- Mi a véleménye arról a most már inkább politikai, mintsem szakmai vitáról, amely Magyarországon az egybiztosítós-több-biztosítós rendszer körül kialakult?

- Politikai oldalról azt mondanám, amit Pelikán József gátőr, hogy ideológiailag én ehhez nem vagyok elég képzett, de szakmai oldalról a kérdésfeltevést pontosítanám. A kérdés úgy kerül terítékre ma Magyarországon, hogy egy biztosító, a gyenge Országos Egészségbiztosítási Pénztár vagy pedig több, egymással versengő for profit üzleti biztosító. Ezzel szemben először arról kell dönteni, hogy akarunk-e több biztosítót. Ha igen, el kell döntenünk, hogy ez a több biztosító magánbiztosító legyen vagy társadalombiztosító - hasonlóan az OEP-hez vagy az osztrák rendszerhez. Ha ezen a ponton is úgy döntünk, hogy magánbiztosítókat szeretnénk - és nem több társadalombiztosítót -, akkor egy kérdést még mindig fel kell tennünk: ezek a magánbiztosítók for profit vagy nonprofit alapon működjenek? For profit alap a szlovák vagy a holland példa, nonprofit példának pedig Belgiumot említeném. Most viszont ez úgy vetődik fel, hogy az OEP-pel szemben csak egy lehetőség van, az egymással versengő üzleti biztosítók.

- Ezek magánbiztosítók.

- Igen.

- Mi a különbség a magánbiztosító és a társadalmi típusú biztosító között?

- Alapvetően az, hogy milyen formában működik, és ki a tulajdonosa. Magyarországon az OEP vagy Ausztriában a társadalombiztosítók - és a német társadalombiztosítók is - nem magánvállalkozások, hanem vagy költségvetési szervként működnek, vagy közösségi, mondhatnám talán, egyesületihez hasonló formában. Tehát semmi esetre sem vállalkozásként.

- Mint annak idején a vasutasok egészségbiztosítása? Szakmák is csinálhatnak ilyet?

- Így van. Ausztriában, Németországban vagy területi alapon szerveződnek a biztosítók, egy-egy tartományra például, vagy szakmánként, halászoknak, bányászoknak, mezőgazdasági munkásoknak, és vannak vállalati biztosítók. Egy magára valamit adó német nagyvállalatnak van vezérigazgatója, egyenruhás portása, és van Krankenkasséja is. De ez nem jelenti azt, hogy ezek magán for profit működésűek lennének, nagyrészt társadalombiztosítóként működnek, nonprofit jellegűek.

- Odáig már eljutottunk Magyarországon, hogy az egy nagy biztosító, több kiegészítő biztosító kezd egyre inkább kormányzati szinten is alakot ölteni.

- Igen. Néhány hete az Egészségügyi Minisztérium kommunikációjában megjelent az úgynevezett vegyes modell, amelynek az a lényege, hogy maradjon meg az OEP kvázi állami biztosítóként, és mellé lépjenek be a versengő üzleti magánbiztosítók. Ez a konstrukció a társadalmi szolidaritás szempontjából sokkal veszélyesebb, mint a tisztán több-biztosítós, de versengő biztosítókra épülő modell. Vannak bizonyos populációk, betegcsoportok, lakosságcsoportok, amelyekért a magánbiztosítók nem szívesen versengenek. Egy harmincéves, jól kereső, egészséges, fitneszterembe járó menedzserért viszont két kézzel kapnak.

- Mert nem lesz beteg, viszont sokat tud fizetni.

- Így van. Egy idősebb, szívbeteg, cukorbeteg, mozgásszervi betegségben szenvedő állampolgár után biztosan nem kapkodnak, sőt nemzetközi tapasztalatok szerint megpróbálják elutasítani. Képzeljük el, hogy van egy állami biztosító, az OEP, és vannak az egymással versengő üzleti biztosítók. Néhány hónap után az idős, beteg, szegényebb emberek valószínűleg ott maradnak az állami biztosítónál - mert ott érzik magukat biztonságban, és mert senki nem fogja őket az üzleti biztosítókhoz csábítani -, és az üzleti biztosítókhoz mennek a fiatalabb jól keresők. Azokban az országokban, ahol hasonló rendszerek működtek, kiegyenlítő mechanizmust kellett alkalmazni a biztosítók között, mert az idősebbek egy-két biztosítónál nagyobb arányban fordultak elő.

- Vagyis az OEP veszteségei megsokszorozódnának.

- Ismerünk ilyet a nemzetközi gyakorlatban, például az amerikai modellt. Vannak egymással versengő for profit üzleti biztosítók, van is verseny bizonyos elemekben, de a lakosság néhány csoportjáért nem versenyeznek. A hatvanöt év felettieket a Medicare révén az állam látja el, a szociálisan hátrányos helyzetűek ellátását szintén az állam fedezi a Medicaid nevű állami biztosítórendszeren keresztül. És van egy harmadik csoport, az ebbe tartozóknak nincs semmilyen biztosításuk. Ők körülbelül negyvenmillióan vannak, és nem is feltétlenül a legszegényebbek vagy az idősek - mert róluk az állam valamilyen formában gondoskodik. Ez egy köztes réteg, amelynek a tagjai a szegénységi küszöböt már meghaladták, tehát nem tudnak belépni a Medicaid rendszerbe, de még nem elég idősek, viszont nem engedhetik meg maguknak, hogy a versengő piacon vásároljanak biztosítást.

- Ez Magyarországon is alakulhat így?

