A tagállamoknak július elsejéig kell hivatalosan benyújtaniuk a kész nemzeti akciótervet az Európai Bizottságnak. Mivel hazánkban, úgy tűnik, társadalmi vita nélkül születik meg az akcióterv, jó esély van rá, hogy a bizottság vissza fogja dobni, a programok halasztódnak, végrehajthatóságuk pedig kérdésessé válik.

Nemzeti érdekképviselet?

Mint az energiahatékonyságról szóló zöldkönyv (Doing more with less) néppárti felelőse az Európai Parlamentben - a zöldkönyv a jogi alapja a nemzeti akcióterveknek -, a jogszabály tárgyalása során hosszasan harcoltam azért, hogy belekerüljenek a jogszabályba olyan, Magyarországnak kulcsfontosságú kérdések, mint amilyen például a lakások hőszigetelése, a panelprogram vagy a távfűtés.

Két héttel a fent idézett sajtóközlemény megjelenése után a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak a nemzeti akciótervért felelős osztályán azt a tájékoztatást adták, hogy a dokumentum már elkészült ugyan, de még annyira "nyersanyag" állapotú, hogy valószínűleg számtalan jelentős változtatáson fog még keresztülmenni, amíg a kormány jóváhagyja.

Mivel két héten belül le kell adni az anyagot az Európai Bizottságnak, a minisztérium már nem tervezte a nemzeti akcióterv társadalmi vitára bocsátását. Miután felhívtuk a tárca figyelmét az aarhusi egyezményből fakadó kötelezettségére, hogy az ilyen és hasonló jellegű és fajsúlyú dokumentumok esetében meg kell teremteni a társadalmi részvétel lehetőségét, azt az ígéretet kaptuk, hogy még az Európai Bizottságnak történő kiküldés előtt megküldik nekünk a kért dokumentumot.

Állami aggályok

Mint európai parlamenti képviselő, nagyon sajnálatosnak tartom a Magyarországon kialakult gyakorlatot, hogy az adófizetők feje fölött döntenek az őket érintő kérdésekről. Különösen olyan fontos kérdés esetén, mint az energiahatékonyság nemzeti akcióterve. Meglehetősen furcsa az is, hogy semmiféle egyeztetés és tájékoztatás nem volt a témában az illetékes európai parlamenti képviselőkkel, és a sajtóból vagy az Európai Bizottságtól kell informálódniuk az általuk képviselt ország álláspontjáról. Miféle nemzeti érdekképviselet képzelhető el, ha az államigazgatás együttműködési hajlandósága ilyen alacsony?

De túl az európai érdekérvényesítésen, milyen eljárás az, amikor az államigazgatás nem hajlandó a végső döntés előtt legalább az érintett és kompetens cégekkel és szervezetekkel, urambocsá az őt eltartó adófizetőkkel megvitatni az őket érintő programot? Arról nem is beszélve, hogy ennek hiányában előfordulhat: a bizottság a "végrehajthatósági aggályok" miatt visszadobja a magyar akciótervet.

Az uniós programok végrehajtása ugyanis a tervezésnél kezdődik. Ha már az elején nem vonjuk be az érdekelteket, nem építjük be az ő szempontjaikat is, akkor az egész végrehajthatóság kérdésessé válik. Ezért nevezteti az unió az energiahatékonysági akciótervet nemzetinek, és nem pedig kormányzatinak.

Másfelől a kormánynak végre meg kell értenie: nem lehetünk sikeres uniós tagok a demokrácia mellőzésével. Figyelmeztető a Freedom House napokban megjelent jelentése is: Magyarország a negyedik-ötödik helyre csúszott vissza a rendszerváltó államok között a demokrácia általános állapotát illetően. Hazánk 1999-ben még a második-harmadik helyen állt.

Svéd példa

Érdemes megnézni a svéd példát. Svédországban az illetékes hatóságok kidolgoztak egy úgynevezett zöldkönyvet a svéd nemzeti energiahatékonysági akcióterv vázlataként. Ezt a zöldkönyvet egy húsz tagból álló bizottság most fogja megtárgyalni. A bizottság tagjai között minden érintett ágazat és szervezeti szint megtalálható a nagyvállalattól a civil szervezetig. Az általuk készített ajánlások alapján fogja aztán a minisztérium elkészíteni azt a végleges anyagot, amelyet megküldenek Brüsszelnek. Nem véletlen, hogy a svéd tervek megvalósíthatóságával nem szokott probléma lenni. Lehet, hogy érdemes lenne tanulnunk tőlük?

Olajos Péter, Magyar Hírlap


fidesz.hu