A verőfényes délutánon a Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére felszentelt templomba igyekező, más községekből is érkező zarándokok jelezték, hogy Imre atya aranymiséje nem mindennapi lelki program életükben. 1957. június 23-án szentelték fel a most 82 éves Imre atyát Isten szolgájává és azóta töretlen hittel és buzgalommal végezte - és mind a mai napig is végzi - lelkipásztori munkáját.

A lelkiatyák is szép számmal eljöttek távolabbi helyekről is, hogy együtt misézzenek az ünnepelttel és ezáltal lelkiekben megerősödjenek papi hivatásukban. Az ünnepi mise szentbeszédét Bíróczi István nagymegyeri esperes mondta, aki még Tarrdoskedden ministrált a most jubiláló lelkiatyának. Mint, ahogy elmondta, Imre atya Tardoskedden és Gútán volt káplán, majd 1969-től Dercsikára került plébánosnak, ahol máig szolgálja az egyházközséget. Közben kisegített más falvakban is. Bakán, Egyházkarcsán, Bősön is ellátta a hívek szolgálatát. Káplán korában motorkerékpárral járta a tanyákat, hogy papi szolgálatát teljesítse és gondoskodjon a rá bízott nyájról. Sokszor életveszélyben is volt az ateista szocializmus évtizedeiben, de Gonviselő Isten megtartotta őt a felvidéki magyar katolikus hívek javára. Bíróczi atya elmondta, hogy egy pap élete 3 síkon mozog. Az első a papi szolgálat, amelyre megbízást kapott a szentelése során. A másik az imádságos lelkület, melynek segítségével tudja ellátni feladatát és megküzdenie az emberi gonoszsággal. És a harmadik a szenvedés. Ahogy Jézus Krisztus is szenvedett a Golgotán és a keresztfán, úgy szenved a lelkipásztor is minden egyes nap és a szenvedéseket felajánlja a Teremtőnek. Szentbeszédében arra intette a híveket, hogy ne akarják ők megszabni egy pap mindennapjait és gondolkodsát. Fogadják el Jézus Krisztus földi szolgáját és segítsék őt imáikkal és munkáikkal.

A Te Deum eléneklése után a jubiláló Imre atyát köszöntötte Ábrahám Piroska, Dercsika község polgármesterasszonya, valamint a komáromi hívek nevében Nagy Géza, aki megköszönte az atyának, hogy részt vett minden egyes imanapon és ezzel is példát adott a fiatal papoknak. A gyerekek és más községek képviselői is köszönetüket fejezték ki Imre atyának. Az aranymisés a sok köszöntés után ő maga is köszönetet mondott a munkájában segítő egyházi és világi személyeknek, a Pázmaneum Társulásnak, az Önkormányzatnak és nem utolsósorban paptestvéreinek, hogy erőt adtak neki amikor elgyengült és mindig gondoltak rá a különböző lelki programok alkalmával.

Végezetül aranymisés áldásban részesítette először oltártestvéreit, majd a híveket és a betegeket is. Az aranymise a pápai és magyar himnusz eléneklsével zárult. A templom előtt az évszázados fák hűs árnyékában gratuláltak a hívek Imre atyának és jó egészséget kívánva fogadták áldását.

Karaffa Attila/Pázmaneum