fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
A testvériség hátrányai
2007. június 5., 09:17
"A testvérem addig nem lehetett a BM-kórház igazgatója, ameddig én a Belügyminisztérium környékén voltam, ez kifejezetten akadálya volt az ő előmenetelének." (Szilvásy György kancelláriaminiszter, Kossuth rádió, június 4.)

Végül az előmenetel útjából úgy gördült el az akadály, hogy Szilvásy György már nem államtitkár, hanem miniszter. Mi pedig méricskélhetjük, hogy melyik testvér járt rosszabbul, amikor Szilvásy István megszerezte a BM-kórház, aztán meg az Állami Egészségügyi Központ vezetését. A kancelláriaminiszternek állandóan magyarázkodnia kell, hogy ő ugyan egy árva szót sem szólt fivére érdekében. A kórházi főigazgató pedig mindig hallani véli majd, amint a háta mögött összesúgnak, hogy könnyű dolog a karrierépítés kormányzati támogatással.

Magyarországon nagy hagyománya van a rosszindulatú gyanakvásnak, ha egy politikus rokona a megengedett sebességet túllépve kúszik fel a ranglétrán. Azt hiszem, az első számú főgonosznak Mikszáth Kálmánt tekinthetjük, mert regényében maró iróniával ábrázolta, hogyan lett főispán egy teljesen alkalmatlan alakból, csak mert az apósa országgyűlési képviselőként jó kapcsolatokat ápolt az illetékes miniszterrel. A nagy palóc rossz példáján felbuzdulva Móricz Zsigmond sem átallott halhatatlanná írni egy rokoni kapcsolatokból kivirágzó városi korrupciós botrányt.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy újra és újra felbátorodnak a gyanakvók. Például amint a kisgazdák egykori vezére bevitte nejét is a parlamentbe, rögtön megszólalt a gúnyolódók kórusa. Mégpedig oly nagy hangon, hogy Mária asszony áriázásából, akarom mondani, országgyűlési tevékenységéből szinte semmi sem juthatott el a közvélemény fülébe.

Ott tartunk, hogy a politikusok rokoni kötődéseivel magyarázható előléptetések már-már a közélet megbénítását eredményezhetik. Az érdi polgármester közleményben hirdette ki, hogy amikor gimnáziumigazgatót választ a közgyűlés, ő elbujdosik arra az időre, hiszen a jelölt nem más, mint saját testvérhúga.

De hiába erőlködnek a közéleti vezetők, mert testvéreik, feleségeik, gyermekeik, vejeik funkciószerzését sose fogadhatja el egyöntetűen szakmai sikerként a szűkebb vagy a tágabb környezet. Új tradíciókra volna szükség: a kételkedőket a politikai elit csak egyöntetű és kitartó igazmondással hallgattathatná el. Márpedig éveken át sose hazudni nagyobb áldozat, mint tartani a hátat a kedves rokon meglepetésszerű kinevezése miatt.

Neumann Ottó, Magyar Hírlap


fidesz.hu