És ha nem gyorsulnak fel a reformok, akkor felmondja a koalíciós szerződést. Aztán meg úgy volt, hogy a liberális párt szerint a reformok lelassultak, de ezért nem intéz ultimátumot a kormányfőhöz/szocialista párthoz. És ha nem gyorsulnak fel a reformok, akkor nem mondja fel a koalíciós szerződést.

Szombati hírek szerint az SZDSZ már májusban meghozta az elvi döntést, hogy kilép a kormányból, ha nem lesz megállapodás a több-biztosítós egészségügyi rendszerről, a villamosenergia-privatizációról, az ingatlanadóról és az oktatási reform folytatásáról.

A liberálisok megállapították, hogy ez így nem mehet tovább. A liberálisok ezután azt állapították meg, hogy ez így nem mehet tovább, de fogalmuk sincs, hogyan mehetne máshogy. Ezért aztán menjen minden úgy, ahogy. A liberálisok elindultak az ajtó felé, de eszükbe jutott, hogy nem tudják, hol a kilincs, ezért visszafordultak. És úgy döntöttek, nyilván, hogy fokozni kell a reform-erőfeszítéseket.

Hosszú idő óta először érzem, hogy helyrebillen a világ rendje; beköszönt a kozmikus egyensúly kora. Az SZDSZ ki akar lépni a koalícióból. Tehát marad. Már szinte a napjára sem emlékszem, mikor akart utoljára kilépni; talán még azelőtt, hogy saját elnökválasztásába annyira belebonyolódott, hogy nem volt ideje a kilépésen gondolkodni.

A liberálisok már tizenvalahány éve el akarják hagyni a szocialistákat. Csak éppen sose jön össze. Mindig közbejön valami. Általában éppen meg kell menteni az országot. Ennek rendszerint az a következménye, hogy az ország ellenáll, mert éppen nem akarja, hogy megmentsék. Talán majd legközelebb, de pont most nem ér rá megmentődni. Nézzenek be, ha erre járnak, lehet, hogy addigra érkezik igénylés.

A megmentésbe ettől függetlenül belekezdenek. Aztán a lendület abbamarad, ők meg csodálkoznak, hogy oda a népszerűség.

Mit szólnának, ha műtét közben arra ébrednének: a sebész úgy döntött, mégis inkább visszatuszkolja a vakbelet a hasüregbe? És hozzákezdene a varráshoz. A fájdalomcsillapító hatása pedig éppen elmúlt. Úgy tűnik, a liberálisok sikítanának. A szocialisták pedig a kommunikációt okolnák, amiért nem magyarázták el, hogy a varrás fájdalommal jár.

Majd megállapítanák, hogy a koalíciós partnerek idegesek. És elkezdenék szapulni a szocialistákat, akik ezt már annyira megszokták, hogy már felszólítás nélkül is elindulnának seggbe rúgni saját magukat. Közben olyasmit mormognának, hogy a koalíció gyengítése most a reformellenes erőknek állhat csak érdekükben. És ők elég sokan vannak, úgy nézem.

Az MSZP szerint a liberálisok és a szocialisták is pontosan tudják, hogy a reformokat csak ez a koalíció képes elkezdeni és végigvinni. Másnak nyilván eszébe sem jutna.

A koalíciónak pedig alternatívája nincs. Igen. Ezt hívják matematikának. És parlamenti többségnek.

Makai József, Magyar Hírlap


fidesz.hu