Ha a dézsából egy donga hiányzik, abból a víz éppúgy kiömlik, mintha több donga hiányozna - mondta a XIX. században Justus van Liebig. Lentner Csaba közgazdász, egyetemi docens a Polgári Szemlében ezzel a hasonlattal érzékeltette, hogy a gazdasági versenyben minden összefügg.

Lentner Csaba szerint Magyarország egy erősen külföldi tőke által motivált piacgazdasággá vált. Meghatározó a külföldi tőke térnyerése, a részükre adott nagyon magas adókedvezmények, de a privatizáció során az is kiderült, hogy a magyar állam érdekérvényesítő képessége, illetve az ellenőrzési garanciák beépítése a magánkézbe adott vagyon irányában minimálisra szorult. A legfőbb probléma az, hogy a belső piacvédelem elmaradt. Gazdasági állapotunk 2007-benaz az 1987-es szinten van. Tehát ismét ugyanazok a problémák jelentkeznek: államadósság, növekvő infláció, csökkenő gazdasági növekedés. A közgazdász véleménye szerint alapvetően a demokráciát befolyásolja egy ország pénzügyi stabilitása. Azok az országok, ahol prosperál a gazdaság, ahol vannak munkahelyek, ahol nincsenek leépítések, az emberek is bátran mernek véleményt nyilvánítani, mert szociális biztonságban érzik magukat. Magyarországon pont ezzel ellentétes folyamatok zajlanak. A kétarcú magyar gazdaságban egyszerre vannak látványos fejlődést mutató nemzetközi nagyvállalatok, viszont egyre inkább fejlődésképtelenebb, tőkehiányos hazai kis- és középvállalatok. Azonban nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom is kétarcú.

Lentner Csaba: - Azok a honfitársaink, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, egyéni vállalkozók, kisvállalkozók, családi vállalkozásokban dolgoznak, nem rendelkeznek magas jövedelemmel, míg azok, akik tudtak a privatizáció során tulajdont szerezni, illetve külföldi cégeknél dolgoznak, többségük olyan pénzügyi pozícióban van, hogy nagyon jól megél. Tehát kettészakadt a magyar társadalom. A '90-es évek végén a magyar társadalom 90 százaléka kimaradt a privatizációból. És ez az óriási tömeg: közel 9 millió ember most ott tart, hogyha a magyar egészségügyet privatizálják, illetve az oktatási rendszerben is a privatizáció elemei jelennek meg, akkor az emberek teljesen kiszolgáltatott pozíciókba kerülnek.

Lentner Csaba a paternalista állam kifejezést módosítja:posztpaternalista államról beszél, amely mégsem jó gazda, mégsem jó tulajdonos. 2002-től a különböző trükkökkel, szociális jövedelemjuttatásokkal úgymond, a lakossággal feledtette az előző, illetve a jelenlegi kormány azt az állapotot, hogy ennek nincs meg a fedezete. Ez egy jelentős deficitet, jelentős költségvetési hiányt eredményezett, és erre hivatkozva történik meg az egészségügy és a felsőoktatás a piacosítása. A piacosítás a társadalom tagjait alapvetően sújtja, hiszen a magyar lakosság piacképes jövedelmekkel nem rendelkezik, hogy igénybe tudja venni a piaci alapúvá váló egészségügyi szolgáltatásokat, illetve felsőoktatási rendszert. Ezek a feltételek, a pénzkivonás, az államadósság-tömeg 70 százalék fölötti megjelenése, az 1200 milliárd forintos éves államadósság utáni kamatfizetési kötelezettség Magyarországon a szociális ellátásokat, a kulturális szolgáltatásokat, a felsőoktatási körülményeket igen behatárolják, és a magyar társadalmat tartós válságba tartják.

