Ahogy Albert írja: amikor ő gyerek volt, valósággal hemzsegtek a briliáns tehetségek a csapatokban. Helyénvaló hát, hogy megemlékezzünk Albert Flórián pályafutásáról és az egész korszakról. Erre szolgál ez a könyv is - amelyet a Magyar Hírlap szerkesztője, Kiss László állított össze és rendezett sajtó alá -, méghozzá rendkívüli módon, hiszen ritkán adatik meg, hogy az emlékeken túl azt is olvashassuk, miként vélekedik Albert a világról. Életem a Fradi - magától értetődő a cím, és ott van minden, Hercegszántó, a gyerekkor, költözés Budapestre, toborzó a Fradiban, az első edzések, meccsek, az első gólok a nagycsapatban, a csípőre tett kéz, az első autó - Ford Taunus -, a házasság, a gyerekek, a nagy meccsek: úgy, ahogy van, egy egész élet.

Érdekes, milyen sokszor nevezi magát szerencsésnek, célozgathatna arra, hogy aki zseni, az zseni, de inkább megköszöni a sorsnak, hogy Pestre került, hogy befogadta a Fradi, és még azt is, hogy futballistaként beutazhatta a világot. Aztán van, amibe beletörődik az ember, mert nem tehet mást. Ilyen a pályafutását félbeszakító sérülés 1969. június 15-én 13 óra 49 perckor, vagy a legsötétebb ügy: amikor megtudta, hogy az egykori csapattárs besúgó volt.

Százhetven oldalon egy ember hatvanhat éve, mi pedig örülhetünk, hogy van köztünk egy igazi aranylabdás.

Magyar Hírlap


fidesz.hu