Józsi úr - nevezzük most így a nevét eltitkoló idős kalauzt - hamarosan nyugdíjba vonul, addig pedig a centit vagdossa. Számos rossz élményt szerzett már a járatokon, ezért aggódik a duplájára nőtt pótdíjak miatt. A bliccelők többsége ugyanis eddig sem volt hajlandó büntetést fizetni, ha pedig az ellenőr izgága embert fog ki, a verbális inzultuson kívül még a fizikai támadástól is tartania kell. A BKV alkalmazottja nem tehet semmit, hiszen nem hatósági személy. "Hála istennek" - teszi hozzá Józsi úr. "Némelyik ellenőrnek hiba is lenne hatósági jogokat adni" - árnyalja a járatok és a peronok bugyrairól alakuló képet, de kollegialitásból nem magyarázza tovább a dolgot.
Hogy az ellenőrök miért félnek a riporthoz nevüket, a fotóhoz nevüket és arcukat adni, azt az egyik karszalagos asszony meséli el. Azt mondja, gyakran járnak hozzájuk a média munkatársai a kameráikkal, s bizony előfordult már, hogy egy róla megjelent fotó után beszóltak neki a boltban.
"Minket mindenki utál!" - jut eszembe a Kontroll című film egyik kulcsmondata. Az asszony megerősíti, hogy ezt bizony az igazi ellenőrök is így gondolják. Az élet azonnal szemlélteti is a dolgot: egy nő rohan el mellettünk, és valami gorombaságot szól vissza. "Én is szeretlek!" - kiáltja vissza a karszalagos asszony, és zavartan mosolyog rám. "Mit lehet erre mondani?" - kérdi vállat vonva. Majd három hónapja erősítette meg a jegykezelőcsapatokat a BKV. Ötven új embert vettek föl, s másik ötven biztonsági embert képeztek ki arra, hogy ők is kérhessék a jegyeket és bérleteket, amelyekre még az ellenőrök is azt mondják: pofátlanul sokba kerülnek. Így már nincs tétlen ember a lépcsők mellett, mind a négyen (az ellenőrök és az átképzett biztonsági ember) figyelik, hogy az utas nem fénymásolta-e a bérletet, érvényes diákigazolvánnyal veszi-e igénybe a kedvezményt vagy hogy az adott megálló számával kezdődik-e a jegyén a számsor. A részleteket persze nem árulhatják el. Közben egy távol-keleti lány érkezik, s rámosolyog az ellenőrökre. Józsi úr azt mondja, a magyarokkal lehet valami baj, Nyugaton ugyanis kifejezetten szégyen, ha valaki csal az utazás során: "Persze ott nem is vacakolnak a bliccelővel. Úgy szégyenítik meg, hogy közmunkára fogják." Majd hozzáteszi: "Talán kint ezért nem mernek bliccelni még a magyarok sem."
Smanykó Igor, Magyar Hírlap
fidesz.hu