A játékosok ára az égbe szökik, fokozva a klubok nehézségeit. A játékosok csak az aláírásért több tízmilliót kérnek. Ha továbbra is így szalad a szekér teljesítmény nélkül, akkor kialakulnak a klubokban az ármegállapodások, az árkartellek is. A menedzserek pedig mesterségesen felhajtják az árakat, és magasan is tartják azokat. Ez most már a külföldi klubokat is jelentősen megterheli, ami ellen egyre határozottabban lépnek fel. Mit szólnak ehhez a magyar klubok, amikor nálunk is egyre hatalmasabb összegeket követelnek a játékosok? Magyarországon a kutyaütők is minimum ötven milliót kérnek az átigazolásért, plusz tíz-húsz milliót az aláírásért, havi ötszázezer forint fizetést, plusz prémiumot. Na persze ebből a pénzből többen is "részesednek" a menedzsereken kívül. Jól működik a megélhetési lánc! A magyar labdarúgás vámszedői nagyon jól tudják, hogy minden kapu mellett van egy kiskapu, és ezt ki is használják. Csak arra nem számítanak, hogy a kiskapuba nagy öngólt is lehet kapni. Kishazánkban most már végre fel kellene lépni a sport vámszedői ellen!

A magyar futball fellendítéséhez sok pénz kell, nagyon sok pénz, ami nincs! A nagyobb bevételhez, hogy sok pénz legyen, jó futball kell, de az sincs! A kígyó a farkába harapott! Ezen a helyzeten nem segít a most adott kétszázmilliós gyorssegély sem.

Az elmúlt évtizedekben nem volt olyan sportvezetés, akik ki tudták volna rángatni a labdarúgás szekerét ebből a kátyúból. A Hivatásos Labdarúgó Liga bíztató kezdeményezéseket tett, bár az eredmények még mindig váratnak magukra. Ezen alapjában véve az egymást sűrűn váltó MLSZ vezetés sem tudott változtatni. Miért van ez így? Pedig a válasz igen egyszerű. Nem született helyes diagnózis, ezért nem volt következetes terápia sem. Miért? Mert így is megvan a havi 500 ezer, 1.5 millió forint /meg amennyivel több/ a játékosoknak teljesítmény nélkül, és a menedzsereknek , akik mesterségesen tartják magasan az árakat. Miért van ez így teszik fel megint sokan a sztereotip kérdést, mintha nem tudnák rá a választ?

Röviden azért, mert a labdarúgásban még mindig szocializmus van!

Az elmúlt évtizedekben kitermelődött vezetői réteg csak az állami pénzek megszerzésében, annak elosztásában /újraelosztásában/ volt érdekelt. Előszobáztak, ahol csak lehetett, és kunyeráltak mindig egy kis pénzt, ahol csak lehetett. Ez kényelmesebb volt, mint a labdarúgásért keményen dolgozni! Ez így ment 1990-ig, de a lényeg a mai napig sem változott. Az állami pénzeket az adórendszer segítségével a sportba átszivattyúzva a sportot szerető magánszemélyek utalták ki. Ebből aztán mindig csurrant csöppent annyi, hogy -zökkenőkkel bár-, de fenn tudták tartani ezt az osztogató-fosztogató rendszert, amiből jól megéltek teljesítmény nélkül. Ezek a romlás gyökerei, csak sokan még most sem merik kimondani, mert ők is részesei a rendszernek. A vezetésben nagyjából ugyanazok a személyek forognak -mintha páter-noszterben lennének-, akik hol a bajnokságban részvevő csapatok számának növelésére, hol a csökkentésére szavaztak!

A klubokat még ma sem üzleti alapú bevételből tartják fenn, hanem a tulajdonos bankszámlája a bőség szaruja. Nem érvényesülnek a közgazdasági racionalitások. Ezek a pénzek az EU-hoz való felzárkózáshoz még minimális szinten sem elegendőek. Ezeket a bizonytalan forrásból származó bevételeket meg kellene többszörözni. És akkor nem szóltam a klubok még mindig meglévő - sőt, ismételten növekvő - adósságairól, és az ismeretlenségből előbukkanó uzsora kamatra kölcsönt folyósító vámszedőkről. Ugyanakkor a klubok saját maguknak is okozzák a gondot azzal, hogy felverik az árakat az átigazolási díjak esetében. Súlyos milliókat fizetnek ki erre a célra /miközben pénzhiányra panaszkodnak/, de elhanyagolják az utánpótlás-nevelést /tisztelet a kivételnek/.

Az idő tehát sürget. A központi támogatás újraszabályozása, a piaci viszonyok megteremtése, a multifunkcionális létesítmények létrehozása, a megemelt tv-közvetítési jogdíjak, a sportág alapjaitól kezdve történő újra-építkezése, szervezése, az utánpótlás nevelés egységes rendszerének megszervezése, továbbfejlesztése, a tiszta kéz elvének alkalmazása, a korrupció és a játékos uralom megszűntetése, igazságos teljesítménybérezés, teljes szemléletváltozás, a vámszedők kiiktatása, a labdarúgás iránti alázat visszaállítása mellett kb. nyolc-tíz év alatt nyereségessé lehetne tenni a magyar futballt, és ezzel "beindulhatna" ismét a foci-üzletág fejlődése. Megindulhatnánk felfelé a lejtőn. E feltételek teljesülése mellett befektetőket is sikerül majd szerezni, és bekerülhetnénk a tőzsdére is. De ez idő alatt le kell mondani az eredmények hajszolásáról, Ha ennek a követelménynek nem tudunk eleget tenni, akkor megkérdőjeleződik a magyar profi labdarúgás jövője.

A labdarúgás tekintetében csak ezeket a feladatokat kellett volna maradéktalanul elvégezni a vezetőknek, de ehhez nem volt elég erejük. Nem is lett belőle semmi ! Mikor lesz önkritika ? A becsületes szurkolók ezt már nagyon várják?

Pálmai József