- Könyve elején azt írja, hogy figyelmeztetéseit ugyan igazolta az idő, azok mégsem bizonyultak hatásosnak. Min kell változtatni: a Fidesz politikáján, az imázsán vagy csak a kommunikáción?

- Az eszméink, köszönik szépen, jól vannak. Ha a Fideszt meg akarjuk erősíteni, akkor nem az alapértékeink táján kell keresgélnünk. A bevált eszméink képviseletének módján érdemes elgondolkodnunk. Eddig például nem írtam könyvet, most ezt is megtettem. Az alapértékeinket akartam közérthető formában megfogalmazni.

- A műfajt hogyan határozná meg? Politikusi hitvallás, program vagy valami más?

- Bár vannak a könyvben személyes hitvallásra emlékeztető elemek, azok nélkülözik a hitvalláshoz szükséges kitárulkozást. Visszafogottabb, zártabb írás ez. Pártprogramnak sem tekinthető, hiszen a programkészítésnek van egy rendje, amit az elnök sem kerülhet meg. Ez a könyv az új politika programja. Politika alatt itt észjárást, gondolkodásmódot, megközelítést, ideákat, eszméket értek.

- Az új többségnek ön által kínált új politika a közösségek, a kölcsönös felelősségvállalás eszméje köré épül a piac mindenhatóságát hirdető neoliberalizmussal szemben. Csakhogy nálunk komoly tradíciója van az emberek egymás elleni kijátszásának, a magyar egy érdekektől igencsak szétszabdalt társadalom. Hogyan lehet közös célt adni egy ilyen közösségnek?

- Hadd növeljem a kihívás súlyát! A magyar társadalom individualista alapállású, de nem a kommunista rendszer tette ilyenné. A gyökerek mélyebbek. Ennek az énközpontú karakternek mégis sikerült a történelem folyamán biztosítania a tartós állami létet és a szervezett társadalmi életformát azzal, hogy különféle hagyományos közösségi formákat hozott létre. Kamarákat, hivatásrendeket, egyházakat, szakszervezeteket és így tovább. A magyar világ - az angolszászhoz hasonlóan - megtalálta a kényes egyensúlyt a radikálisan individualista életszemlélet és a társadalmi létezéshez szükséges együttműködés között. Ezt az érzékeny egyensúlyt verte szét a kommunizmus, ami ráadásul mélyen cinikussá, ideátlanná is tette a társadalmat. Méretes problémahalmaz áll tehát a jobboldal előtt: a kommunizmusból örökölt cinizmus, amely mindenfajta társadalomszervezési eszme létjogosultságát megkérdőjelezi, párosul az egyensúlyát vesztett, hagyományos énközpontú karakterrel.

- Hogyan lehet hozzákezdeni e problémahalmaz eltakarításához?

- Ha valaki politikus létére azzal próbálkozik, hogy a társadalmat közösségibbé nevelje, kudarcra ítéli magát. Egy olyan eszmét hirdetni a politikában, amely szakít az individualista felfogással, szintén reménytelen vállalkozás. Csak olyan közösségi eszmét, kölcsönös felelősségvállalási formákat érdemes ajánlani, amelyek egyúttal individuális érdekeket is kielégítenek. Mindenki elismeri például, hogy az állami egészségügyi ellátás jó dolog, és e célra érdemes az adónkat befizetni. Mindez összhangba hozható azzal a gondolattal, hogy csak azok részesüljenek az alapellátáson túl az államilag garantált, járulékalapú ellátásban, akik megjelennek az előírt szűrővizsgálatokon. Vagy: ha valaki nem járatja a gyermekét iskolába, az essen el a családi pótléktól. A könyv egy gondolkodásmódot ír le, amelyből levezethetők a szakpolitikai programok.

(A teljes interjú a Magyar Nemzet 2007. június 2.-i számában és az orbanviktor.hu-n olvasható.)

Magyar Nemzet, Szerető Szabolcs, Villányi Károly