- Mi történt, hogy így döntött?

- Vissza kell mennünk 2006-ig, a parlamenti választások elvesztéséig. Pontosabban már előző év októberében jeleztem az elnökségi tagoknak, hogy bármi lesz is a választások eredménye, én nem maradok frakcióvezető. Tény, hogy a választások elvesztése megerősítette bennem azt a kérdést, "na, akkor hogyan tovább?" Eltöltöttem 18 évet a politikában, s amit a belpolitika feladatként nyújthat, mindent kipróbálhattam, hiszen voltam szakpolitikus, kampányfőnök, ügyvezető alelnök, négy éven át parlamenti elnök, s végül frakcióvezető. Ezért hálás vagyok a sorsnak. A választási vereség után azt kellett végiggondolnom, hogy a mostani belpolitikai felállás tartogat-e új kihívást a számomra. Arra jutottam magamban, hogy nem. Viszont egy dolog még hiányzik, ami tágíthatja a tudást, szélesítheti a horizontot - ez az unió.

- Miért nem 2006-ban jelentette ezt be?

- Mert csak 2009-ben lesznek az uniós választások.

- Akkor miért pont most?

- Sokáig gondolkodtam, de amikor már eldöntöttem, méltatlan lett volna bújócskát játszani. Amikor eldőlt, hogy a pártelnök, Orbán Viktor és Szájer József európai parlamenti frakcióvezető támogat, csak az alkalmas pillanatot vártam - ez jött most el. Azért sem hagyhattam a bejelentést az utolsó pillanatra, mert van egy egyéni választókerületem, ahol háromszor nyertem - kétszer az első fordulóban - mandátumot, s azt szeretném, ha időben kezdhetnénk az utódom keresését.

- Hallani olyan véleményt, hogy az EP-képviselő-jelöltséggel elébe ment annak, hogy végképp kiszoruljon a meghatározó fideszes politikusok sorából.

- Nem értek egyet ezzel a véleménnyel.

- Semmi jele nem volt annak, hogy már nem olyan fontos, meghatározó a véleménye, mint korábban?

- Tény, hogy a választások után nem vettem részt aktívan a parlamenti munkában. Májusban alakult meg a kormány, szeptemberig nem nagyon szólaltam meg. De amikor helyzet volt, nyilvánosságra került az őszödi beszéd, és megkezdődött a helyhatósági választások kampánya, részt vettem a munkában, jártam az országot. Emlékeztetném, hogy a Kossuth téren, a Fidesz rendezvénysorozatán Orbán Viktor után én voltam a második, aki megszólalt. Szerintem azért ez nem az eljelentéktelenedés irányába mutat.

- Végül is mikor döntött végérvényesen? A Magyar Nemzetben január közepén közölt "Schmidt Mária ante portas" című cikk megjelenése előtt, vagy utána?

- Előtte.

- És az írás megjelenése előtt tárgyalt Orbán Viktorral arról, hogy uniós képviselő akar lenni?

- Beszéltünk róla, igen. A cikk új szempontot nem adott ahhoz, hogy a korábbi döntésemet módosítsam. Sőt.

- De azért váratlanul érte a cikk hangvétele, állítása, amely szerint esetleg egy új jobboldali párt vezetését bíznák Önre?

- Meglepődtem, hogyne lepődtem volna meg!

- És megkérdezte Orbánt, hogy tudott-e megjelenés előtt erről az írásról?

- Természetesen megkérdeztem tőle, amire azt a választ kaptam tőle, hogy nem. És nincs okom kételkedni a szavában. Nekem más választásom nem volt, mint hogy bepereljem a Magyar Nemzetet, amit meg is tettem. Négy sajtópert indítottam, ebből jogerősen kettőt már megnyertem. Persze tudom, hogy ez csupán jogi elégtétel, a sérelmet még nem teszi meg nem történtté. Én is, mások is próbálják megfejteni, hogy miként kerülhetett egy ilyen írás a lapba, kombinálni, mi lehet a cikk mögött, ki és mit akart üzenni nekem. Feltételezéseim vannak erről, bizonyosságom nincs, épp ezért maradjunk a dolog szikár és egyszerű részénél, a pereknél. Az önbecsülésemnek tartoztam annyival, hogy az alaptalan váddal szemben igazságot szolgáltatott nekem a magyar bíróság.

- Visszatérnénk a háttérbe szorulására...

- Ha arra gondol, hogy voltak-e vitáim, akár Orbán Viktorral, akár más elnökségi taggal, igen voltak. Mint mindenki másnak. Sőt, akadt olyan elnökségi ülés, amely veszekedésbe torkollott. De mi ebben a rendkívüli? Köztudott például, hogy a Fidesz szervezeti átalakításával kapcsolatban voltak komoly vitáink Orbán Viktorral, és ma is hiányolom azt a középszintű pártirányítási struktúrát - a megyei szintűt -, ami korábban megvolt. A választókerületi elnöki rendszert viszont teljes mértékben támogatom, sőt 1993-1994-ben én építettem ki elsőként, igaz, hogy akkor még ez nem terjedt ki minden választókerületre. Sajnos a '94-es választási vereség után az addig kiépített rendszert fel kellett számolni.

- Tartóztatta Önt Orbán Viktor, amikor szólt neki Brüsszelről?

- Nézze, akik régebbről ismernek - és Orbán Viktor már éppen elég régóta ismer -, azok tudják, nem vagyok hebehurgya típus, azaz, ha egy ilyen jelentőségű döntést meghozok, nemigen lehet olyan indok, ami miatt ezt módosítanám. Orbán Viktor felvetésemre azt válaszolta, hogy ebben van fantázia, lehetőség.

