A tényt egy fővárosi hetilap, a Helyi Téma március 21-i számában az Országos Rendőr-főkapitányság ismerte el, amikor a lap kérdésére válaszolva közölték: "A kényszerítő eszközök - köztük a gumilövedékű lőszerek - konkrét típusának bevizsgáltatása, megfelelőségük vizsgálata és minősítése a rendszeresítés folyamán történhet meg, de mivel általános műszaki paramétereket rendszeresítettek, ezért konkrét típusokra vonatkozó - külső minősítő szerv által elvégzett - minősítéseket, sőt próbahasználatot (csapatpróbára) sem alkalmazhattak. A kényszerítő eszközként használt lőszereket külső szervvel történő minősítés, összehasonlító vizsgálatok elvégzése, szakvélemények, megfelelőségi tanúsítványok és próbahasználati tapasztalatok figyelembevétele nélkül beszerezni, illetve használatba venni nem lehet."

Október 23-án tehát olyan gumilövedékeket vetettek be, amelyeknek nem csupán a használata, a beszerzése is törvénysértő volt. A használt tömegoszlató eszközök konkrét típusait ugyanis nem rendszeresítették. Tehát használatuk éppúgy törvénytelen volt, mint a viperáé, s csak az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy haláleset nem történt. A rendőrségi törvény szerint "a rendőrségnél alkalmazható kényszerítő eszköz rendszeresítésének szabályait a miniszter állapítja meg".

Ráadásul a forgalmazó által bemutatott lövedékeket már nem gyártják, ellenben az újabb típusok, vagyis az október 23-án használt lövedékek tulajdonságaikat, sebességüket tekintve veszélyesebbek voltak, mint ami a gyártó katalógusában olvasható a hét és fél milliméteres sörétes gumigolyókról, illetve a tizenhét és fél milliméteres gumilövedékről. Abban ugyanis a 17,5 milliméteres gumilövedékről azt írják, sebessége 390 méter/másodperc, ám az október 23-án használt lövedékek még ennél is gyorsabban értek célba. Márpedig ha nő a lövedék sebessége, hatványozottan nő a kibocsátott energia, ennek arányában a veszélyessége.

Igazságügyi orvos szakértők szerint az október 23-án használt lövedékek közül mindkét típus súlyos sérüléseket képes előidézni, attól függően, milyen távolságról lövik ki, s milyen testrészt talál el. A legsúlyosabb sérülés akkor érheti az embert, ha a lövedék a fején vagy éppen a szemén éri. Ezekben az esetekben teljesen kiszámíthatatlan, milyen sérülést okoz a sörétes gumigolyó vagy a sokkal nagyobb felületű és energiájú 17,5 milliméteres gumilövedék. Ez az oka, hogy nem szabad vele fejmagasságban célozni, a gumilövedék tehát csak a ruhával fedett testrészek támadására alkalmas kényszerítő eszköz.

Egyes lövéssel csak rövid távolságra lehet célzott lövést leadni, az viszont nagy átütőerejű és roncsoló hatású. A sörétes gumigolyókkal pedig illúzió a célzott lövés. A gumisörétes lövedék tizenöt méterről, az egyes lövésre alkalmas fegyverből leadott 17,5 milliméteres gumigolyó pedig negyven méterről is veszélyes. S bár a ruha jelentősen felfogja a lövedék energiáját, ha testet ér, harminc méterről is halálos sérülést okozhat. Harminc méterről azonban nem lehet vele pontosan célozni, olyan nagy a szórása. Ezzel magyarázható a sok szemsérülés.

Az Országos Közbiztonsági Szövetség feljelentése nem csupán a nem rendszeresített lövedékek használatáról szól. A szervezet elnöke, Bonavent Pál szerint az október 23-i rendőrségi fellépés csapaterőben történt, s a törvény szerint "a csapaterő alkalmazásakor a rendőr a csapaterő parancsnokának utasítása szerint köteles eljárni". Elfogadhatatlan tehát, hogy az ügyészség csupán a "kisrendőrök" felelősségét vizsgálja. A bántalmazás meg sem történhetett volna, ha a parancsnokok a rendőrségi törvényben foglaltaknak megfelelően betartják az elöljárói ellenőrzésről és intézkedésről szóló paragrafusokat.

"A feljelentésben azt írtuk - mondta a szövetség elnöke -, hogy ha a csapaterő folyamatos alkalmazásakor az azonosító jel nélkül intézkedő rendőrök agyba-főbe rugdosnak, bántalmaznak magatehetetlen, védekezésre képtelen, ellenállást nem tanúsító állampolgárokat, akkor az állam demokratikus működése felett őrködő ügyészségnek ki kell vizsgálnia a katonai bűncselekményeket. Ki a felelős azért, hogy a rendőrök nem viseltek azonosító jelvényt? Ki a felelős azért, hogy földön fekvő, védekezésre képtelen embereket ütöttek? Ki a felelős a nem rendszeresített lövedékek használatáért? Miért nem léptek közbe az elöljárók, amikor törvénytelenül, fejmagasságban lőtték ki a lövedékeket?"

Fegyverszakértői szakvélemény

A gumilövedék alkalmazásának célja, hogy elessen vagy elkábuljon a célpont. Viszonylag könnyű és puha - tehát nem hatol be a testbe, hatása ütéshez hasonló. Ha nem közelről alkalmazzák, nem halálos, de elég nehéz ahhoz, hogy átfúrja a bőrt. Tíz méteren belül potenciálisan halálos.

A tömegoszlató lövedékfajtát először a britek használták zavargások megfékezésére Hongkongban az 1960-as évek elején, amikor 25 milliméteres tikfa hengereket lőttek a tüntetőkre. Gyakran használták a lövedékfajtát Észak-Írországban is. A lövedék először 1972 áprilisában okozott halálos sérülést, amikor Belfastban egy brit katona közelről fejbe lőtt vele egy 11 éves katolikus kisfiút. Ennek hatására a falövedéket hamarosan az új fejlesztésű gumiváltozatra cserélték. Az eredeti brit gumilövedék 150 milliméter hosszú és 38 milliméter átmérőjű volt, és mintegy 145 grammot nyomott. Magja fém volt, amelyet gumiköpeny vett körül. A lövedéket módosított, meghosszabbított csövű jelzőpisztolyokból lőtték ki, amelyeket L67-nek neveztek. Van a gumilövedékek között olyan változat, amely a hatásos lőtávolságon belül csonttörést is okozhat. A lövedék könnyű ugyan, de nagyon kemény, a kilövés után 250-300 métert tesz meg másodpercenként. Egy műanyag hűtőtáska oldalát húsz méterről könnyedén szakítja át a gumilövedék.

Október 23-án a rendőrök 1,8 centiméter átmérőjű tömörgumi lövedéket használtak, melyet kizárólag a lábakra vagy a törzsre lehet kilőni. Fejmagasságban leadott lövés amellett, hogy szabálytalan, halálos kimenetelű is lehet.

Bán Károly, Magyar Hírlap


fidesz.hu