- A szabályozó mechanizmusoktól függ. Ha szerencsétlenül történik a szabályozás, akkor a biztosítás nélkül maradók száma is növekedhet, de talán ebbe az irányba nem megy el a jogalkotás. Mindenesetre egy vegyes modellben az idősebbek, betegebbek nagy valószínűséggel az állami biztosítónál maradnak.

- A vegyes modell sem jó?

- Ha úgy tesszük föl a kérdést, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg, az ember kénytelen-kelletlen azt mondja, hogy akkor inkább legyenek csak versengő magánbiztosítók, mert ebben az esetben az idősebb, betegebb embereket is nekik kell ellátniuk. Tehát nem lökhetik át az államhoz, az OEP-hez. A vegyes modellt csapdahelyzetnek gondolom.

- Tehát jobb lenne vagy a teljes egészében piaci rendszer, vagy maradjon az OEP új szabályozással.

- Egy éve még az OEP munkatársaként dolgoztunk ki egy tanulmányt...

- Miért nem dolgozik már ott? Nem értett egyet az OEP vezetésével?

- Erről hadd ne nyilatkozzam, maradjunk abban, hogy az embernek néha váltásra van szüksége... Tehát úgy gondolom, hogy ez a vegyes konstrukció csapdahelyzetet jelent. A tavalyi tanulmányunkban arra hívtuk fel a figyelmet, hogyha a mai OEP megkapná azokat a jogosítványokat, amelyeket a több-biztosítós modell hívei a versengő üzleti biztosítóknak adnának oda, akkor lehet, hogy el tudná látni ezt a feladatot.

- Milyen jogosítványok hiányoznak az OEP-nek, amelyek járnának a magánbiztosítóknak?

- Nehéz definiálni, mert tudjuk, hogyan működik a mai OEP, azt viszont nem, hogyan működne ez a több-biztosítós versengő modell, ugyanis az elérhető anyagok az általánosságok szintjén mozognak, és ezek az általánosságok is megkérdőjelezhetők. Gyakori érv, hogy a több biztosító majd eldönti, melyik kórházzal köt szerződést. A jó minőségű ellátást nyújtó, magas színvonalú kórházakkal szerződést kötnek, amelyik pedig gyengén működik, magas halálozási aránnyal, nem megfelelően látja el a betegeket, azzal nem. Ez az egyik érv a több-biztosítós modell mellett. De ezt az OEP is meg tudja csinálni. Ha az OEP-nek azt mondjuk, tessék eldönteni, hogy a száz-egynéhány kórházból melyik az a kilencven, amelyikkel szerződni akar, akkor eldönti. Hozzáteszem: Európában rendkívül ritka, hogy biztosítók megtagadják a szerződéskötést a kórházakkal.

- Több pénzt fog adni a magánbiztosító? Mitől lenne jobb?

- Nem tudjuk, ez is levegőben lógó általánosság. Április 1-jén állami ukázra bezártak kórházakat, megszüntettek osztályokat, esélyt sem hagyva arra, hogy ha mégis összejön ez a több-biztosítós modell, akkor majd az általuk dédelgetett biztosítók kiválasztják, melyik kórházzal kötnek szerződést.

- Ön Hollandiában tanult, ismeri azt a rendszert, amelyet Horváth Ágnes miniszter a volt holland egészségügyi miniszter szakértésével létre akar hozni nálunk. Az jól működik?

- A holland rendszer speciális, a holland társadalom gondolkodásmódját, felépítését tükrözi. Az, amit Horváth Ágnes megnézett, olyan másfél éve működik.

- Csak másfél éve?

- Igen, az egymással versengő üzleti biztosítók körülbelül másfél éve működnek. Előtte is több-biztosítós modell volt Hollandiában...

- Vajon miért nem mondja a politika a sajtónak, hogy ez egy csecsemőkorú biztosítási rendszer?

- Egy-két év után nem lehet megítélni egy rendszer működését, ezt legföljebb politikusok engedhetik meg maguknak. Hollandiában néhány évtizedig több-biztosítós rendszer működött, harminc évük volt a fölkészülésre. A választás a kilencvenes évek közepén vált lehetővé Hollandiában is, tehát a több-biztosítós rendszer két, két és fél évtizeden keresztül úgy működött, hogy volt ugyan harminc-negyven biztosító, de nem válogathattak közöttük. A német rendszerben is hiába volt több száz Krankenkasse a 19. század vége óta.

- Hivatás, illetve régió szerint kerültek be.

- Így van. A választás az 1990-es évek közepén vált lehetővé ott is, mint Hollandiában. Tehát ehhez kell egy társadalmi kultúra és egy gyakorlási periódus. Szóval speciális dolog lenne, ha itt három hónap alatt létrehoznák az egymással versengő üzleti biztosítókat. A szlovák példát még Molnár Lajos exminiszter is gyakran emlegette, de ott sem szokták elmondani, hogy ők sem 2004-ben, hanem 1994-ben vezették be a több-biztosítós modellt. Társadalombiztosítókat, nem versengő magánbiztosítókat. Volt tíz évük, puhatolóztak, és mikorra megbukott ez a rendszer, úgy döntöttek, hogy rátesznek még egy lapáttal, és továbbmennek az úton, a versengő üzleti biztosítók felé. De ők sem az egybiztosítós modellből léptek át a versengő üzleti biztosítókhoz. Ilyen szempontból valószínűleg történelmet ír Magyarország, ha ez megtörténik.

Echo TV - Magyar Hírlap


fidesz.hu