- Ha 2009-re számolunk plusz négy évet, 55 éves korában kerül vissza a hazai politikába? Viszszakerül?

- A kérdés azt sugallja, hogy egy "kiöregedett" politikus tér vissza. Miért ne fogalmazhatnánk úgy, hogy egy európai tapasztalattal felvértezett, érett politikusként várhatom a 2014-es évet. Egyikünk sem lát a jövőbe. Megvallom, most inkább az izgat, hogy minél magasabb szinten megtanuljak angolul és eligazodjak az uniós ismeretekben.

- A Fidesz elnökségi üléseinek Ön állandó meghívottja. De állítólag mostanában nincs jelen.

- Ezt is tisztáztuk Orbán Viktorral. Mondtam neki, hogy komolyan veszem az EP-képviselőséget, s ez számomra az átlagosnál hosszabb felkészülést, több időt követel. Kértem, mentesítsen az elnökségi ülések látogatása alól, a testületben azok végezzék a munkát, akik százszázalékosan fel tudják készíteni a pártot egy eredményes választásra. Persze, ha van konkrét feladat, mint például a népszavazással kapcsolatos volt, azt elvégzem. Részt vettem a népszavazásra bocsátandó kérdések megszövegezésében, a szakértői háttéranyagok elkészítésében vagy később az alkotmánybírósági beadványok elkésztésében - ha nem álltam is ki velük a nyilvánosság elé. Nyilvánvalóan dolgozni kell a választókerületemben is.

- És ha mégis lesz előre hozott választás? Akkor maradna?

- Idő előtti választás? Ahhoz, hogy előre hozott választás legyen, az Országgyűlésnek fel kellene oszlatnia saját magát. Ezt írja elő az Alkotmány. Márpedig a parlament feloszlatása többségi döntést igényel. És én nem látok sem hajlamot, sem erős késztetést a kormánypárti képviselőkben erre.

- A kívülállók, de néhány politológus is valamifajta új kiegyezést sürget - Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc nélkül.

- Hamis illúziókeltésnek gondolom, ami e témában folyik. Megalapozatlan, minden szempontból elfogult és leegyszerűsített úgy beállítani a dolgot, mintha nélkülük hipp-hopp, az ország minden gondja megoldódna. Ez nem más, mint üres propagandafogás.

- Kié?

- Meg kell nézni, kinek az érdekét szolgálja.

- Kiét?

- Szerintem a hamis illúziókeltés folyamata kizárólag és egyértelműen az MSZP érdekét szolgálja.

- Tehát marad a kemény és merev szembenállás?

- A szembenállás boncolgatásakor, ha nem vigyázunk, könnyen eljutunk oda, hogy tulajdonképpen a többpártrendszer lényegét kezdjük el tagadni. Pedig hát a többpártrendszernek az a lényege, hogy különböző politikai vélemények értékek, programok vannak, és azok nem nagyon békíthetők össze egymással. Ha ezt nem tekintjük evidenciának, vagyis hogy ez előfeltétele minden további értelmes párbeszédnek, akkor valóban belesétálunk egy csapdába. Én pedig nem szeretnék belesétálni. Lehet-e olyan kérdéseket találni, ahol egyfajta közös véleményt ki lehet alakítani a baloldal és a jobboldal között, a polgári oldal és a szocialisták között. Erre az a válaszom, hogy lehetne, lehetett volna, ebben van mulasztás. Például a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor.

- Hiba magának a rendszerváltozásnak a megkérdőjelezése?

- Aki Á-t mond, mondjon B-ét is. Aki azt mondja, hogy a rendszerváltás ebben a formában értelmetlen volt, és a versengő többpártrendszer nem hozott sok újat, sok mindent megtagad, például a privatizációt - néhány hangos szónoknak ezt is át kellene gondolnia...

- És a rendszerváltáskor született paktumok?

- Könnyű 16 év elteltével megmondani, hogy mi a tuti. 1989-1990-ben, 1956 emlékével a birtokunkban egyetlen fontos cél volt, hogy lehetőség szerint az átalakulás megtörténjen, és vér nélkül történjen meg. Utólag látjuk, hogy milyen változás történt Kelet-Európában, de előre ezt senki sem tudta borítékolni. Másrészt: amikor a vége felé jártunk az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásoknak, az volt a cél, hogy olyan alkotmányos rendszert alakítsunk ki, amely stabil kormányzati munkát tesz lehetővé. Azt, hogy ez egy értékes törekvés volt, pontosan a '90-es évek első fele bizonyítja. Más kérdés, hogy legfőképp a kétharmados törvények túlzott száma miatt, ma már bizonyos szempontból e helyzet foglyaivá váltunk. De egyetértek Sólyom László köztársasági elnökkel, aki azt mondja, hogy az alkotmányos rendszer működőképes, és egyetlenegy alkotmányos rendszer sem tud felkészülni arra, hogy politikai kalandorok kezébe kerülhessen a kormányzati hatalom.

- Ez azért túlzás!

- Akkor ebben nem értünk egyet.

- Szóval az arcát és a lojalitását egyszerre Brüsszelben tudja megőrizni?

- A 2006-os helyzet után, amibe kerültünk, ez tűnik számomra az egyetlen lehetséges és helyes döntésnek.

Csuhaj Ildikó, Népszabadság


fidesz.hu