- Az ökumenikus szeretetszolgálattal Erdélyben jártak. Azt gondoltam, hogy az ott élő magyarok rosszabb helyzetben vannak, de ön azt mondta, hogy ez nagy tévedés. Szóval ott gőzerővel mennek a dolgok, és le fognak bennünket hagyni.

- Igen, ez a véleményem.

- Az erdélyi magyarok is így érzik?

- Igen, optimistább a hangulat. Nagyobb lehetőségek vannak, nyilván nagyobb ország is, de ha az ember elmegy a Temesközbe, és végigmegy Temesvár környékén, látja a multinacionális cégeket, fejlődik az infrastruktúra, mindenütt ugyanazt a bankrendszert, ugyanazt a remek úthálózatot találja.

- Tehát most jó volt odamenni?

- Nekem mindig jó volt odamenni.

- De most feltöltődött?

- Igen. Húsz évvel ezelőtt, amikor az ember jött haza a fűtetlen vonattal, akkor föllélegzett, mikor Berettyóújfalunál látta a magyar helységnévtáblákat, most nincs ez az érzése, hogy de jó már itthon.

- Az ökumenikus szeretetszolgálattal mégis segíteni mentek. Miért volt ez az út?

- Gyakorlatilag a 2005-ös árvíz utáni helyreállítások utómunkálatait végeztük el, átadtuk azokat az épületeket, amelyek annak idején megrongálódtak, Likafalván, Hogyán a templomokat, illetőleg Hogyán egy vadonatúj iskola- és óvodaépületet.

- Ezekben az iskolában és az óvodában magyar nyelvű oktatás is folyik majd?

- Hogyne. Színmagyar falvak.

- Hogyan gondolnak az ottaniak most az anyaországra? Gyógyulnak a sebek a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után?

- Gyógyulófélben vannak. Az anyaországtól kaptak másfajta segítséget, és nem biztos, hogy olyan mélyre hasított ez a kés.

- Politizálhatunk is?

- Nem.

- Tilos?

- Nem.

- Önnek és férjének, Orbán Viktornak is most jelent meg könyve. Nincs ebből családi rivalizálás?

- Nincs.

- Amikor kiderült, hogy megjelenik a könyve, akkor a férje mit mondott? Szurkolt?

- Remélem szurkolt, azért olyan viszonyban vagyok vele.

- És amikor listavezető lett, népszerű lett?

- Örült neki, azt hiszem.

- Nem volt féltékeny?

- Emiatt nem szokott féltékeny lenni.

- Azt szokták mondani, hogy a sikeres férfiak mögött olyan asszonyok állnak, akik ezt lehetővé teszik.

- Nem könnyű olyan asszonynak lenni, akinek a férje országosan ismert politikus. Nem feltétlenül csak az elfoglaltsága miatt, hanem az a felelősség, amely egy ilyen embert nyom, a családot is terheli. Tehát én inkább a másik oldalról fognám meg. Engem mindig nyomasztott annak a munkának a felelőssége, amelyet a férjem végez.

- Az iskolában is mindenki tudja, hogy a gyerekeknek ki a papájuk. Ők ezt hogy viselik?

- A gyerekek ügye egyszerűbb. Előbb-utóbb a helyükre kerülnek a dolgok, és ha egy gyerek legalább átlagos képességű, rendes, becsületes, mondjuk, hogy sokoldalú, jól focizik, de azért befér az iskolai tánccsoportba is, akkor helye van a közösségben. És az én gyerekeim a helyükön vannak. Se előrébb, se hátrébb, és jól érzik magukat.

- Nem médiagyerekek...

- Kőkeményen kellett azt az álláspontot képviselnem, hogy minimálisra szorítsam a gyerekek szereplését. És ezt, azt hiszem, jól meg tudtam eddig oldani.

- Az emberek megszólítják, ugye? Elmondják, hogy élnek, mik a gondjaik, mit gondolnak a világról?

- Nagyon gyakran. Nyilván ez a személyemnek szóló bizalom, de persze üzennek is.

