Csupa olyan fogolyról van szó, aki a Mahmúd Abbász palesztin elnök vezette Fatah szervezethez tartozik. Az izraeli miniszterelnök - saját szavai szerint - a jó szándék jeleként kíván ilyen gesztust tenni, hogy megerősítse Abbász pozícióit, miután a Fatah az Izrael létezésének jogát elismerni nem hajlandó iszlamista Hamász szervezettel vívott fegyveres harcban kiszorult a Gázai övezetből.

Olmert hangsúlyozta: csak olyanok szabadulhatnak, akiknek kezéhez nem tapad vér, és akik írásos nyilatkozatban elhatárolódnak az erőszaktól. (Izrael jelenleg mintegy 9-10 ezer palesztint tart fogva börtöneiben.)

Olmert, Abbász, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és II. Abdalláh jordániai király egyetértett abban a találkozón, hogy ki kell lendíteni a holtpontról a veszteglő közel-keleti békefolyamatot. A vendéglátó Mubarak hangsúlyozta beszédében, hogy támogatni kell Abbászt és a palesztin területek egységét, miután a Hamász radikális palesztin szervezet tíz nappal ezelőtt fegyveres erővel magához ragadta a hatalmat a Gázai övezetben, kiszorítva onnan Abbász elnök Fatah szervezetét.

A palesztin elnök felszólította az izraeli kormányfőt: kezdjenek komoly politikai tárgyalásokat egyeztetett ütemterv szerint. Megfogalmazása szerint a tárgyalások végeredményének olyan független palesztin állam létrejöttének kell lennie, amelynek Kelet-Jeruzsálem a fővárosa, s amely békében él Izrael mellett. Jordánia uralkodója úgy vélekedett, hogy megvan a lehetőség a béke megteremtésére.

A négyes csúcstalálkozó előtt egy kétoldalú megbeszélés is lezajlott Olmert és Abbász között.