Nyolcvanhét évvel ezelőtt szembesültek a ténnyel az első világháborút lezáró béketárgyalásokra érkező, gróf Apponyi Albert vezette - később lemondott - magyar küldöttség tagjai, hogy az akkori Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, vagyis a 282 ezer négyzetkilométernyi ország végérvényesen 93 ezer négyzetkilométernyire zsugorodott.

Az antant tagjai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) a Párizs környéki Trianon-kastélyban tárgyalás nélkül közölték a magyar küldöttséggel a békefeltételeket.

A teljes integritást célzó magyar álláspontokat és érveket nem vették figyelembe, s pár nap múltán ismertették a döntést az új határokról. Az 1920. június 4-én aláírt békeszerződés értelmében Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új területekkel bővült; a dokumentum ugyanakkor a magyar hadsereg létszámát 35 ezer főben korlátozta, valamint megtiltotta légierő és nehézfegyverek hadrendben tartását. Az elcsatolandó területeket a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján kellett volna ugyan kijelölniük, de számos esetben - stratégiai, földrajzi, gazdasági vagy közlekedési szempontokra hivatkozva - eltértek az elképzeléseitől.

Katonai okokból a határ túloldalára került az új határral párhuzamos összes közút és vasút, például az Arad-Nagyvárad-Szatmárnémeti szakaszon. Egybefüggő magyar lakosságú tömbök is - mint a Csallóköz a teljes Dél-Felvidékkel, a Partium vagy a Székelyföld és a Délvidék északi részei - átkerültek az új határok túloldalára. A további szankciós intézkedések közé tartozott például, hogy Magyarországon nem épülhetett vasút egynél több sínpárral. A korábbi, többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi és hivatalnoki réteg tagjait - mivel nem bíztak meg bennük - az elcsatolt területek új urai elbocsátották állásából.

A magyar külpolitikát a második világháború végéig a határrevíziós törekvések vezérelték. Az elveszített területek egy részét az 1938-as és az 1940-es bécsi döntéssel, német szövetségben, az ország visszaszerezte.

Az 1947-es párizsi békeszerződés végül visszaállította az 1937-es határokat. Katonai okokból három, Pozsonnyal szemben fekvő falu (Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún, az úgynevezett pozsonyi hídfő) ekkor átkerült Csehszlovákiához. Ez tette lehetővé már a rendszerváltozás után a bősi vízlépcsőnél a Duna egyoldalú szlovák elterelését.

A trianoni békeszerződés magyarországi elítélését leginkább az fejezte ki, hogy amikor azt az 1921. évi XXXIII. törvénycikkelyként beiktatták a magyar jogrendbe, egyetlen magyar törvényként fekete kerettel jelent meg a jogtárban.

Pintér-Kristály-Koczka-Németh-Smanykó, Magyar Hírlap


fidesz.hu