- Mit szeretett volna elérni a kilépéssel?

- A kollégium a mindenkori egészségügyi miniszter tanácsadó testülete, javaslatait a szakma nevében teszi meg. Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy sem Molnár Lajos, sem Horváth Ágnes nem kért tanácsot tőlünk, sőt a kéretlenül adott tanácsainkat sem fogadták meg. Kilépésemmel azt szerettem volna világossá tenni, hogy a kollégium munkája tartalmi szempontból kiüresedett, s a grémium csak papíron létezik. Annak viszont nincs értelme.

- Mennyit nyomott a latban döntésekor, hogy a reformokról nem kérték a véleményüket?

- A reform szót nem tudom elfogadni, az ugyanis javítást, újítást jelent. Most csupán pénzügyi szempontok érvényesülnek, az orvosok és az ágyak számát, a finanszírozás összegét csökkentették, miközben a megmaradt intézményeknek több beteget kell ellátniuk. Ez naponta visszaüt a gyógyítókra.

- Ön szerint nem szükséges változtatni a rendszeren?

- Szükséges, de nem mellébeszéléssel. A miniszternek ki kellett volna állnia, és őszintén bevallani, hogy nincs pénz a rendszerben, ezért össze kell húznunk magunkat. Ehelyett azt próbálja elhitetni, hogy kevesebb pénzből még jobb lesz az ellátás. Ezt sem tudom elfogadni.

- Eddig lojálisnak tűnt a kollégium.

- A lojalitás nem mehet túl egy határon, mert azzal saját magunkat minősítenénk le. Az orvostársadalom folyamatos megaláztatást kénytelen elviselni. Legutóbb a diagnózis és a boncolási lelet közti különbség volt napirenden. Egy miniszternek tudnia kell, hogy a kórházban elhunyt betegeknek csak a felét boncolják, ráadásul például egy sürgős műtétet követelő infarktusnál nincs mindig lehetőség felkutatni az esetleges gyomorfekélyt is. Ebből adódik a leletek közti különbségek zöme. Nem kéne mesterségesen rombolni a presztízsünket, főleg nem a tárcavezetőnek.

- Véleménye szerint mi az oka annak, hogy a miniszter nem kéri a tanácsaikat?

- Az ostobaság. Másra nem tudok gondolni.


Magyar Hírlap - fidesz.hu