Igen! A bürokrácia, ha teheti, valóban hátráltatja, késlelteti a reformok megvalósítását. Különösen akkor, ha folyamatosan átpolitizált státuszban kell működnie. Nem tartható az a gyakorlat, miszerint "csak az én emberem" tudja a feladatok helyes megoldását, s ezért a választási eredmények függvényében folyamato-san leváltódik az a szakapparátus, melynek feladata, a politikamentes, a civil lakosság szolgálatában vég-zendő szakmai munka lenne. Miközben egyetértünk a rendszerszemléletű szervezeti működésben, leszö-gezhető, hogy haladni, a reformok valóságos végrehajtásában, csak a társadalom többségének cselekvő egyetértésével, támogatásával lehet. Ezt a támogatást, a jelen politikai elit nem birtokolja.

Ilyen mértékű társadalmi átalakítást, a nagy elosztó rendszerek ilyen mértékű átszervezését, s annak haté-kony működésének kialakítását, nem lehet sem hathét alatt, sem pedig egy választási ciklus alatt megva-lósítani. Szükség lenne sok apró társadalmi alkura, egyenként (témacsoportok szerint) a munkaadókkal, a szakszervezetekkel, a szakmai szervezetekkel, az érdekképviseleti szervezetekkel, hogy csak a legfonto-sabbakat említsem, ahhoz, hogy az alapvetően szükséges megértést és egyetértést megszerezze a kormány az elképzelt átalakításokhoz. Ehhez azonban meg kell szüntetni a kettészakított ország képét, s véget kell vetni, a pártérdekek mentén húzódó folyamatos ellenségkép keresésnek, az kell, hogy az emberek szóba álljanak egymással párthovatartozás és pártszimpátiára való tekintet nélkül. Nagyon fontos a közjóról alkotott véleménye az egyes embereknek, de az egyes embert leginkább a saját életminősége érdekli, s amíg ebben nem tapasztal pozitív változást, nehezen lehet megnyerni a támogatását. Nem lehet elvárni, az áldozatvállalást olyan embercsoportoktól, akiknek már nincs további lehetőségük, hiszen ők vesztesei ennek az egész rendszerváltozásnak.

Az egészségügy átalakításának magyarországi jelenlegi helyzetére ma semmi nem aktuálisabb, mint Dr James Todd az Amerikai Orvosi Szövetség elnöke által 1994. május 3-án elhangzott beszédének részlete:

"Azt hiszem, az egészségügyi rendszer reformja egy három felvonásos színdarab. Az első felvonás már lezajlott. Sok ellenkezést és dühöt váltott ki, de mindössze a viharos kezdetet jelezte.

Most a második felvonás zajlik, és elég belepillantanunk az esti híradókba, hogy lássuk, máris mekkora zűrzavart és összevisszaságot szült. Mindenki megpróbálja átírni a forgatókönyvet, mielőtt az év során legördül majd a felvonás végét jelző függöny.

A nagy finálé - a harmadik felvonás - még csak ezután következik. Ekkor fogja meg változtatni az egészségügyi rendszer reformja országunk orvoslási gyakorlatát az elkövetkező évszázadokra. A díszletek már állnak, a cselekmény már elkezdődött."

De had tegyek most egy olyan, az 1930-as években előszeretettel alkalmazott ideológia népámító idéze-tet, mely tartalmában ma is nagyon ismerős, különösen a radikális szembenállás egyik eszközeként:

"Valamennyi nemzeti tulajdonságunk közül a legszembeszökőbb, az a csodálatos tűrő erő, amely Széche-nyi István bámulatát is kivívta. A nagy tűrő erő mellett időközönként, hihetetlen erőfeszítésekre képes a nemzet! Előnyös tétel kétség kívül, a nagyfokú értelmesség. Megállapíthatjuk, hogy a magyar alsó osztály tagjai is többnyire sokkal tanulékonyabbak, nehéz helyzetben életrevalóbbak, jobban viselkednek, mint a legtöbb környező nép fiai.
Előnyös lélektani adottságunk továbbá, az úri mivolt, mely éppúgy megtalálható helyes adagolásban a pásztoremberben, a kocsisban, vagy a parasztgazdában, mint a felsőbb rétegek tagjainál."

Ugye ismerősen csengenek az idézet tartalmi elemei? Csupán be kell helyettesíteni a mai nyelvben és viszonyokban felismerhető analógiákkal, s rögtön világossá válik a megosztó politika eredete, célja.

A reformfolyamat értelme, tartalma nem lehet más, mint a Változás kihívása: A közérdek biztosítása!

A konstruktív társadalmi párbeszéd kialakításának szolgálatára létrejött, politikai tevékenységet folytató Országos Közéleti Társas Kör (O.K.T.K.) elutasít minden olyan politikai szembenállást, mely nem a Ma-gyarországon élő emberek életkörülményeinek, életminőségének jobbítását szolgálják, hanem csupán a hatalomért acsarkodó pártok, illetve azok holdudvarának érdekeit próbálják érvényesíteni és az egész tár-sadalmat érintő legfontosabb tárgyköröket is kizárólag politikai céljaik elérése érdekébe állítják, s egymás közt az ésszerű politikai egyeztetetést sem teszik lehetővé.

A jelenlegi intézkedések, melyek a legcsekélyebb egyeztetéseket is nélkülözik, a szakmán kívül, főként a vidéken élő embereket hozzák szinte elviselhetetlen élethelyzetbe, nem beszélve a városi ellehetetlenülés jeleitől és a kifejezetten hátrányos helyzetbe hozott fogyatékkal élők, már-már kilátástalan helyzetéről.
A megkezdett reformok a gazdaság élénkítése nélkül és a központi költségvetés kiadási oldalának az ész-szerűség határain belül történő csökkentése nélkül eredményre nem, csak több millió magyar állampolgár egzisztencia vesztéséhez vezetnek.

A velünk kapcsolatban álló szakmai szervezetek már jóval régebben vallották a közigazgatás, az oktatás-ügy, az egészségügy struktúrája és finanszírozása átalakításának szükségességét, de nem kapkodva, hatás-tanulmányok nélkül, és főleg nem diktátumok útján!

A jelen politikai elit tagjai alkalmatlanok az emberek valós problémáinak felismerésére, annak megoldá-sára a társadalom civil szervezetinek aktív közreműködése nélkül nincsenek megoldásaik.