Hozzácsapták még az igénylistához a villamosenergia-privatizációt, az ingatlanadót és az oktatási reformot is, nehogy kilógjon a lóláb. Első ránézésre úgy tűnik, az SZDSZ mintha politikai sikert akarna kovácsolni abból, amit Molnár Lajos ámokfutásával okozott a magyar egészségügy "megreformálásában". Ne feledjük: a megszorítócsomag - Molnár állítása szerint - szervesen illeszkedett a több-biztosítós modellhez, amelyre olyan nagyon vár az SZDSZ mellett még vagy féltucatnyi biztosítótársaság. Most, hogy a választók bizalmát vészes mértékben elveszítő MSZP-ben Gyurcsány pozíciója is gyengülni látszik, ráadásul a több-biztosítós modellnek az MSZP-ben sincs egyetlen számottevő pártolója sem, fennáll a lehetősége, hogy az SZDSZ által kierőszakolt Molnár-féle reformról kiderül: sok hűhó volt a nagy semmiért.

Nem lehet kizárni persze azt sem, hogy a tüntetések szétverését támogató SZDSZ-eseknek valóban büdös lett valami miatt a koalíció, még ha úgy tűnik is: nagyon nincs ellenükre.

Az azonban tény: soha nem volt még ekkora a veszély, hogy a párt eltűnik a süllyesztőben, ma már a szabad madarak fővárosi fészkét a fideszesek mellett a szocialisták is ott fúrják, böködik, ahol csak tudják. A párt a közvélemény-kutatók jelentései szerint hónapok óta a parlamenti küszöb alatt tanyázik, nem segített rajta az izgalmas pártelnök-választási színjáték sem. Azzal, hogy bejött a papírforma, és Kóka lett a király, ráadásul a kihívó herceg, Fodor is behódolt egy miniszteri tárcáért cserébe, a maradék érdeklődés is elillant a párt iránt. A szabad madarak ma szürkébbek és unalmasabbak, mint eddig bármikor. Ilyen körülmények között nehezen hihető, hogy az SZDSZ céljait maximálisan kiszolgáló kormányfőt épp Kóka János, az SZDSZ Gyurcsánya döfje hátba.

Az SZDSZ-esek nem véletlenül időzítették az állítólagos ultimátumuk kiszivárogtatását mostanra. Vélhetően Gyurcsánynak akarnak segíteni. Azért, hogy a koalíció felmondásával való "zsarolás" eljátszásával ugyanazt a hatást érjék el, amit tavaly ősszel a Fidesz ért el - szándéka ellenére - az ultimátumával, hogy tudniillik összezárjanak Gyurcsány mellett ismét a szocialista képviselők. Bár Orbán szándéka az is lehetett tavaly ősszel: bukjanak egyszerre a szocialisták, ha nem is most, de Gyurcsánnyal együtt mindannyian, és akkorát, hogy hosszú ideig ne bírjanak felállni.

Gyurcsány veszíteni látszik politikai hatalmát a pártban: hiába ünnepeltették meg holdudvari publicistáikkal az őszödi "igazságbeszéd" egyéves évfordulóját, a frakciót tavaly májusban még Gyurcsány cinkosává züllesztő trágár szónoklat mára elvesztette mágikus hatását. Az SZDSZ-esek lehet, hogy tényleg azt gondolják: még ki tudják zsarolni a szocialista frakcióból a nagy haszonnal járó több-biztosítós rendszer jövő évi bevezetését.

Ha az SZDSZ reformőrületeinek keresztbe fekvő szocialisták közül néhányan úgy vélik, hogy előre hozott választások nélkül könnyen lecserélhetik Gyurcsányt is másra, könnyen tévedhetnek. Gyurcsány háta mögött ott áll a Kóka vezette SZDSZ is. És nem tudni pontosan azt sem, az MDF politikai kiszámíthatatlansága felett most éppen ki diszponál. Így válik érthetővé az MSZP szóvivőjének, Nyakó Istvánnak az ügy kapcsán kiadott nyilatkozata, miszerint szombaton "találkozott a két párt elnöke, de Kóka János egy szót sem ejtett arról, hogy lenne SZDSZ-es ultimátum".

Világos: vajon miért is szólt volna erről Kóka? Hiszen az ultimátum nem is Gyurcsánynak szólt. Még az is lehet, hogy együtt találták ki az egészet.

Torkos Matild


fidesz.hu