A titkos szerződést még április 12-én látták el aláírásukkal a MÁV Zrt., illetve a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ), a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) és a Mozdonyvezetők Szakszervezete (MOSZ) képviselői, de a mai napig nem érezték szükségét, hogy nyilvánosságra hozzák a megállapodást. A Magyar Hírlap birtokába került dokumentum tíz pontban szabályozza, milyen alapon és mennyi pénzre tarthatnak igényt a függetlenített szakszervezeti tisztségviselők a MÁV Zrt.-től. A 6. pont rendelkezik a három reprezentatív szakszervezetnek biztosított költségkeretről. Például a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének március elsejétől 21 704 182 forint alapbértömeg jár havonta. Miután a szerződés azt is kimondja, hogy a megállapodásba legfeljebb harminc tisztségviselő vonható be, könnyű kiszámolni, fejenként átlagosan több mint hétszázezer forintos fizetést kapnak.

Ebbe a kivételezett körbe a szakszervezet gépkocsivezetője és titkárnője éppúgy beletartozik, mint az elnöke, de a pénz felosztásáról utóbbi szava dönt. A megállapodással a három szakszervezet elnöke és alelnöke kezébe újabb ütőkártyát adtak, mivel korábban a MÁV Zrt. személyre szólóan állapította meg a függetlenített tisztségviselők fizetését.

Azt csak becsülni lehet, hogy az új szerződés mekkora béremelést jelent a szakszervezeti tisztségviselőknek. Úgy tudjuk, eddig egy elnök keresett körülbelül hétszázezer forintot, annyit, mint a MÁV Zrt. igazgatóságának főosztályvezetője. Most viszont átlagosan jár ennyi, a titkárnőtől az elnökig, ami legalábbis ugrásszerű béremelést sejtet.

Megkérdeztük az egyik szakszervezet második emberét, de ő nem tudott, vagy inkább nem akart beavatni bennünket a részletekbe. Mindössze a megállapodás tényét erősítette meg. A MÁV Zrt. vezetése is szűkszavúnak bizonyult. Egyetlen felelős vezető sem volt, aki a kérdéseinkre válaszolt volna. A MÁV Zrt. kommunikációs igazgatósága közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe: "A bérek jelenlegi szabályozása a munkakörök egyéni értékelésén alapul." Az ismételt kérést, hogy végre érdemi választ adjanak, visszautasították: "Nem áll módunkban más információkkal szolgálni a személyiségi jogok védelme miatt."

Sántít az érvelés, hiszen éppen a harmincfős csoportnak adott bértömeg miatt egyetlen személy konkrét fizetését akkor sem adhatnánk közre, ha akarnánk.

Úgy tűnik, a MÁV Zrt. vezérigazgatója, Heinczinger István azzal már nem kíván a nyilvánosság elé állni, hogy mi indokolta a reprezentatív szakszervezetekkel kötött új megállapodást. Megtette ezt helyette egy általunk megkérdezett politológus, aki kijelentette: nyilván abban reménykednek a közlekedési kormányzat és a vasúttársaság vezetői, hogy a szakszervezetek főnökei nem folytatnak majd kőkemény kenyérharcot, ha ők már megkapták a kalácsot.

A MÁV Zrt. kommunikációs igazgatósága a fenti, semmitmondó mondatához csak a következőt fűzte magyarázatként: "A vasutas-szakszervezetek vezetői és tisztségviselői a MÁV Zrt. munkavállalói, akik a munka törvénykönyve és a kollektív szerződés idevonatkozó szakaszai szerinti, a besorolásuknak megfelelő munkabért kapják."

Érdekes.

A MÁV Zrt. harminc-egynéhányezer, hasonló elvek alapján, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalójának havi bruttó átlagkeresete 171 683 forint. Mindazok a szakszervezeti (VDSZSZ, VSZ, MOSZ) tisztségviselők, akiknek hivatalból az ő érdekeiket kellene képviselniük, több mit négyszer annyi pénzt kapnak ugyanattól a munkáltatótól.

Négy év - 11 ezer fős leépítés

Jelentősen megemelkedett a reprezentatív szakszervezeti vezetők fizetése a 2002-es kormányváltás után, amikor is új vezetése lett a MÁV-nak. Nagy feszültség nem is volt a MÁV vezetőivel, legalábbis az éves szintű bérekkel és a kollektív szerződéssel kapcsolatos vitákban alig kellett sztrájktól tartani. A rendszerváltás óta egészen addig szinte nem telt el év, hogy valamelyik szakszervezet ne hirdetett volna többnapos sztrájkot. A 2002 végén kezdett 11 ezer fős létszámleépítés is viszonylag simán lebonyolódott a MÁV-nál.

Varga Zsolt