Az eredeti elképzelésekhez képest, amelyek Magyar Bálint fejlesztéspolitikai államtitkár és Bokros Lajos expénzügyminiszter, az ELTE gazdasági tanácsának elnöke nevéhez fűződtek, viszonylag szelíd magánosítás indulhat meg a felsőoktatásban. Az egyetemek és főiskolák gazdasági társaságokat alapíthatnak szellemi termékeik, kutatási eredményeik bevonásával. Az oktatás kiszervezése viszont továbbra is tilos. Pozitívumnak nevezi a tárca a felsőoktatási intézményekkel kötendő hároméves finanszírozási megállapodást, ám egyes szakértők az intézmény-összevonások kiskapujának tekintik az intézkedést. Vitatják azt is, hogy a tárca terveinek megfelelően harmincmilliárdos többletforrás áramolna a felsőoktatásba 2010-ig; ellenkezőleg, forráskivonást valószínűsítenek.

Felemás változtatások

A közoktatási törvény módosítása megszüntette ugyan az ingyenesen elrendelhető plusz két tanítási óra lehetőségét, hivatalból azonban növelte a tanárok kötelező óraszámát heti húszról huszonkettőre. Kerpen Gábor szakszervezeti vezető úgy látja, a pedagógusok túlfoglalkoztatása a jövőben is előfordulhat, ezért továbbra is indokoltnak tartja kezdeményezésüket (bővebben lásd külön írásunkat az oldalon). Az oktatási minisztérium lehetőségként tünteti fel a többcélú intézmények további helyzetbe hozását. Ellenzéki szakértők ugyanakkor úgy látják: a módosítás a további intézménybezárások és erőltetett összevonások előtt nyitja meg az utat (lásd interjúinkat a 3. oldalon). Előre nem látható folyamatokat indíthat el informátoraink szerint az a szabályozás is, amely a nem állami - egyházi és magán - intézményeket "bevonná az oktatási feladatellátásba". Ez annyit jelent, hogy az önkormányzati feladatokat is átvállaló, ezért kiegészítő normatívában részesülő iskolák kötelesek lesznek a maximálisan felvehető gyereklétszám legfeljebb huszonöt százalékáig hátrányos helyzetű diákokat is felvenni.

Kérdéses, hogy egyházi intézmények hogyan oldják meg a helyzetet, azaz miként tesznek eleget az iskola szellemiségével esetleg nem azonosuló gyermekek befogadásának, a számukra életbe vágó kiegészítő normatíva fejében.

Szorongatott tankönyvesek?

Romankovics András, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke bírálta a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény változásait. A 2008. január 1-jétől életbe lépő rendelkezésről, miszerint csak a hivatalos tankönyvjegyzékbe felvett tankönyveket lehet majd forgalmazni, azt mondta: a döntés rossz az iskoláknak és rossz a kiadóknak. A jövő évi dátum pedig csalóka, a kiadóknak valójában egy héten belül be kellene adniuk az Oktatási Hivatalhoz a jóváhagyandó könyvek listáját, hogy azokat hosszú és drága eljárásban tankönyvvé nyilvánítsák, és felvegyék a tankönyvjegyzékbe - mind a beadási határidő a kiadók részéről, mind az elbírálás ideje a hivatal oldaláról tarthatatlan, ezért a törvény nem végrehajtható - jelentette ki Romankovics.

A pedagógusok eddig harminc-negyven százalékban a jegyzéken nem szereplő könyvekből rendeltek az iskoláknak. Ráadásul, mivel az oktatási tárca ösztönzi a tartós tankönyvek használatát és a tankönyv-kölcsönzést - így akarván megoldani a rászorulók ingyenes könyvhöz juttatását -, a tankönyv is a szegregáció eszközévé válik a jövőben. A rászoruló diákok mások által már használt könyveket kapnak majd, a tehetősek és a jó helyzetben lévők pedig új könyveket vásárolhatnak gyermekeiknek. A jó szándékú, ám átgondolatlan törvényi szabályozás a hátrányos megkülönböztetést erősíti majd az iskolákban - mondta Romankovics András.