- Kinyílik a titkok kamrája?

- Ha jól kérdez egy újságíró, akkor minden titokra fény derül.

- Részese volt annak a hatosfogatnak, amely a Fidesz politikáját kialakította. Azóta Várhegyi Attila Geszti Péterrel éppen nemzeti vágtát szervez, Szájer József Brüsszelben van, Pokorni Zoltán a XII. kerületet irányítja, és Stumpf István is távol került a Fidesz döntéshozóitól. Ebbe a sorba illeszkedik az ön döntése?

- A felsorolás nem teljes, mert a döntéshozatalban részt vevők között ott volt és van Varga Mihály és Kövér László is. Az én döntésem más tőről fakad, mint az említett négy társamé.

- Az ön esete miért más?

- A 2006-os választási vereség után el kellett azon gondolkodnom, hogyan tovább. Az előző négy év meglehetősen munkás időszak volt az életemben, nem sajnálom, hogy 2002-ben elvállaltam a frakció vezetését, és azt is mondhatom, nem is volt eredménytelen ez a négy év. Csak két példát hadd idézzek. 2004-ben megnyertük az európai parlamenti választást, ez szép siker volt.

- És megbuktatták Medgyessy Pétert.

- Medgyessy Péternek ennek következtében mennie kellett, és Kovács László is távozott a belpolitikából.

- Melyik volt a nagyobb siker, Medgyessy bukása vagy Kovács távozása?

- Az egyikből következett a másik. Politikai sikernek mégis mást tekintek. 2002-ben, a váratlan vereség után egy hitehagyott frakció vezetését vettem át. Ráadásul az önkormányzati választáson is kikaptunk. Akkor rendben volt az államháztartás, és el lehetett hitetni - átmenetileg - jó néhány emberrel, hogy tulajdonképpen itt nem történik más, mint jött a jóságos Medgyessy-kormány, és számolatlanul tudja osztani a pénzt az idők végezetéig. Ebben a helyzetben nem volt egyszerű megértetni a frakció tagjaival, hogy van értelme a munkának. A 2004-es európai parlamenti választás igazolta az erőfeszítéseket. A másik, amit sikernek tekintek, hogy bár a parlamenti erőviszonyok alapján nem következett volna, mégis sikerült Sólyom Lászlót köztársasági elnökké választani.

- Személyes siker?

- Nem, ebben a frakció egy emberként vett részt.

- Azt még az ellenfelei is elismerik, hogy jelentős logisztikai teljesítmény volt, ahogy megnyerték ezt a választást, és ez az ön nevéhez kötődik.

- Maradjunk a tényeknél. Én voltam a frakcióvezető, tehát nyilván nekem kellett megszerveznem, hogy a szavazás rendben történjen.

- Rendben történt? Hiszen utána rengeteg vád érte önt, illetve a jobboldalt, hogy megsértette a szavazás titkosságát.

- Dehogy sértettük meg. A vádaskodók azt nem tudták megemészteni, hogy parlamenti többségük volt ugyan, de eltaktikázták magukat, és nem az ő jelöltjük lett a köztársaság elnöke.

- A sikerek ellenére a második választási vereség után tavaly nem vállalta a frakcióvezetést, és parlamenti alelnökként gyakorlatilag kiszállt az aktív politizálásból. Mi volt ennek az oka?

- Ezt már a választások előtt fél évvel eldöntöttem. Akárhogy igyekszik is valaki, a frakcióvezetés elkoptatja az embert, hiszen mindennap ütközni kell, kemény csatákat, szópárbajokat megvívni, riporterekkel, politikusokkal, ellenfelekkel. És ez egy idő után óhatatlanul azt a képet alakítja ki, hogy ezt az embert már nem is érdemes hallgatni. Ezért időnként váltani kell, a politikai munka hatékonysága is ezt követeli. Tizennyolc éve vagyok a szakmában, a sors kegyes volt hozzám, és azt, amit politikusi pályán ki lehet próbálni - szakpolitikus, szakértői szerep, közjogi tisztség, frakcióvezetés -, kipróbálhattam, és ezért hálás vagyok a sorsnak. Egy dolog hiányzik még, a nemzetközi tapasztalatszerzés. Úgy gondoltam, hogy a 2006-os választási vereség után a magyar belpolitika már nem tartogat nekem túl sok feladatot, ezért nézzük meg, hogyan lehet olyan tudásra szert tenni, amely későbbi pályafutásom során még hasznosítható. És arra jutottam, hogy próbálkozzunk meg ezzel a lehetőséggel 2009-ben.

