Ment is, mint a tank. Külön fűtőmotor tette teljessé az utazók kényelmét. Hangja kellemes, akár a duruzsolás. Munkásőrök soron kívül kaptak rá kiutalást. Igényeiknek pontosan megfelelt. Küllemre a kocsi az NSU Prinzre hajazott, de kizárt, hogy lopták volna a formát. A szovjet elvtársakról ilyet feltételezni se lehet. Ezt a kellemes járművet a népnyelv csak Brezsnyev bosszújának hívta.

Gergényi tábornok nem autótervező. Ellenben nagy szervező. Mi mást hagyott volna hát örökül utódjának, mint egy új modellt. Az őrzés szervezését. Kiszervezését. Egyik utolsó rendelkezése szerint a rendőrségi objektumokat eztán nem maguk a rendőrök, hanem egy erre szakosodott vállalkozás - amúgy egy hajdani főrendőr cége - védi. A magyarázat szerint alapvetően a létszámhiány indokolja a döntést, az így felszabaduló erőt az utcára irányíthatják. Azt is tudatták, hogy nem a leváltott főkapitány egyszemélyes döntéséről van szó, hanem egy pályázat zárását követő lépésről. A sietség alighanem megbosszulta magát. Tegnap jól értesült forrásra hivatkozva közölte a távirati iroda, hogy a szerződést felbontják. A rendőrség illetékese viszont tartotta magát ahhoz, hogy minden változatlan. Ha cáfolják, akkor igaz - mondja erre a sokat látott ember.

A biztonsági őrök - régen portások - mindeddig a fegyveres erők közelébe se mehettek. Most beépülhetnek a nagy rendszerbe. Amúgy is sok köztük a kiszolgált rendőr, legalább nosztalgiázhatnak egy kicsit. Sok főrendőr már most jelzi aggályát. Gergényi viszont, ha rajta múlna, tán tovább is lépne egy lépéssel. Mert hát miért ne lenne "kiszervezhető", külső vállalkozásba adható akár a fogdaszolgálat. A pályázatnál előnyt élvezhetnének, akik gyakorlatot szereztek ebben, vagyis már voltak zárkalakók. Kiadható a tömegoszlatás feladata is, főként azoknak, akik a rendőrökkel való közelharcban rutinnal bírnak. Végső esetben a tüntetők önfeloszlatása is gyakorlattá tehető, ez pedig rendkívüli megtakarítást eredményezne. A közelmúltbeli "sajnálatos események" következményeként esetleg civillé vedlő szakemberek tapasztalata is hasznosítható, vétek lenne nem élni ezzel. Az emberrablással gyanúsított kisvárdai rendőrök például az előállítási szakszolgálatra alapíthatnának kft.-t. A Borsodban lebukott autópálya-rendőrök közlekedésbiztonsági szakértőkként jeleskedhetnének. A - gyanú szerint - móri fegyverszállító tudását a technikai bázison lehetne hasznosítani. A Múzeum körúti ötök lehetséges új szolgálati helyére még nincs tippünk, ifjúságvédelmisnek azonban biztosan megfelelnének.

De vissza a kályhához: egy rendőrségi szakértő nyilatkozatából tudhatjuk, hogy nálunk az épületek védelmében sokkal nagyobb rutinjuk van a magáncégeknek, és az eszközállományuk is jobban megfelel erre a feladatra, mint a rendőröké. E mondat után akár szoronghatnánk is. A honvédségnél egyébként ez az őrzési gyakorlat már régen meghonosodott. Hogy miért nem katona véd katonai objektumot? Az okvetetlenkedő kérdésre tavaly a HM-államtitkár azt válaszolta: komoly visszalépés lenne a professzionális hadsereg felé vezető úton, ha ismét a katonák őriznék a laktanyákat. A civilekkel való őriztetés egyébként évente durván négymilliárd forintot emészt fel. Az államtitkár szerint viszont ez nem pénzügyi, hanem szakmai kérdés.

De éppen itt a baj. A napvilágra került rendőrségi esetek nemcsak a szervezet morális állapotáról, de szakmai gyengéiről is árulkodnak. Bennfentesek a tudói, hogy a vezetők kiválasztásánál kontraszelekció működik, sokszor a lobbikészség kap döntő szerepet, az állomány toborzása pánikszerű, katasztrofálisan gyenge a HR-tevékenység. És amit a pszichológusok a legsúlyosabb problémának tartanak, az az állomány sok tagjának gondolkodásában meglelhető bosszútudat, a retribúció. A kellő felkészültség nélkül felelős pozícióba került ember gyakran igazságosztó szerepbe képzeli magát. És még mindig ez a kisebbik rossz. A rendőrbűnözés mögött viszont ott sejlik az egész társadalom megannyi válságtünete.

Várkonyi Balázs, Magyar Hírlap


fidesz.hu