A franciaországi Rambouillet-ben kezdték, még G6-ként: az eredeti ötlet az volt, hogy Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, Nagy-Britannia, valamint Japán és az Egyesült Államok vezetői csendben megbeszélik a gazdasági recessziót, az olajárválságot, és megteszik, amit tudnak. Gerald Ford annak idején betuszkolta a csoportba Kanadát, így lettek heten. Az európaiak és Bill Clinton - érthető önérdekből - honorálni akarták Borisz Jelcin orosz vezető hősiességét, a demokrácia iránti tanulékonyságát, így lett Oroszországból előbb "plusz" (G7+), 1997-től pedig hivatalosan is a nagy tekintélyű - papíron azonban semmiféle hatalommal nem rendelkező - zárt körű klub, a G8 tagja.

A csoport először csak gazdasági kérdésekről mondott véleményt, majd önnön fontosságának tudatára ébredve, az 1980-as évek elejétől elkezdett "politikai nyilatkozatokat" is adni. A testület - ha lehet ennek nevezni - azzal növelte hivatalosságát, hogy magához hívta az Európai Unió, sőt a NATO képviselőit, majd mindenféle alcsoportokat is szervezett maga köré. A G8-nak ma már több változata is létezik, mellettük időnként feltűnik Kína, India, Brazília, Mexikó, Dél-Afrika és mások. Jelenleg ott tartunk, hogy a G8-ak az illetékesek a klíma, a szociális biztonság, a munkanélküliség, a kereskedelem, a terrorizmus, a világegészségügy, a madárinfluenza, az energia, de még a pedofilok nemzetközi adatbázisa ügyében is.

Végül is - ha úgy tetszik - jogosan. A G8-ak adják a világ gazdaságának 65 százalékát. Kisebb ellentmondás azonban, hogy a világ népességének kevesebb, mint nyolc százaléka él a glóbusz legfejlettebb országaiban.

Ha így haladunk, az ENSZ és teljes szakosított intézményrendszere feleslegessé válik. Az antiglobalisták támadásainak fókuszában - a G8-ak összejövetelei alkalmával - éppen az állhat, hogy a külső szemlélő szerint a világot egy minden törvény felett álló bennfentes klub tagjai forgatják. A játékszabályokat ők állapítják meg, az időjárás tőlük függ, Afrika gondjain csak ők segíthetnek, ők adhatnak függetlenséget bárkinek, például Koszovónak, és ők rendelhetnek el szankciókat bárki (Irán) ellen, valamint ők győzhetik le a terrort.

A kelet-németországi Heiligendammban ma kezdődő csúcsértekezlet immár a 33., és számos ok miatt nevezetes. Nem lesz jelen az a Jacques Chirac, aki francia államfőként több mint egy évtizeden át befolyásolta a maga jellegzetes módján a világpolitikát. Búcsúfellépést tart Tony Blair brit miniszterelnök és - ha igaz - Vlagyimir Putyin orosz elnök is. Bizonyos értelemben George W. Bush amerikai elnöknek is a hattyúdala lesz ez a szerep, amit "béna kacsaként" fog előadni: a kongresszusban többséget élvez az ellenzék, a közvéleményt - szövetségeseit is - pedig már most az a kérdés foglalkoztatja, hogy ki lesz az utódja.

Az "új fiúk" is színre lépnek: Nicolas Sarkozy francia elnök és Abe Sindzo japán kormányfő - egyikük sem elhanyagolható tényező.

Vlagyimir Putyin először 2000-ben vett részt a G8-csúcstalálkozóján: kezdettől fogva úgy érezte, hogy meg kell szabadulnia Borisz Jelcin barátságos örökségétől, és még a szűk klubban is minden témában és minden percben igazolnia kell Oroszország nagyságát. A Putyin-években vált igazán átpolitizálttá a klubösszejövetel, annyira, hogy az orosz elnökkel foglalkozik elsősorban - a NATO vagy a kétoldalú találkozók helyett - Heiligendamm is: azzal, hogy Putyin célba veszi rakétáival Európát, ha nem neki lesz igaza. A tüntetők pedig törhetik a fejüket, hogy ki és mi ellen tiltakozzanak.

Globális tőke helyett globális békét akarnak

Nem a globalizáció ellen, hanem egy másfajta globalizációért szállnak síkra, ahogy a G8 ellen tüntetők többsége is - olvasható a Humanista Párt hivatalos állásfoglalásában. A szervezet 1993 óta működik hazánkban, a nemzetközi hálózat azonban, amelynek része, már a hatvanas években megjelent a világ több országában. Úgy vélik, hogy jelenleg mindent a profit ural. Háttérbe szorítja a szociális jogokat, a környezet megóvását, és akár az emberi élet védelmét is. A neoliberális kapitalizmusban az számít versenyképesnek, aki minél kevesebbet költ a polgárokra és a természetre. A nyolc legnagyobb hatalom megoldhatná a világ legsúlyosabb problémáit, csak a fegyverkezés, főként a veszélyes nukleáris fegyverkezés helyett másra kellene költeniük - állítják. Közleményükben kiemelik, vannak jó oldalai is a globalizációnak. Ilyen például a kultúrák párbeszéde és a tudomány fejlődése. A jelenlegi állapot viszont embertelen, és egyre ellentmondásosabb is. Erre szeretnék felhívni ők is minél több ember figyelmét.

Az ijesztően pimasz Putyin

Minden arányérzékét elvesztette Oroszország az Európába telepítendő amerikai rakétavédelmi rendszerrel kapcsolatban. Példa erre Vlagyimir Putyin elnök legutóbbi, felháborító fenyegetése: Európát veszi célba az orosz nukleáris arzenál, ha a kiforratlan amerikai rakétarendszer a kontinensre kerül. Ezt ugyanaz az ember mondta, aki ijesztő pimaszsággal minősítette magát a világ egyetlen igaz demokratájának, és arról panaszkodott, hogy Mahatma Gandhi halála óta erről nincs kivel beszélni. Putyinnak óvatosnak kellene lennie. Taktikai fölényével talán keresztülhúzhatja a Nyugat számításait, ravaszkodásának tartós öröksége azonban Amerika és Európa mély bizalmatlansága lesz Oroszországgal szemben.

Magyar Hírlap


fidesz.hu