- Tolmácsolni szokta ezeket?

- Nem mindig. Ezek általában olyan üzenetek, hogy már azzal segítek, hogy meghallgatom őket.

- Nem akarja terhelni a férjét?

- Mindig abból indulok ki, hogy ha az én ügyvédi irodámban a férjem ott szakértett volna, pillanatok alatt tönkremegy a házasságunk. Milyen alapon szóljak bele abba a munkába, amelyet a férjem csinál? Ezért nem szoktam átadni az üzeneteket.

- Azt meg szokták kérdezni, hogy ön hogyan látja a világot?

- Igen, de a válaszoktól tartózkodom. Az emberek nem tudnak különbséget tenni, ez a tapasztalatom. Nem feltételezik, hogy amit én mondok, azt Lévai Anikó gondolta ki, rögtön azt gondolják, hogy ez egy kvázi hivatalos álláspont.

- Vagy hogy a férje véleménye...

- Nem is szoktam ilyen kérdésekben megnyilatkozni.

- Most sem?

- Kérdezhet tőlem bármit, legfeljebb nem válaszolok.

- Milyennek látja az országot?

- Nehéz egy asszonynak pesszimistán látni a világot, ha öt gyermeke van. Azt remélem, hogy mind az öten itt fognak boldogulni. Nagyon optimista vagyok. Csak egy csomó kérdés rosszul van föltéve az országban. Arról beszélünk, hogy az ország ketté van osztva, de hogyan van kettéosztva? Az jó lenne, ha a fele jobboldali, a fele meg baloldali lenne, az teljesen normális világ. Az igazi baj az, hogy nem ötven százaléknál van elhasadva az ország, hanem mondjuk tíz és kilencven százaléknál, és a kilencven százaléknak iszonyú nehéz az élete és a kultúrához való hozzájutás lehetősége, hogy kitörjön abból az élethelyzetből, amelyben van, hogy boldoguljon, sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Az a mobilizációs esélyük nincs meg a gyerekeknek, ami annak idején nekünk megvolt. Több pluszt kell ahhoz adni a gyerekeknek, hogy boldoguljanak. Vagy például oktatok az egyetemen, és a vizsgaidőszakokban derül az ki, hogy a diákok általános műveltsége csökken.

- Nagy különbség tudomásul venni a globalizációt vagy pedig azzal szembenézni, hogy ennek egy peremterületén lévő, félgyarmati sorsba jutó országnak leszünk-e a polgárai, és ezt nehéz feldolgozni.

- De miért kell ezt földolgozni? Miért kell ezt a helyzetet elfogadni? Ezek mind-mind rossz kérdések. Én például nem fogom soha gyorsétkezdéből hozatni az ételeket, ez az én személyes életstratégiám a globalizációval szemben. De azért a globalizációnak van egy csomó olyan áldásos hatása is, amelyet használni kell. Az értelmesebb dolgokat el kell fogadni, az értelmetlenek ellen meg tenni kell.

- Orbán Viktor föltette az életét arra, hogy ez az ország milyen pályán indul el?

- Ha karrierpolitikus lett volna, akkor 2002-ben, négy év sikeres kormányzás után elfogadta volna annak a sok kitűnő állásajánlatnak az egyikét, amelyekkel elhalmozták és elhalmozzák azóta is. Egyszer voltam a férjemmel egy konferencián, beszélgettem egy asztaltársasággal -   a latin-amerikai elnökök és feleségeik voltak ott -, és amikor kiderült, hogy nekem milyen az életem, és hogy mennyi elfoglaltsággal jár, akkor a salvadori elnök azt mondta, hogy asszonyom, ez hihetetlen, miért nem beszéli rá a férjét, hogy jöjjön el hozzánk tanácsadónak, magának innentől kezdve feltett lábbal színes italokat kellene fogyasztania, és egy cselédhadserege lenne. De hát a mi életünk nem erről szól.

Echo TV - Magyar Hírlap


fidesz.hu