A baloldal hagyományos bázisát az elmúlt év jócskán megritkította. Az ő kiábrándultságuk is nyilvánvalóan benne van a mostani felmérések eredményében. A Századvég-Forsense legfrissebb adatai a szocialisták teljes választói támogatottságának újabb háromszázalékos csökkenését mutatják. Ma az összes választó kevesebb mint egyötöde, tizennyolc százaléka szavazna a vezető kormánypártra. A biztos pártválasztók között a Fidesz 51 százaléka szinte megalázó a szocialisták szerény 34 százalékos arányához képest. És ha hozzávesszük, hogy a liberálisok parlamenti küszöb alatti háromszázalékos támogatottságával szemben az MDF nyolc százalékot tudhat magáénak, a kormány-ellenzék különbség utcahossznyi.

A mindenkit sújtó, majdnem kilencszázalékos inflációval a többség nem tud megbékélni. De mit szóljanak a legtöbbet nélkülözők, a tartósan hiánygazdálkodók, az egyek vagy fűtsek dilemmájával szembesülők, a semmi ágán lógók? Mit gondoljon a hárommillió-kétszázezer nyugdíjas többsége, akiknek a hónap egyre hosszabb, a kis pénz kiporciózása mind keservesebb; akik a leginkább pénzfaló kiadásokra kényszerülnek, mert otthon ülnek, tehát többet fűtenek, öregek és betegek, tehát orvos és patikus állandó kliensei, ruhára már alig költenek, de enni még kell, élni még kell. Ha marad még életkedvük egyáltalán.

A "büntetőreformokba" belefáradt, kiábrándult többség reakciója szintúgy a büntetés. A legrászorultabb réteget sújtó két számjegyű pénzromlás a következő választáson holtbiztosan visszaüt. Drága lesz a szocialistáknak ismét elnyerni a nyugdíjasok kegyét. Ahhoz sokat kell ígérni. De a kisemmizettek aligha hisznek majd az újabb mézesmadzagnak, nevezzék azt tizenötödik vagy akár a tizenhatodik havi extra juttatásnak. Ha egyszer úgyis visszaveszik. A gyorsított ütemű pénzbehajtás a költségvetés ijesztő hiányát ideig-óráig enyhítheti, a vesztésre álló kormánypártok túlélését segítheti. Rövid távon. De nagy árat fognak fizetni: a lebecsült, lesajnált és mindezek ellenére sokáig kitartó réteg elbizonytalanodott. A stabil pillér megroggyant. A kegydíjasok megtették kötelességüket, de érzik, mára teherré váltak. A nagy ívű reformok hátráltatói, mert sokba kerülnek. Most, két választás között éppen feleslegesek lettek. Érdekérvényesítő erejük a civil szféra elsorvadásával ma szinte semmi.

Minden hatalmat minősít az, ahogy az öregekkel bánik. Vagy elbánik.

Magyar Hírlap


fidesz.hu