- Tíz esztendő után a KDNP újra az Európai Néppárt tagja. Annak idején mi volt a kizárás oka, illetve mit tettek azért, hogy most visszafogadják önöket?

- Valószínűleg emlékeznek a kedves olvasók arra, hogy körülbelül egy évtizeddel ezelőtt, ha szabad így fogalmaznom, küldetéses emberek kezébe került a Kereszténydemokrata Néppárt. Ebből kifolyólag a KDNP elveszítette arcát, hitelét, s ennek következményeként kiesett a parlamentből. Ahogy Gyulay püspök úr a Giczy-korszak idején mondta: ez a párt már sem nem keresztény, sem nem demokrata. Kizárták mások mellett Varga Lászlót, Harrach Pétert és engem is. A Giczy-Bartók korszak idején követhetetlenné és vállalhatatlanná váltak a politikai cikkcakkok, ezért nem volt helye a KDNP-nek az Európai Néppártban. Varga Lászlóval azonban elhatároztuk, hogy nem hagyjuk a történelemből kiesni ezt a pártot. Az 1947-es Barankovics-párti képviselőkkel létrehoztuk a Barankovics-platformot, amelyből aztán létrejött - és Orbán Viktor hathatós támogatásával megerősödött - a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, amelyik mintegy átmentette a hiteles kereszténydemokráciát. A következő mérföldkő az volt, amikor Varga László a Legfelsőbb Bíróság döntése után 2002. november 2-án helyreállította a párt törvényes működését. Aztán megkötöttük a Fidesz-KDNP-szövetséget, s így 2006-ban ismét bejutottunk az Országgyűlésbe, önálló frakciót alakítottunk, a harmadik legnagyobbat a parlamentben. Ma már több önkormányzati képviselőnk van, mint az MDF-nek és az SZDSZ-nek együttvéve, tagjaink száma pedig 17 ezer, ami szintén a harmadik legnagyobb párttá tesz bennünket. Politikai irányunk és politikai súlyunk elismerése, hogy az Európai Néppárt ellenszavazat és tartózkodás nélkül visszafogadott bennünket. Ezzel feltettük az i-re a pontot, de ez egyúttal a KDNP új korszakának, intenzív Európa-politikájának a kezdete is.

- Ez azt jelenti, hogy ki akarják használni néppárti tagságukat az európai politikai szintéren?

- Pontosan, és határozott elképzeléseink vannak arról, mit szeretnénk tenni. Egyrészt az Európai Néppárt, az EP legnagyobb frakcióját adó erő belső életében, másrészt az egész unió tekintetében is.

- Mit szeretnének tenni?

- Mindennek ára van, így annak is, hogy az Európai Néppárt a legnagyobb pártszövetség lett az unióban. Ez az ár pedig az volt, hogy a hagyományos kereszténydemokrata-keresztényszociális értékrend elhalványult, nem utolsó sorban a brit konzervatívok érkezésével. A brit konzervatívok világképe finoman fogalmazva is eltér a kontinentális keresztény felfogás értékrendjétől. Mi például a család szentségét, védelmét sokkal fontosabbnak tartjuk, mint brit barátaink, de a legnagyobb különbség talán az, hogy mi sokkal szociálisabbak vagyunk, az államnak sokkal több felelősségvállalást tulajdonítunk, mint ők. Ők piacgazdaságban gondolkodnak, mi szociális piacgazdaságban. Mi hívei vagyunk a piacnak a gazdaságban, de az állami felelősségvállalásnak és szolidaritásnak vagyunk a hívei az egészségügyben, az oktatásban és a kultúrában. Ebben hangsúlyos különbség van tehát az angolszász konzervativizmus és a kontinentális kereszténydemokrata felfogás között. Félreértés ne essék, az ő jelenlétük fontos és szükséges, barátaink és szövetségeseink, de mi küldetésünknek tartjuk, hogy világossá tegyük, vissza kell térni az alapító atyák, Adenauer, Schumann és De Gasperi örökségéhez, akik a keresztény civilizációra épülő Európai Uniót álmodtak meg.

- Itt át is tértünk az unió egészére.