A közgazdász arra mutatott rá, hogy Magyarországon a költségvetési hiány az elmúlt évben 10-11 százalékkal zárt. Az államadósságnak a nemzeti jövedelemhez mért aránya pedig kb. 68 százalék volt. A konvergenciaprogram három éve alatt ez az államadósság-tömeg fölmegy 75 százalékra. A másik pedig az államadósság utáni kamatfizetési kötelezettség. Olyan mértékű terhelése a magyar gazdaságnak, amit reálisan nem tud elviselni. Érdekes taktika az állami költségvetési hiány csökkentése. A maastrichti kritérium három százalékot ír elő. Addig nem lehet az eurót bevezetni, ameddig nem 60 százalék az államadósság/GDP-arány. 10,1 százalékról levinni a hiányt három év alatt 3 százalékra, ez annyit jelent, hogy számításai szerint a megtermelt új nemzeti jövedelemből 2500 milliárd forintos kivonás. Ez a szám olyan mértékű, hogy a legalapvetőbb termelési-gazdálkodási feltételek ellehetetlenülnek, a kis- és középvállalkozások, a mezőgazdasági termelők tömegei mennek majd tönkre, és ez az értéktartomány, aminek a közegében úgymond a gazdaság lefékeződik, a közszektor, az egészségügyi ellátórendszer, közoktatás leépül, és ebben a rendszerben az embereknek legkevesebb problémájuk az lesz sajnos, hogy a jogaikkal, lehetőségeikkel, az érdekérvényesítő képességükkel foglalkoznak. Tehát egy szűkített újratermelési folyamatra állnak.

Lentner Csaba: - Nem mondhatnám, hogy a magyar gazdaság egy balkanizálódási folyamat felé tart, mert Bulgária, Románia, Horvátország most már bőven megelőzte Magyarországot, hanem azt mondom, hogy egy dél-amerikai egyveleg alakul ki, ahol a társadalomnak a kiszolgáltatottsága jelentősen megemelkedik.

A közgazdász azt mondja, a magyar állam ott hibázott, hogy a '90-es években, sőt, 2002-től növekvő mértékben úgy növelt szociális juttatásokat, hogy a nemzetközi nagyvállalatokat nem vonta be az adózási folyamatba. Ebből az emberek annyit látnak, hogy az állam úgy is tud költeni, hogy nincsen bevétele. Ugyanez a szint csapódik le az állampolgárok szintjén, a családok szintjén. Több ezermilliárdos az a hitelállomány, amely különböző pénzintézetek részéről került folyósításra a lakosság felé. Ezeknek a hiteleknek a 80 százalékának nincsen meg a tartós fedezete. Lentner Csaba összefüggést állapít meg a munkaerő egészségügyi állapota és a társadalombiztosítás rendszere között. A '90-es években az erőltetett privatizáció, a versenyszellem kialakulása a magyar társadalmat tartósan az egészségügyi ellátórendszer karmaiba lökte. A nyugat-európai társadalmakkal összevetve a tartós betegségek kialakulása Magyarországon a férfiak esetében 10-11 évvel hamarabb következik be, mint a nyugat-európai országokban, nőknél ez a szám 8 év. Ha a magyar társadalom mögül ezt az akadozó egészségügyi ellátórendszert is kiveszik, akkor ebben a pillanatban pusztán a megmaradásnak a kérdése merül föl. Úgy gondolja, a kormány azt teszi, amit az elmúlt 5 évben is. Tehát hitegeti az embereket, jövedelmet von el tőlük, közben azt állítja, hogy nőtt a szociális biztonságuk. A 2006 őszén bekövetkezett események nem kockázatkereső emberek tömegének az extrém magatartásából következnek, hanem arról van szó, hogy az embereknél a kormány kiverte a biztosítékot. Az ígéretek, amik 2006 tavaszán megfogalmazódtak az MSZP részéről, azok az ígéretek valóban tarthatatlanok. Tehát fölfogták az emberek azt, hogy az életük nemhogy javulni nem fog, de még olyan szinten sem lesz, mint az előző években. Annyira rossz a magyar gazdaság állapota, annyira veszítünk a világgazdasági versenyképességünkből, hogy ez a gazdasági ellehetetlenülés tartósan politikai és társadalmi változásokat fog kiprovokálni. Tehát újabb változások előtt állunk.


Vennes Aranka interjúja nyomán


fidesz.hu