Ilyen volt a legutóbbi választások előtt sebtében végrehajtott áfacsökkentés. Ha nem mérhetően is, de biztosan hatott az erőviszonyok alakulására, csak éppen a várt fogyasztóiár-csökkenés nem történt meg, vagy alig-alig. És mert a költségvetés megsínylette, a kampányfogás megszorításkényszert hozott. A régi bölcsesség - e szerint pénteki öröm, vasárnapi üröm - ismét figyelmeztetett a hamari döntések kockázatára.

Magyarország tegnap újra szembesült a rossz stratégia veszélyével. Igaz, "csak" egy bankár hozta a figyelmeztető üzenetet, de ha az illető a Nemzetközi Valutaalap vezető személyisége, több mint kockázatos figyelmen kívül hagyni. Az IMF embere aligha csak a magánvéleményével kopogtatott nálunk. Intelme dióhéjban: szép, szép, uraim, amit eddig tettek, csak édeskevés. Kicsit körülírva, szegény ország ne játsszon gazdagot. Ne költsünk másfél százalékkal többet államigazgatásra, mint ami az uniós átlag. És csökkentsük az állami újraelosztás mai ötvenszázalékos GDP-arányát öt vagy tíz százalékkal. Vérveszteség nélkül ez nem megy. És a kényszerű áldozatot megint csak a legsérülékenyebb réteg hozza. Vagyis a gyed, a gyes kedvezményezettjei, a rokkantnyugdíjasok, a munkanélküliek, a segélyezettek. Az összes járulékos, pedig a többségüknek a megélhetése már eddig is a kritikus szintre süllyedt.

Mégis, a "legegyszerűbb" rajtuk kezdeni. Egy tollvonás, és a pénz egy része a közös kasszában marad - hogy aztán a veszteséges állami cégekhez csordogáljon. Pedig éppen náluk kéne kezdeni: a rossz gazdálkodásból eredő visszapótlás lefaragásánál. Kérdés, hogy melyikhez kell több kormányzati bátorság, a közhangulat romlását vállalni, vagy például az államvasutak esetleges csődjét kezelni. Mindkettő lavinaveszélyt hordoz, de míg egy közszolgáltató összeomlása azonnali földcsuszamlást eredményez, a közítéletre még tán három évet is várni kell.

Akárhogy alakul, könnyítésre, például adócsökkentésre semmiképp nem számíthatunk. Azt - figyelmeztet a pénzvilág - csak úgy szabad meglépni, ha hosszú távon fenntartható. A korábbi elhibázott csökkentés példája mutatja, hogy az ilyen hangulatjavítás még átmeneti megoldásnak sem jó. A kényszerű elvonások érintettjeit aligha vigasztalja a tavalyi, későn jött beismerés. Ők legfeljebb levonják a tanulságot: tetszettek volna semmittevés helyett valamit csinálni. Gazdagabb akkor sem lenne az ország, de arányosabban terülne szét a társadalmi teher. Elviselhetőbben.

Magyar Hírlap


fidesz.hu