Az apró betűs rész
A történet abszolút origójában a cég valós szándéka áll. A becsapni, átverni, megkárosítani hármas jelszava vagy egyszerűen rossz piaci elemzés húzódik meg a háttérben? A kérdésre már a rendőrség keresi a választ. A vállalkozás és több mint nyolcezer ügyfele között polgárjogi szerződés áll, amely rögzíti a magántulajdonú gépkocsik oldalának reklámcélú bérleti feltételeit. Csak hát ugye az apró betűs rész. Hogy a vállalkozás jogosult a fizetés egyoldalú felfüggesztésére. Mindenesetre most ezzel a jogával él az Il Ferro, az ügyvezető szerint a moratórium csak ideiglenes. És úgy tűnik, senkinek nem esik le, hogy az ideiglenes szó minimum negyven évet takar a kontinens ezen árnyékosabb felén.

Szánni való képet fest a magyar városlakók mentális és anyagi helyzetéről a már több hónapja húzódó autóreklám-vita. Finoman jeleznénk, hogy az adottságai és vágyai között feszülő ellentét alapján a fél ország még mindig a Baumag potenciális ügyfele lehetne. Önmagukat vakítják azzal, hogy egy olyan álomvilágban élnek, ahol hatalmas üzletek fénylő gyümölcsei lógnak a fán, épp csak oda kell nyúlni értük, és leszakítani. Hiszik, hogy a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet. Ezzel azonban két gond is van. Egyfelől nincs olyan, hogy mindenki és hogy egyaránt, másrészt - bárki állítja is - nem igaz, hogy stabil és nagy a jólét, ergo, az a kicsi és ingatag, ami van, arra a felső százezer formál igényt. A piaci világ logikájából - és visszásságaiból - következő társadalmi rétegződés alakulása sem csupán a vakszerencse műve. Dörzsölt és ravaszdi fent, szerencsétlen, tudatlan lent. Ezt az Il Ferro-ügy kapcsán elvégzett gyors számolással könnyen alá is támaszthatjuk.

Tehát a szerződő ügyfél belépési díj jogcímen helyből befizet a kétéves szerződésre 180 ezer, öt év esetében 333 ezer forintot. Feltéve, hogy fele-fele arányban köt a nyolcezer ügyfél e két futamidőre szerződést, az durván kétmilliárdos bevétel. Ez az összeg havi ötvenezer forint per ügyfél visszaosztással számolva még a reklámbevételek többmilliárdosnak elfogadott beszámításával együtt is gyanúsan kevés. (A konkrét reklámszerződések többsége azonban barterszerződés.) A gyanút persze tompítja az a téves feltételezés, hogy azért több ezer embert csak nem tud, nem mer egy sufni kft. becsapni. Dehogynem.

Megy, ameddig megy
Csak ha a gyerek lenyelte mondjuk az arany jegygyűrűt. Egyébként nem tapicskolunk az ürülékben pusztán azon az alapon, hogy több ezer légy nem tévedhet. Mi nem. Ám amíg 436 százalékos THM-mel szerelt személyi kölcsönt simán felvesz az állampolgár, és hitelből megy Korfura nyaralni attól való félelmében, hogy különben kénytelen lenne rosszabbul élni, mint négy éve, addig nem lehetünk semmiben sem biztosak.

Az még a jobbik eset, ha Ügyfél úr amúgy is megvásárolandó autójának törlesztőrészleteivel kísérletezik. Megy, ameddig megy az üzlet, ha bedől, legfeljebb ott tart, ahol a kiinduláskor, azaz zsebből fizeti tovább a részleteket. Ő rövid távon gondolkodott. Klasszikus csapdába azonban az autóreklámokkal napi szinten szembesített tévénézők esnek. Akiknek a másfél szoba összkomfortban, a szintén részletre vett plazmatévéjükön az jön át, hogy vesztes vagy új autó nélkül. Csoda-e, ha a néző megkísérli első alkalommal lecserélni öregecskedő járgányát. Tényként kezelve a havi jussot, persze, hogy megéri felmatricázni a géperejűt. Így szinte fillérekért lehet autóhoz jutni. Saját szempontok alapján nyugvó számítás szerint ez hosszú távon még akár megtérülő biznisz is lehet. Csakhogy.

Az Il Ferro megálmodói (akik nem azonosak a jelenlegi tulajdonosokkal, egyikük csődbűntett miatt már büntetve is volt) csupán rövid távon, azaz a kétmilliárdos bevételig kalkuláltak. A pénz beérkezése után ők jobbra el. Ennek van Magyarországon hagyománya. Annak azonban még - a hajléktalan cégtulajdonosok körén kívül - nincs, hogy egy lejtőn lefelé gyorsuló vállalkozáshoz akarja arcát adni valaki. Most ezen a téren is áttörést könyvelhetünk el. A húszas éveit taposó új tulajdonos láthatóan vagy nem végezte el a legalapvetőbb számításokat, vagy a nyolc elemit, esetleg Tribuszer Zoltánné-szerű eltűnésre készül, ad absurdum, tud valamit. Arról mindenesetre szemérmesen hallgat, hogy mennyiért lehet megvásárolni egy ilyen "prosperáló" céget, így csak találgatni lehet, hogy kinek és mennyit ér a felháborodott ügyfelek fenyegetésének árnyékában élni.

Mindenki próbálkozik
Ha júniusig nem fizet az Il Ferro, szignifikánsan megnő a veszélye annak, hogy az ügyvezető fejére esik egy cserép az utcán, súlyos testi sértés áldozata lesz, vagy közelebbről meg nem határozott vadászbaleset éri. Mert lehet, hogy a magyar számolni nem tud, de hangoskodni és fenyegetni nagyon.
A megszorítások ellenére sem csökkent az eladósodási kedv, ezt mutatják a statisztikák. Buszmegállóban elkapott párbeszédekből pedig tudható, hogy Marikám, hát ha már EU-polgárok vagyunk, úgy is kellene élni. Mindenki próbálkozik. Az Il Ferro jelenlegi ügyfelei is. Hogy legalább visszakapják a pénzüket. Mert pszichésen sem lehet könnyű a szerződésben rögzített napi harminc kilométert levezetni abban az autóban, amelyik körbeplakátozva hirdeti: én is bevettem a maszlagot.

Ambrus Balázs, Magyar Hírlap


fidesz.hu