A szeptemberben benyújtott eredeti konvergenciaprogramban a kormány még a bruttó hazai termék (GDP) hetven százalékát meghaladó államadósságot várt az idei évre, ez a mostani előrejelzés szerint csak 66,2 százalék lesz. Vagyis a tavalyi 66 százalékos szint után az eredeti pálya, minimális mértékben ugyan, de növekszik az államadósság. 2008-ban azonban ismét lendületet kap az adósságráta: számítások szerint eléri majd a GDP 78 százalékát.

Hiába tehát a megszorítások, a pénzügyi kiigazítás, a következő évtizedben egyértelműen az államadósság kezelése okozza majd a legnagyobb problémát: az Aegon Alapkezelő modellezése például azzal kalkulál, hogy az adósságszint stabilizálásához 2011-ben, majd az utána következő két évben két százalékon, az ez utáni években két és fél százalékon kell tartani a hiányt. Idetartozik, hogy ebben a modellben az államadósság 2010-ben csökken először hetven, majd 2014-ben hatvan százalék alá. Szigorú uniós elbírálás esetén legkorábban tehát 2015-2016-ban lehet hazánkban euró. A közös uniós pénz bevezetése ugyanis legfeljebb hatvanszázalékos adósságrátát feltételez.

A Magyar Nemzeti Bank kimutatása szerint az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számításba vett (maastrichti) adóssága május végén 15 353,7 milliárd forint volt. Ha az államháztartás egyenlege hosszú időn keresztül deficites, akkor növekszik az államadósság is. A hiányt tudniillik kölcsönből, állampapírból fedezik. Amikor tehát az állam értékpapírt bocsát ki, akkor további adósságot is generál.

Konkrétabban: a költségvetés hiányát és a lejáró adósságának megújítását az Államadósság-kezelő Központ a piacon finanszírozza, úgy, hogy forintban, illetve devizában állampapírokat ad el a külföldi és a belföldi befektetőknek. Hazánkban tehát az államadósság kamatterhéről az állampapírokat megvásárló befektetők döntenek és nem a Magyar Nemzeti Bank.

A befektetők minden állami hitelfelvételkor mérlegelik a gazdaság helyzetét, a költségvetés és a fizetési mérleg alakulását, a várható infláció nagyságát. Emiatt az államadósság után fizetett kamat alapvetően a gazdasági helyzetet, illetve azt tükrözi, hogy a befektetők hogyan ítélik meg a folyamatokat.

Az adósság túlnyomó része hosszú lejáratú kötvény, ezért az állami kamatkiadásokat elsősorban a magas költségvetési hiány és a növekvő adósság, illetve az inflációval kapcsolatos kockázat magyarázza. A statisztikák szerint az állampapírok több mint negyven százaléka már a külföldiek kezében van.

Papp Zsolt, az ABN Amro londoni elemzője azt mondta, hogy a magyar államadósság mérséklése hosszú időt vesz majd igénybe, ráadásul megnövekedett kamatok mellett. Hozzátette, hogy a nemzetközi piacokon felvehető kölcsönök kamatszintje ugyanis folyamatosan emelkedik azon országoknak, amelyek évek óta nagy hiánnyal küszködnek.

Szajlai Csaba, Magyar Hírlap


fidesz.hu