Dr. Úry Előd, a Soproni Erdélyi Kör elnöke örömét fejezte ki, hogy az elmúlt négy év után idén Soron városa, a Civitas Fidelissima ismét fontosnak tartotta megemlékezni a trianoni döntésről.

A méltóságteljes megemlékezésen verssel, énekkel közreműködött Benkő Péter és Szabó Gyula színművész, a rendezvényen részt vettek a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium diákjai. és az elszakított területeket jelképező kopjafáknál díszőrséget álltak a helyi Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai.

***

Firtl Mátyás országgyűlési képviselő beszéde

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sopron környékén 1921-ben elődeink egyértelmű választ adtak a Magyarországot szétszakító trianoni döntésre. Ekkor ugyan még a Sopron környékiek nem tudhatták, hogy újabb háború, kitelepítés, kommunista uralom, határzár, vasfüggöny is következik.

Sopron környékén elődeink adhattak választ a trianoni döntésre, szemben mindazokkal, akiket nem kérdeztek meg, de még az anyanyelvhez, a saját önrendelkezésre való jogukat is elvették, hosszú évtizedekre.

Az elszakított területeken élők nem tudhattak, de tarthattak az elkövetkezőktől. A történelem bebizonyította: joggal.

,,Magyarok maradtunk! - Magyarnak kell maradnunk"

Magyarok maradtunk! - hirdették Sopronban még boldogan 1921-ben, amikor az elszakított területeken ugyanezt összetört lélekkel, egy idegen ország állampolgáraiként úgy mondták: Meg kell maradnunk magyarnak!

Magyarok maradtunk! - ezt a mondatot ma még felemelt fővel mondhatják az elszakított területeken élők - de egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést: meddig?

Mert Trianonról évtizedekig nem beszéltek, vagy éppen tényeit elferdítették. Nem tanították. Tabu-téma volt. Így lezáratlan maradt, megoldatlan, nyomasztó. Ezért a lelkekben, a tudatban továbbélt és rombolt. Külön-külön a maga módján az anyaországban, az elszakított magyarságban, és a szomszédos országok nemzeteiben is.

Tisztelt Emlékezők!

Trianon 87 éve állandóan jelen volt és jelen van életünkben. De érdemben soha nem volt jelen a közbeszédben. És nem volt jelen a külpolitikánkban, a diplomáciában. Visszafojtása a nemzet lelkét és testét betegítette meg. A Trianon-kérdés elfojtásával önmagunkat gyengítettük évtizedeken át. Önmagunk gyengítésével mások visszaélhettek. Saját jelenünkön ma is érzékeljük: Vissza is éltek.

,,A kisebbségi lét a megmaradás és a túlélés művészetévé vált. Kisebbségként örök önvédelemre rendezkedtünk be." - írja Czirják Árpád, a kolozsvári Szent Mihály templom egykori plébánosa, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke. De hozzáteszi: ,,Végre meg szeretnénk mutatni a világnak, hogy (...) az önépítkezésre is képesek vagyunk.".

Az 1920 után az anyaországtól elszakadt országrészeknek még az sem adatott meg, hogy kulturális függetlenségüket megőrizzék.

,,Naggyá lenni a lélek erejével"

Mindezek ellenére a halálra ítélt határon túli magyar kultúra hamarosan törhetetlen életerőnek adta tanújelét. Erősebb öntudatra nevelt, mint valaha. A határon túli írók, költők nem gyűlöletet szítottak, hanem a megoldást keresték, ugyanakkor az igazság szellemében a meg-nem-alkuvást, erőt és bátorságot öntöttek a csüggedőkbe.

Az elzártság, a bezártság, a nemzeti-, vallási-, és politikai elnyomás ellenére erős és megrendíthetetlen öntudat mondatta nap-mint nap az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai nemzettársainkkal: Magyarok maradtunk!

Tisztelt Emlékezők!

Ma már egyértelmű, hogy a kultúra az a szellemi erő, amely megtart. A nemzet fogalma kulturális fogalom, és mint ilyen, időtálló érték, mint az anyanyelv.

Az anyanyelv - amely a nemzet életét jelenti - olyan nemzeti vagyonunk, amelyből csak az nem részesedik, aki arról önként lemond.

A túlélés eszméje - ezzel szemben - védekező és sorvasztó, csak arra jó, hogy elmondhassuk: mi mindent bírtunk ki mostanig, de az életképesség erejével már nem rendelkezik. A régiek azt mondták, hogy amit egy nemzet elveszít területben, azt korábban már elveszítette lelkében. Az anyaország pedig az elmúlt évtizedekben sem szerette túl a határon túliakat.

A kultúra segít számolni a nemzet bűneivel, erényeivel.

A már idézett Czirják Árpád főesperes Reményik Sándorról, az erdélyi ,,próféta-költőről" mondja: ,,Tudatosítja, hogy az elveszett földi hatalom helyett lélekben és igazságban kell felépíteni a szellem birodalmát, amely a humánum és a keresztény hit jegyében foglalja magába az egyetemes emberi értékeket. Tudatában van az elszakadt nemzettest gyöngeségével, de meggyőződése, hogy a kicsi is naggyá lehet a lélek erejével."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amit az ősök ezerszáz éve megtettek, azt az új körülmények között meg kell ismételni. A kisebbségi magyarnak ott ahol él, képletesen szólva: új hazát kell alapítani, hogy abban magyarként, a szülőföldjén újból otthon érezze magát.
Minekünk, pedig ebben a törekvésében minden határokon kívül rekedt testvérünket kötelességünk segíteni.

Az emléknap legyen az Összetartozás Napja

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai napon a Fidesz és a KDNP törvényjavaslatban kezdeményezi, hogy a trianoni békeszerződés évfordulója, vagyis június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja legyen. Ezt ma Németh Zsolt (Fidesz) és Simicskó István (KDNP) országgyűlési képviselők közösen jelentették be.

A trianoni békediktátummal kapcsolatos méltóságteljes megemlékezések nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ország föl tudja dolgozni Trianon élményét. A trianoni trauma feldolgozásának eredményessége azon múlik, mennyire sikerül azt a nemzet tudatát erősítő tényezővé alakítani, ami a határokon átívelő nemzetegyesítést teremtheti meg.

Addig, ameddig még közösen mondhatjuk: Magyarok maradtunk!

Isten áldja a magyar nemzetet!


cyberpress.hu - fidesz.hu