- Nem kényszerpálya?

- Milyen szempontból?

- Sokan mondták azt, hogy Áder János megsértődött, azért vonult vissza.

- Hát hogy sértődtem volna meg, amikor én nem vállaltam el a tisztséget, amelyre egyébként fölkértek?

- Azért voltak olyan találgatások is, hogy ön nem feltétlenül ért egyet a Fidesz szövetséggé alakításával. Ön a Fidesz egyik legfontosabb szervező embere volt, gyakorlatilag a kezében volt a Fidesz teljes struktúrája, de aztán fokozatosan elvették öntől.

- Egészen pontosan váltás történt, mert túl sok dolog volt egyszerre a kezemben. Volt időszak, 2002-2003-ban, amikor egyszerre én irányítottam a pártot és a frakciót. Ez külön-külön is emberes feladat, és nem bántam, hogy a munka egyik felét levették a vállamról. Más kérdés, hogy a szervezetátalakítással kapcsolatban voltak viták, ezt nem is titkoltuk.

- Az ellenvélemények kirobbanásának csúcspontja valahol 2007 januárjában volt, amikor megjelent a Magyar Nemzet cikke.

- Nem tudom, hogy a kettő között van-e összefüggés, azt sem tudom, hogy ki az a Horváth Zsolt, aki a cikket jegyezte, én nem találkoztam vele.

- Valószínűleg létező újságíró.

- Egy dolgot tudunk, hogy írói munkássága az elmúlt hónapokban nem fordult termőre.

- Azért az pontosan tudható, hogy a Magyar Nemzet-HírTv-konglomerátum kinek a kezében van. Van ön és e között az erő között valamiféle ellentét?

- Senkinek nem ártottam, senkivel sem keveredtem konfliktusba.

- Van ön és Orbán Viktor között valamiféle ellentét?

- Nincs.

- Mindenki azt mondta, hogy a Magyar Nemzetben nem jelenhet meg úgy cikk, hogy ne tudna róla az elnök.

- Megkérdeztem tőle, hogy tudott-e a cikk megjelenéséről, ő azt mondta, hogy nem tudott. Nekem nincs okom kételkedni Orbán Viktor szavában. Egy dolgot megtettem: bepereltem azt, aki hamisat állít. Négy sajtópert indítottam a Magyar Nemzet ellen, ebből kettőt jogerősen megnyertem már, kettőt pedig első fokon.

- Schmidt Mária 2006 nyarán elkezdte értelmiségi kiútkereső beszélgetéseit. Mi az oka, hogy azonnal megjelent Nobilis Kristóf, Spéder Zoltán, sőt Bajnai Gordon neve is az ügyben?

- Megint olyat kérdez, amire nem tudok válaszolni.

- De ha ott voltak, akkor találkozott velük.

- Nem voltak ott. Sem Spéder Zoltánt, sem Nobilis Kristófot nem láttam egyetlenegy ilyen megbeszélésen sem. Az összejöveteleken nemcsak én voltam ott a Fidesz politikusai közül, hanem például Navracsics Tibor, sőt egy alkalommal Kövér László is. Nem volt ez titok. A beszélgetések arról szóltak, hogy okuljunk saját hibáinkból.

- A beszélgetéseknek is tulajdonítható, hogy 2006 őszén nagy győzelmet aratott az önkormányzati választáson a Fidesz?

- Az értelmiségi beszélgetéseknek nem szoktak lenni ilyen direkt következményei. Az önkormányzati sikerünkben nyilván két dolog játszott döntő szerepet. Az egyik az őszödi beszéd volt, a másik pedig, hogy 2006 októberére azért mindenki számára világossá vált, hogy amit Gyurcsány Ferenc ígért a választási kampányban, az nem igaz.

- Ha jól emlékszem, 1989-ben ön tagja volt az Oszágos Választási Bizottságnak.

- Így van, tagja voltam az első Országos Választási Bizottságnak.

- Mi a véleménye a népszavazási kérdésekről folyó vitáról?

- Botrányosnak tartom az OVB munkáját. Az Alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező, nincs egyetlen olyan intézménye a Magyar Köztársaságnak, amely figyelmen kívül hagyhatná ezt. Ezért hoztuk létre az Alkotmánybíróságot.

Magyar Hírlap, Echo TV


fidesz.hu