Akárhogyan is, a nemzetközi szervezetek kritikáiból is leszűrhető lényeg az, hogy a pénzügyi szemlélettel végrehajtott reformok önmagukban nem elegendők - csak a deficit csökkentésére. A héten a világ legfejlettebb államait tömörítő OECD tette közzé országjelentését, amelyben rávilágított, hogy költségvetési fegyelem nélkül annyi esélyünk van túlélni a kialakult helyzetet, mint tücsöknek a téli zimankót. Globális felmelegedés ide vagy oda. Az OECD egyebek között arra is intett, hogy tartósan be kell fagyasztani az állami kiadásokat, a központi béreket, valamint folytatni kell a megkezdett strukturális reformokat. Utóbbi kapcsán a nemzetközi szervezet az egészségügy átalakítását, valamint az oktatási reformot szorgalmazza. A gondot persze tetézi, hogy a párizsi székhelyű szerv nem kevesebbet sürget, mint az önkormányzati finanszírozás módosítását. Mindez nagyjából egybecseng a Nemzetközi Valutaalap két héttel ezelőtti ajánlásával is. Ám nemcsak ők aggódnak évek óta a gazdasági fegyelmezetlenség, a magyar sérülékenység miatt. Említhetnék a hitelminősítőket, az Európai Bizottságot vagy éppen a kutatócégeket.

Apropó! Megfigyelték-e már, hogy a magyarországi gazdaságkutatók újabban kevésbé aggódnak, mint a nyugati intézetek? Pedig azonos számokból dolgoznak. Mégis, az itteni kutatókból árad az optimizmus, a bécsi, müncheni vagy zürichi szakemberek viszont lesújtó elemezéseket közölnek. Éppen lapunkban jelent meg, hogy a kelet-európai térség államai közül a bécsi WIIW gazdaságkutató intézet szerint Magyarország nem felfelé, hanem éppenséggel lefelé lóg ki a mezőnyből. Bármiről legyen is szó. Akár a várható gazdasági növekedési ütemről, akár az inflációról vagy akár az államháztartási politikának a gazdasági folyamatokra gyakorolt hatásáról. S ne feledjük, számtalan olyan elemzés jelent már meg a brit The Economist gazdasági magazinban vagy éppen a The Financial Timesban, amelyek az egyre égetőbb gazdasági problémákra világítottak rá.

A lényeg tehát az, hogy négy-öt év elhibázott gazdaságpolitikája, főként a választási költségvetések miatt nem szabad lebénítani és az államháztartási hiány oltárán feláldozni a piaci szereplőket. A valutaalap, az OECD, az Európai Bizottság nem is ezt kéri számon a kormányon. Hanem leginkább a központi kiadások lefaragását, vagyis ne költsön sokkal többet az állam annál, mint amit megtermel. Maradjunk az uniós normáknál, ha már itt vagyunk a közösségben!

Végezetül térjünk vissza az OECD kissé elhallgatott megállapítására, miszerint az elmúlt tíz évben Magyarországon a gazdaság több mint négy százalékkal bővült, most pedig a növekedés a konvergenciaprogram áldozata lett. Nem árt fejben tartani, a jelenlegi növekedési dinamikával még néhány évtizedbe is beletelik, mire felzárkózunk a fejlett nyugat-európai szintre. Ausztria Budapesttől nem kétszáz kilométer, hanem negyven év.

A probléma tehát az, hogy miközben az elmúlt években a magyarországi büdzsék története a megszorítások és engedmények folyamatává vált, hogy a pénztologatásokról és a kreatív magyar trükkökről ne is szóljunk, most úgy tűnik, csak a hiány lefaragása a cél. Emiatt lesznek tehát a magyar munkavállalók, a kórházak, a felsőoktatási intézmények és a szociálpolitika pusztán ,,költséghelyek". A sokat emlegetett adórendszer átalakítása pedig, úgy tűnik, nem szolgál majd másként, mint a központi költségvetés bevételének fő forrásaként. Holott éppenséggel a versenyképesség javításán kellene törnie a fejét a kormánynak. Biztató viszont, hogy a pénzügyminiszter az ellenzékkel tervez egyeztetni. Helyes és időszerű lépés. Nincs két gazdaság, nincs kétféle deficit. És nincs baloldali vagy jobboldali infláció sem.

Mindenesetre reménykedjünk abban, hogy a jövő évi költségvetés tervezésekor már nemcsak a hiány és a bevételek alakulása számít majd, hanem a lényeg: a megfontolt és hiteles gazdaságpolitika is.

Szajlai Csaba, Magyar Hírlap


fidesz.hu