- Ezzel kapcsolatban egy sajátos szempontra szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyben offenzív külpolitikát indítunk. Arról van szó, hogy alapvető különbség van a volt szocialista országok és a boldogabb történelmű nyugati országok egészségügye között. Mégpedig az, hogy egyfelől Nyugaton soha nem államosították az állampolgárok társadalombiztosítási befizetéseit, miként tették ezt keleten a második világháború után, másfelől a szocialista országokban nemzedékeken át emberek millióitól elvették a fizetésük felét, és ezért cserébe alkotmányban garantálták ingyenes egészségügyi ellátásukat. Ezek után hogyan lehet azt mondani, mondjuk egy 70 éves embernek, hogy gondoskodjon magáról, és fizessen, ha orvosra szorul? Mi azt állítjuk, hogy az államnak elsősorban a saját állampolgárai felé van adóssága, és a természetjog alapján a megélhetésükért küzdő emberek szempontjai megelőzik a befektetők és hitelezők szempontjait. Tisztában vagyunk a gazdasági és politikai realitásokkal, de ez a kérdés nem tehető zárójelbe. Célunk ennek a problémának az exponálása, megértetése és elfogadtatása, és nem titkoljuk azt sem, hogy egyszersmind szélesíteni szeretnénk az uniós forrásokhoz való hozzáférésünket is. Ezért megbíztam Surján László EP-képviselőt, az Antall-kormány volt népjóléti miniszterét, hogy a volt szocialista országok európai parlamenti pártjait ebben az ügyben rendezzük közös falanxba.

- Most, hogy érezhetően erősödik itthon a KDNP, ráadásul immár ismét az Európai Néppárt tagjai, logikusnak tűnne, ha önállóan indulnának a 2009-es EP-választáson. Készülnek-e erre?

- A mi felelősségünk és feladatunk úgy megerősíteni a Kereszténydemokrata Néppártot, hogy olyan konstrukcióban tudjunk indulni, ami az adott pillanatban és szituációban a leginkább képes maximalizálni a polgári oldal szavazatait. Mi nem fogunk politikai kalandorakciókba kezdeni.

- Angela Merkel és Nicolas Sarkozy személyében két erős uniós országnak is hangsúlyosan jobboldali, konzervatív vezetője lett az elmúlt időszakban. Wilfried Martens, a Néppárt elnöke és Joseph Daul frakcióvezető is megemlítette a Fidesz kongresszusán, hogy Merkel, Sarkozy és Orbán Viktor egy új európai politikusi generáció tagjai. Emellett az unió szinte minden fontos tisztségét is konzervatív politikusok töltik be. Ön szerint minek köszönhető ez a tendencia?

- Tény, hogy a politikai inga Európában tartósan elmozdult a jobboldal irányába. Sarkozy győzelme egyébként nem csupán egy szokásos meccs volt a jobboldal és a baloldal között, hanem paradigmaváltás. Sarkozy ugyanis nyíltan meghirdette, hogy elég volt a '68-as Marx-Mao-Marcuse-féle baloldali-anarchista ideológiából, ami lényegében tagadta a keresztény civilizációt, a nemzeti hagyományokat, és ez volt szerintem a most tapasztalható devianciák gyökere is. Ezért az ő győzelme a francia elnökválasztáson nézetem szerint fordulópontot jelent. Az emberek lassan rájönnek arra, hogy a magukat szocialistának mondó pártok mára neoliberálissá, a nemzetközi nagytőke kiszolgálóivá váltak, elvesztették azt a karakterüket, ami a szociáldemokrácia alapja kellene hogy legyen: a munkavállalók, a kisemberek védelme a nagytőkével szemben. Ezért mind eszmeileg, mind politikai szempontból itt az ideje, hogy mi, kereszténydemokraták emeljük magasra a szociális igazságosság, a munkásvédelem és a korlátokat nem ismerő kapitalizmus kritikájának a zászlaját!

- Mivel a konzervativizmusról beszéltünk, megkerülhetetlen a magyar rendőrség helyzete. A konzervatív ember ugyanis rendpárti, ám itthon alapvetően ingott meg a bizalom a rendfenntartó szervekben.

- Tavaly október 23-án Gyurcsány Ferenc kiengedte a rendőrterror szellemét a palackból azzal, hogy a rohamosztagosait ráuszította a népre és az államhatalom falazott nekik, elhitette velük, hogy nekik mindent szabad. Egy idős atya mondta nekem, hogy ez a mostani megerőszakolás, útonállás, zabrálás kísértetiesen emlékezteti arra, amit a megszálló oroszok műveltek Budapest ostroma után... Azzal, hogy egy rendőrnyomozó lopott a bankból, végül is semmi mást nem csinált kicsiben, mint amit a kormány nagyban. Amit ő elemelt, milliomod része sincs annak, amit a kormányklientúra tüntetett el az állami vagyonból...

- Vagyis Bene László, Gergényi Péter, Petrétei József, Dobozi József távozása sem megoldás?

- Persze, hogy nem. Mert ahogy a parlamentben is mondtam, fejétől bűzlik a hal.

Bándy Péter, Magyar Demokrata

fidesz.hu