A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt Politikai akadémiája a magyar sport közhangulatával foglalkozott. Engem is felkértek egy hozzászólásra. Röviden vázoltam hogyan jutott idáig a magyar sport, Elmondtam, hogy a szakmai tapasztalatok hiányában szenvedő gyenge, szervilis elnök mindenáron megtartotta a régi korrupt, haszonleső - tisztelet a kivételnek- hivatali apparátust. Ennek eredménye az lett, hogy nem a hogyan igen, hanem a hogyan nem hozzáállás uralkodott el a hivatalban. A régi finanszírozási rend megszűnt, helyette semmi. A sportszervezetek több milliárdos adósságot görgetnek maguk előtt, a magyar sportból eltűnt 8-10 milliárd forint. A pénzhiány következtében a sportban nélkülözhetetlen folyamatok, pl.: utánpótlás nevelés szakadtak meg. Az alapok beszűkültek, amelyek az élsport eredményeiben már 1993-94-ben jelentkeztek. A sport a politika részérdekeinek a martaléka lett. A sport az elmulasztott lehetőségek csapdájában vergődik. Mindez azért következhetett be, mert az 1989-90-es váltást követően a hatalom - de a sportvezetés sem - a jelentőségének megfelelően kezelte a magyar sportot. Minden tárca harcolt helyzete stabilizációjáért, de a "sportvezetés elfelejtett kiállni" a sportfinanszírozás átmentése érdekében. Sőt, kezdeményezéseimről az elnök úr "csitítgatása állított le". A sportvezetés érdekérvényesítő képessége a nullával volt egyenértékű. A bingó, telebingó bevezetésének elvetélt kísérlete csak veszteséget termel. A sportvezetés csak a haszonlesésben volt profi, a vezetésben még amatőrnek is gyengék voltak.

A Népszabadság 1996. április 13-i számában a Sportnak gazdái című írásában tudósítást közöl erről. Gúnyt űzött a napirendből. Az újságíró - meglehetősen tiszteletlenül - így vezette fel a témát: "A közönség a legfrissebb kisgazdadivat szerint kockás zakót , és hátrafésült ősz hajat viselt jampecos lazasággal" /egyet sem láttam/. "Mindenkit professzor úrnak szólítanak". Az OTSH képviselője /Hárshegyi János/ gyorsan távozott az akadémiáról /felkérés ellenére sem kívánt hozzá szólni/, hogy előadásom közlését a lapban időben le tudják állítani. Szinte magam előtt látom az "ideges intézkedést". A tüsténkedés eredményesen sikerült, mert "véleményemet elfelejtették közölni". De nem ez volt az első eset. Ez már 1991-ben elkezdődött, amikor az elnök úr letiltotta nyilatkozataim közlését, amelyben az OTSH-ban ébredező korrupcióról akartam tájékoztatni a közvéleményt a Sport Pluszban. Ha ezt akkor közlik, sok minden megelőzhető lett volna. Egyébként hasonló tartalmú észrevételeket tizenegy alkalommal küldtem kormányzati szerveknek, pártoknak, mégsem történt semmi.