fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Az irány és a sebesség
2007. június 11., 10:04
Nagy a kormányzati elégedettség - vagy legalábbis következetesen kitartanak a sikerkommunikáció, a lendület és az optimizmus demonstrálása mellett -, ezt igazolta mindkét hatalmon lévő politikai szervezet hét végi rendezvénye. A Magyar Hírlap írása.

"Szó sem lehet arról, hogy visszaforduljunk" - mondta az elmúlt évet értékelve Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szombaton, az Egyéves a kormány című szocialista nagygyűlésen. "Sem megállni, sem lassítani nem kívánok és nem fogok" - jelentette ki a kormányfő. "Ha most megállunk, akkor csak megszorítások lesznek a reformokból, méghozzá ciklusonként visszatérően" - mondta Kóka János az SZDSZ országos tanácsának szombati alakuló ülése után. Pedig a lassúság olykor megfontoltságot is jelent. Nem szabad kapkodni mindig.

Feltehetjük a kérdést: aki sikerről beszél, biztos, hogy mindig sikert is arat? Ennek ellenkezőjére utal a Szonda Ipsos felmérésének múlt héten nyilvánosságra hozott eredménye is. Megállapították, hogy a népesség egészében és a biztos pártválasztók körében is kétszer annyi támogatója van a Fidesznek, mint az MSZP-nek. Ez a számok ismeretében igazán szemléletes: az ellenzéknek 2,7 millió szimpatizánsa van, és ebből kétmillió elkötelezett szavazó; a nagyobbik kormánypártnak 1,4 milliónyi támogatója van, s ebből egymillió kitartó híve. A két, most kormányzó pártelnök optimizmusát ezek az adatok nem igazolják, mert jelzik, hogy a reformok mögött ma már nem áll akkora támogatottság, mint ahány szavazatot a kormánypártok egy évvel korábban a választásokon kaptak.

Asleigh Brilliant amerikai író egyik leggyakrabban idézett mondata szerint "talán szerencse, hogy lassan haladok, mert elképzelhető, hogy rossz irányba megyek". Hozzátehetjük tehát, hogy ha nem rohanunk fejvesztve - azaz nem kapkodunk a mindenféle átalakításokkal, nem hozunk elsietett intézkedéseket -, talán nem is tévedünk el annyira, és még nem lesz túl nagy a baj, amikor rájövünk, hogy már rég vissza kellett volna fordulni. Néha tehát nem ártana megállni egy pillanatra, s elgondolkodni az út-, illetve a reformirányon.

Kóka Jánosnak annyiban igazat adhatunk, hogy a reformokból eddig valóban csak a megszorításokat láttuk. Annak pedig a jelét sem, hogy bármi más is lenne még a kisebbik kormánypárt tarsolyában. Ezért meg kellene fontolni Brilliant tanácsát. Ha meggyőződéssel állíthatjuk, hogy igen, ez a jó irány, csak akkor érdemes belehúzni bármibe is.

S addig sem kellene elkoptatnunk a reform szavunkat. Alkalomadtán - ha az ország vezetői megfontoltan állnak neki az egyébként valóban szükségszerű átalakításoknak - még jól jöhet.

Magyar Hírlap


fidesz.hu