A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy a szakszervezeti vezetők jó üzletet kötöttek a vasút vezetésével. A korábbi gyakorlattal ellentétben (amikor is a MÁV személyre szólóan állapította meg a függetlenített szakszervezeti tisztségviselők bérét), mostantól az érdekvédelmi vezetők saját hatáskörben rendelkeznek a pénzükről. Ez elég szép summa: az egyik szakszervezet - legfeljebb harmincfős apparátus fenntartására - havonta csaknem huszonkétmillió forintból gazdálkodhat.

Ez a megállapodás jó a szakszervezeti vezetőknek, és jó a vasútnak is. A szakszervezetisek egy csapásra a messze az átlag felett keresők táborába kerültek - hiszen, ha a pénzt egyenlően osztanák el a vezetők és a beosztottak között, akkor mindannyian átlagosan hétszázezer forint körül keresnének. Van olyan érzésünk egyébként, hogy nem ez történt. Jól járt a vasút is. Valószínűleg abból indulhatott ki a MÁV vezetése, hogy a szakszervezeti vezetők nagyvonalú bérezésével jó időre sikerült semlegesíteni egy állandó fenyegetést, és már csak mérsékeltebb követelésekkel számolhat az állami cég vezetése.

Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy egészen más megfontolások motiválták a megállapodás létrejöttét. Ám ezt nem sikerült tisztázni, mert - mint említettük - az érintettek úgy döntöttek, hogy hallgatnak. Így viszont saját kútfőből vagyunk kénytelenek dolgozni. És nem tudunk nem azon morfondírozni, hogy ezek után vajon mennyire lesznek harcos érdekvédők a szakszervezeti vezetők. A megállapodás mennyire pacifikálja a vasutat? A vasutasok szakszervezetei évekig erős pozícióból tárgyaltak: ha ők leállnak, akkor - a szárnyvonalak kurtításától függetlenül - leáll az ország is. Már a sztrájk lehetősége is fenyegetőn hangzott, így hosszas alkudozások, néhány figyelmeztető leállás után mindig lett megállapodás. Ezek zajos, nem feltétlenül látványos, de mindenképpen fárasztó folyamatok voltak, amelyek végén - a tárgyalások természetéből fakadóan - nem optimális, hanem az adott pillanatokban racionális megállapodások köttettek. Ám hogyan lesz ezek után? Marad-e eltökéltség a szakszervezeti vezetőkben? És ami talán a legfontosabb: egy ilyen megállapodás után hányan lesznek készek követni őket?

Ugyanis ez lehet a MÁV legnagyobb nyeresége: ha sikerül azt a benyomást keltenie, hogy a tagság kárára állapodott meg a szakszervezeti vezetéssel. Ennek még csak igaznak sem kell lennie. Már a látszat is súlyos csapást mérhet az érdekvédőkre.

Magyar Hírlap



fidesz.hu