alá kellett volna írnia az erre vonatkozó kétoldalú megállapodást. Kovács szerint már a jelenlegi állapotok is rosszak, de el kellene érni, hogy legalább ne romoljanak tovább.

De a kishatárforgalommal kapcsolatban is felvetődnek kételyek, hiszen az csak részmegoldást jelent. Csak rá kell nézni a térképekre, hogy lássuk: az ötven kilométeres körzetbe, amekkorát a kishatárforgalom érinthetne, a legfontosabb oktatási és kulturális központok nem tartoznak bele. Tehát legfeljebb a bevásárlóturizmust erősítheti, de érdemben nem jelent megoldást.

Bő fél év van a helyzet rendezésére. Egészen biztos, hogy ez - az uniós intézményrendszer lassú működése ellenére is - elegendő idő ahhoz, hogy az illetékesek Brüsszelnek is elfogadható megoldásokat dolgozzanak ki.

Szabó Palócz Attila, Magyar Hírlap


fidesz.hu