A találkozó keretében a jelenlévők szerették volna megismerni azokat a megfontolásokat, melyek alapján Czirják Árpád plébános, főesperes elhelyezéséről szóló döntés megszületett, egyben valamennyien kiálltak a kolozsvári főesperes mellett, maradását kérve. A küldöttség tagjai egyenként méltatták a pápai prelátus érdemeit az egyházközség hitéletének megszervezésében, a római katolikus felekezeti oktatás pártolásában, az Egyház gazdasági alapjainak kiszélesítésében, a civil szervezetek, továbbá a művészetek és a kultúra támogatásában, illetve minden jóravaló magyar ügy felkarolásában.

Jakubinyi György érsek szólt az erdélyi magyar katolikus egyház apadásáról, külön megemlítve Kolozsvárt, Brassót, Sepsiszentgyörgyöt, ám a feltett kérdésre a küldöttség tagjai nem kaptak választ. Csupán az egyházi kánon azon általános rendelkezéseit említette az Érsek atya, melyek szerint egy papnak rendszerint egy helyben legfeljebb 15 évig kell maradnia, mely idő alatt elég barátot és ellenséget szerezhet magának.

A küldöttség egyik tagja szóba hozta a gyulafehérvári római katolikus teológiának a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetembe való betagosítását, mely az egyetemi docens szerint visszatetszést keltett mind a kolozsvári római katolikusok, mind Kolozsvár egész magyar lakossága soraiban, ezért kérte a Főegyházmegye vezetőjét: óvakodjanak egy újabb elhibázott lépéstől.

Válaszában Jakubinyi György dícséretesnek nevezte, hogy a hívek kiállnak papjuk mellett, és kérte, ugyanúgy álljanak oda Czirják Árpád utóda mellé is. Az érsek atya hajthatatlan maradt, amikor a jelenlévők kérték: Czirják Árpád legalább addig maradhasson a helyén, míg befejezi azokat a munkálatokat, melyeket elkezdett.

Jakubinyi György kijelentette: a döntés megszületett, egyben tudatta a kolozsvári küldöttség tagjaival: az egyházi kánon szerint a Főegyházmegyei Hatóság döntése ellen az érintett pap két ízben szólalhat fel, harmadjára köteles engedelmeskedni.

A küldöttség tagjai meggyőződéssel vallják, minden emberi erényt és gyarlóságot egybevéve: pótolhatatlan veszteség éri a kolozsvári Szent Mihály egyházközséget, egyben az egész kolozsvári magyarságot, ha Czirják Árpád elmozdítása megtörténik. Cui prodest? Kinek az érdekében?
De mit tett Czirják Árpád az elmúlt évtizedekben? Több, mint három évtizedes egyház- és nemzetépítő szolgálata meghatározó volt Kolozsvár számára, mind egyházi, mind világi szempontból. Sokak számára emlékezetesek maradnak a nemcsak míves igehirdetései, de a Ceausescu-korszak végnapjaiban elhangzott szókimondó prédikációi, melyekben nemcsak félreérthetetlenül jelezte a vég napjait, hanem egyben kitartásra és megmaradásra szólította fel a város magyar közösségét.

Czirják Árpád közvetlenül az 1989. decemberi események után szembe mert szállni a kor egyik legkeményebb rendszerének képviselőivel. Ő űzte el a kolozsvári plébániában székelő állambiztonsági szerveket, és egyértelműen állást foglalt a tényleges rendszerváltás mellett.

Czirják Árpád plébános Kolozsvár elhíresült polgármesterének provokációi közepette kiállt a Mátyás-szobor védelmében, szolidaritást vállalva a Kolozsvár főterén tüntető magyarsággal, melynek élére állt, és kitartásra bátorította a katonaság és rendőrség által körülvett magyar tüntetőket. Azóta majd két évtizeden keresztül nemcsak a lelkeket építő, hanem a várost gyarapító, építő főpapot ismerhették meg és tisztelhetik benne. A megújult Szent Mihály plébánia, az általa épített Szent István templom, a Szervátiusz-kiállítás, az arányaiban is imponáló Agape vendéglátó központ, a folyó év júniusában, a főtéri Szent Mihály templom mellett leleplezésre kerülő Márton Áron szobor, mind-mind a szívós következetességgel építkező papot, és az elkötelezett magyart dícséri.

Erdély szellemi fővárosa, de az egész erdélyi magyarság számára felmérhetetlen veszteség lenne Czirják Árpád elhelyezése, mely nemcsak építő tevékenységének félbemaradását jelentené, hanem a lélekben megcsappant magyar közösség és város veszítené el azt a főpapot és magyar embert, akire mindig, minden körülmény között számíthattak.
Talán kevesen tudják: Márton Áron 28 ével ezelőtt Czirják Árpádot jelölte utódjának. Erdély nagy püspöke 1979-ben Gyulafehérváron Czirják Árpádot javasolta és támogatta a segédpüspöki kinevezésre másik két személy mellett. Sorrendben őt követte páter Écsi János csíksomlyói ferences házfőnök és Jakubinyi György teológiai tanár. Páter Écsi Jánost a román hatalom börtönbe zárt és autóbalesetben meghalt.

A Gyulafehérvári Egyházmegyei Főhatóság 2007. május 6-i döntése értelmében Czirják Árpád érseki helynök, Kolozsvár plébánosa 2007. augusztus 1-ig maradhat kolozs-dobokai főesperes.

Tekintettel arra, hogy Czirják Árpád elmozdításával nem csupán egyházi meggondolások veendők számításba, hanem Erdély szellemi fővárosa magyarságának jövőbeni sorsa is, Kolozsvár hívei még mindig bíznak az érsek atya pozitív döntésében.
Frigyesy Ágnes - fidesz.hu