- Az OECD-jelentés az egészségüggyel kapcsolatban épp azokat a dolgokat dicséri - ágyszámcsökkentés, kórházbezárás, vizitdíj -, amelyeket ön kritizál. Mit szól ehhez?
- Nem olvastam még ezt a tanulmányt, de hát Európának semmi sem drága. Ne ők mondják már meg, hogy mi nekünk a jó, ezt nekünk kellene kitalálnunk. Dicsérnek, nem dicsérnek, itt az emberek szempontjait kellene figyelembe venni, ez viszont nem történt meg a magyarországi úgynevezett egészségügyi reformfolyamatban.
- Miért mondja azt, hogy anarchia van az egészségügyben?
- Mert az van... Ha kimennek egy kamerával a kórházba a hónap második felében, akkor azt látják, hogy üres a műtő, állnak a sebészek, bár újabban már elkezdtek dolgozni. De tudja, hogy? Elfogyott a pénz, betelt a volumenkorlát, aki fizet, azt soron kívül megoperálják, a többi meg várólistára kerül.
- Azt honnan tudjuk, hogy aki fizet, az kerül előre?
- Meg kell nézni azt a honlapot, amelyen a várólisták szerepelnek. Egy intézmény tájékoztatja is a kedves betegeket, hogy az OEP-finanszírozási körben várólistákat alkalmaznak, de aki nem OEP-finanszírozással keresi fel az intézetet, azt soron kívül ellátják. Ez pedig túl azon, hogy korrupciógyanús, végtelen igazságtalan, hiszen az ellátás szegény és gazdag betegellátásra szakad szét.
- Volumenkorlátozás volt korábban is.
- 2005-től van, korábban nem volt.
- Nem ért azzal egyet, hogy a központi költségvetés szabja meg az ellátások mértékét?
- Nem, mert el kell dönteni, hogy mit akarunk csinálni. Ha teljesítményelvű finanszírozást csinálunk, akkor ebbe nem fér bele a teljesítménykorlát, mert rendszeridegen.
- Akkor játsszunk egyet. Mikola főorvosnak, aki az egyik osztályt vezeti, mi szabja meg, hogy hány beteget fogad és mennyire hatékonyan dolgozik? Mert nyilván Mikola főorvosnak az a lényeg, hogy minél több betege legyen, az igazgatónak meg az, hogy kijöjjön a büdzséjéből. A pénzügyminiszterről már nem is beszélve.
- Harminchatodik éve vagyok a pályán, ebből huszonnyolc-huszonkilenc évet betegágy mellett töltöttem, belgyógyász főorvosként osztályt is vezettem, mindig egyensúlyban volt a gazdálkodás, vigyáztunk a pénzekre. Most belesulykolták az emberekbe, hogy mi szórtuk el a pénzt. Szó sincs róla. A magyar egészségügy olyan kis ráfordításokkal működött, ami párját ritkító a világon.
- Várólista sem volt?
- Nem volt. Akkor sem voltunk bőségében a pénznek, de ilyen helyzet, hogy kiemelt kórházaknak másfél-két milliárdos kifizetetlen adósságuk van, és gyakorlatilag már a beszállítók finanszírozzák az ágazatot, soha nem volt. Álságos szöveg, hogy most egyensúlyba került az egészségbiztosítás gazdálkodása, sőt szufficites. Ezt könnyű megcsinálni, ha nem adjuk oda a pénzt az intézeteknek. Viszont morálisan elfogadhatatlan. Ebben az ágazatban súlyos, csődközeli helyzet van, és anarchikusak a viszonyok. Az orvosok pedig... A fiatalok elmennek, a pályán lévő kollégák, akik még megtartották az állásukat, rettenetes zavarban vannak, akiket pedig most elbocsátanak, végképp reményvesztett helyzetbe kerülnek.
- Lenne olyan miniszter a szocialisták vagy a szabad demokraták köréből, aki ha folytatja ezt a kormány által reformnak nevezett politikát, el tudnák fogadni?
- Nem tudom. Az a régi magyar bölcsesség jut eszembe, hogy ha a kutya megdöglik, a lánc marad, és a lánchoz lesz új kutya. A baj itt az irányultsággal van, nem azzal, hogy embert találunk-e. A rettenetes nyomás, amely az ágazatból pénzszivattyúként erőforrásokat von el, amelyik ezt az ágazatot piacosítani, üzletté tenni akarja, olyan erős, hogy nem tudom, valaki is ellen tud-e állni.
