Bizony, Keller már ellenzékiként is az igazság bajnoka volt, a párt ökle, egymaga egy egész szocialista kommandó, aki mindent és mindenkit megrohamozott, ha bármi köze lehetett a Fideszhez. Azok ilyen idők voltak. Az MSZP konstruktív ellenzékként a kormány minden tettét, tervét, gondolatát hisztérikusan támadta, az SZDSZ a maga szellemes módján Lop stop! táblákat lóbált, míg Kuncze Gábor a politikai korrektség jegyében tolvajbandának becézte a polgári képviselőket. A győztes Medgyessy-kabinet első és legfontosabb feladata az volt, hogy kriminalizálja bármi áron a polgári kormányzást, mintha az közbűntényes bűnözők gátlástalan tobzódása lett volna. Ám hiába állították rá a minisztériumi apparátusokat, hiába hoztak létre új államtitkárságot e célból, hiába indították be a rágalomhadjáratot, a közpénzek elherdálását, elpazarlását, elsikkasztását, ellopását egyetlen alkalommal sem sikerült a Fidesz-kormány tisztségviselőire s azokon keresztül a pártra rábizonyítani. Pedig Keller is keményen szorgoskodott, vizsgálatokat kezdeményezett intézmények ellen, feljelentett több tucat ártatlan embert, ám minden odaadó erőfeszítése mellett sem tudott senkit börtönbe juttatni. Be kellett érnie annyival, hogy meghurcoltak, megaláztak, anyagilag, testileg, lelkileg tönkretettek embereket, egyet halálba kergettek, de jogerősen, bizonyítékokkal alátámasztva egyikről sem mondatott ki, hogy valójában elkövette azon bűnöket, amelyekkel Keller megvádolta. Vajon az államtitkár mivel mentegeti "igazságügyi" ámokfutását? "Parancsra tettem", vagy azt mondja: "Csak a munkámat végeztem". Tudjuk, kik szoktak így védekezni. Megjegyzendő, Keller alaptalan rágalmai nem maradtak hatástalanok. Ma minden "tárgyilagos" elemző, ha az MSZP gazdálkodásáról esik szó, felidézi, hogy a Fidesz idejében is voltak mindenféle panamák, kétes tisztaságú pénzügyi manőverek. Valóban voltak, csak nem azok, amelyeket az "objektív" médiaszemélyiségek emlegetni szoktak.

Talán mondanunk sem kell, Keller László roppant önérzetes ember. Visszautasít minden rosszindulatú állítást, amelyek reá nézve rágalmazó jellegűek. Minő abszurdum: rágalmazzák a Kellert! Az egyik televízióban talpraesetten megvédte magát egy olyan vád ellenében, amelyet szintén ő maga agyalt ki, ugyanis soha senki nem hozta fel ellene. Bravúrosan cáfolta, hogy az utóbbi időben miatta folynának el a közpénzek. Perrel is fenyegetőzött, ám összeszámolva nyertes bírósági fellépéseit, nem biztos, hogy kellő elrettentő hatást ér el. Mi tiszta szívből szeretnénk, ha Keller Lászlónak is lenne végre egy kis sikerélménye, ezért javasoljuk neki, hogy foglalkozzék a saját pártja közpénzkezelési ügyleteivel. Akkor lenne esélye, hogy a feljelentéseiből bírósági ügyek legyenek, és elmarasztaló ítéletek szülessenek. Nem véletlen, hogy a kormánypártiakra rátört az ellenzékiekkel való nagy kibékülhetnék. Félnek, hogy a közelgő kormányváltás után rájuk száll majd egy Keller-féle purifikátor. Aligha kétséges, Kellernél lényegesen eredményesebben működne.
Félő, hogy Keller az elvtársak üvegzsebén nem tud, nem is akar átlátni, így igazából csak egyvalamit tehet a közélet tisztasága érdekében: tisztuljon!

Ugró Miklós, Magyar Nemzet


fidesz.hu