- Horváth Ágnes miniszter egy előadásában azt mondta a biztosítási rendszer átalakításáról, hogy a mostani rendszer, a nemzeti kockázatközösség fennmaradna, a járulékokat az APEH szedné be, és a biztosítók fejkvótát kapnának, amelyet az illető neme, kora, egészségi állapota alapján gyakorlatilag az állam osztaná újra. Miért nem nyugtatják meg ezek a megoldások?
- Az Európai Unió elkészített egy tanulmányt, tíz országot górcső alá véve, és megállapította, hogy a leghatékonyabban, legköltségérzékenyebben és az állampolgároknak a legjobb ellátást nyújtó módon a társadalombiztosítási rendszerek működtethetők. És egyáltalán nem javasolja a tagországoknak a több-biztosítós versenyrendszer bevezetését. A nemzetközi gyakorlatot ismerjük, és tudjuk azt, hogy ez mindenhol szegény- és gazdagellátásra történő polarizációt jelent. Például az Egyesült Államokban nem látják el azt a beteget, aki nem biztosított. Illetve ha nincs biztosítása, befekszik, megoperálják, adnak neki hitelt, hogy ki tudja fizetni a számláját, ráterhelik a házára, és mire meggyógyul, addigra se háza, se kertje, semmije sincs. Hát aki Magyarországon ezt akarja...
- Ön túloz, mindig elmondják, hogy senki nem eshetne ki az állami ellátásból.
- Hát persze hogy elmondják. Ez az álságos.
- A szociálisan gyenge helyzetű emberek esetében az önkormányzat, az állam állná ezeket a költségeket.
- Most hol állja? Van olyan várólista, ahol a beteget 2010 második félévére jegyzik elő.
- Ha 2010-ben a Fidesz hatalomra kerül, és Mikola Istvánnak van hatása a dolgokra, akkor megszünteti a vizitdíjat?
- Az első órában.
- Több kórház lenne Mikola István kormányzása alatt a mostanihoz képest?
- Nem tudom, hogy most hány kórház lesz. Véleményem szerint hetven-nyolcvan kórház csődbe megy a következő fél évben, a megmaradó kórházak és főleg az aktív ágyak száma nem elég ahhoz, hogy ellássuk a lakosságot. A kórházi ágyak száma a térségi népegészségügyi adatok alapján, tényekre, adatokra alapozott egészségpolitikában lesz meghatározva.
- Minek tulajdonítja azt, hogy a miniszter azt mondta - amiből aztán nagy felháborodás lett -, hogy manipuláltak az adatok a halálozások esetében?
- Ez nagyon súlyos kijelentés volt, hiszen úgy lehet értelmezni, hogy minden negyedik beteget eltesznek láb alól a kórházak.
- Vagy lehet ezt úgy is értelmezni, hogy nem elteszik láb alól, hanem...
- Nem lehet, mert ezt mondta. Ott ültem a Világgazdaság fórumán, ahol elmondta, hogy megjelennek az új biztosítók, és végük lesz azoknak a kórházaknak, amelyekben megölik a betegeket. Egyértelmű volt a kijelentés. El akarják riasztani a betegeket a kórházaktól, gyűjtögetik a pénzt, most már szufficites a tb-kassza, nem adják ki a kórházaknak a pénzt, várnak a több biztosítóra, aztán majd elkezdik osztogatni a pénzt a magánintézmények között.
- Miért feltételez gonosz szándékot a kormányról?
- Mert logikailag érthetetlen, amit csinálnak.
- Szerintük pazarló ez a rendszer...
- Hol pazarló?! Magyarországon ma a számítások szerint egy emberre egy évben ötszáz és hatszáz dollár közötti pénzt tudunk fordítani. Ez az összeg Ausztriában kétezer dollár fölött van valamivel, Németországban majdnem négyezer dollár, az Egyesült Államokban 5740 dollár.
- Ezeknek az országoknak a nemzeti össztermékük sokszorosa a magyarnak.
- Jó, de ha önnek valami betegsége van, ugyanúgy szeretné, ha meggyógyítanák, mint a másikat.
- De a kisebb kosárból kevesebb pénz jut...
- A gyógyszer ugyanannyiba kerül nálunk is, mint Franciaországban. Az endoszkóp, a műszer ugyanannyiba kerül, mint Németországban.
- Kevesebből kevésbé tudja finanszírozni.
- Igen, de azzal maradt működőképes a magyar egészségügy korábban, hogy nagyon alacsonyak voltak a bérek. Egyébként minden ugyanannyiba kerül, mint az Európai Unió nálunk gazdagabb országaiban.
magyarhirlap.hu - fidesz.hu