- Frakciója hétfői tisztújításán ismét jelölték az Országgyűlés alelnökének, ám jelezte, 2009-ben indulni kíván az európai parlamenti választáson, azaz belpolitikai szerepet nem vállal. Miért húzódik háttérbe?

- Mint minden politikusi pályának, az enyémnek is van íve. Majdnem húsz éve részt vettem az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain, aztán 1990-ben képviselő lettem, az Országgyűlésben alkotmányjogi kérdésekkel foglalkoztam. Közben 1993-tól nagyjából tíz éven át - ügyvezető alelnökként - a Fidesz operatív működtetéséért feleltem. 1998-ban már közjogi tisztség várt rám: az Országgyűlés elnöke lettem, majd 2002 után pártom parlamenti frakcióját vezettem. Voltam tehát szakértő, szakpolitikus, kampányfőnök, házelnök, frakcióvezető. Egy dolog maradt ki, a nemzetközi tapasztalatszerzés. Most erre nyílik lehetőség. A gondolat nem új, már a 2006-os választási vereség után gondolkoztam a hogyan továbbon.

- Logikus fejleményként beszél elhatározásáról, noha a Fidesz alapcsapatából elsőként lép önszántából hátrább.

- Ez így nem pontos. Szájer József hozzám hasonlóan évekig közjogi ügyekkel foglalkozott, sőt frakcióvezető és az Országgyűlés alelnöke is volt, mielőtt brüsszeli karrierre adta a fejét.

- Szájer Józsefet viszont sosem támadta meg egy jobboldali napilap. A Magyar Nemzet januári cikkének nincs köze a döntéséhez?

- Az írás nem adott új szempontot ahhoz, hogy módosítsam a már korábban megérlelődött elhatározásomat.

- Ma sem tudja, kinek a megrendelésére született a Schmidt Máriát szervezkedéssel vádoló szöveg, melyben önt is pártütéssel gyanúsították?

- A szerző álnév mögé bújt, indítékát nem ismerem, de már nem is érdekel. Amikor az embert így megtámadják, egyetlen lehetősége marad, jogi úton kell elégtételt venni. Ráadásul a cikk megjelenése után egy héttel egy újabb vádaskodó írás is megjelent. Az igazam bizonyítása érdekében négy pert indítottam: kettőt jogerősen, kettőt első fokon megnyertem. Politikus ennél nagyobb elégtételt nem kaphat.

- A támadásban nem lehetett szerepe annak, hogy a párt jövőjéről szóló, Schmidt Mária által szervezett beszélgetéssorozat szinte minden alkalmán jelen volt?

- A tavalyi választási vereség után az volt a véleményem, hogy nem csak azért vesztettünk, mert az MSZP eredményes kampányt folytatott, a kudarchoz saját hibáink is nagyban hozzájárultak. Amikor az ember erre a következtetésre jut, érdemes azt a politikánkkal rokonszenvező, mégis kívülálló értelmiségiekkel megvitatni. Az eszmecserének - a gyanúsításokkal ellentétben - nem új párt szervezése volt a célja. Jobbító szándékú, még csak nem is vádaskodó beszélgetés alakult ki az összejöveteleken. Azon töprengtünk, mit is lehetne tenni a második elvesztett választás után, miként okulhatunk a kudarcunkból.

- Amikor a pályamódosításról szóló döntését meghozta, nyilván mérleget vont az előző évekről. Sikeresnek tartja frakcióvezetői működését? A legfontosabb megmérettetést elbukták.

- 2002 és 2003 között volt egy időszak, amikor a párt irányítása rám hárult, és a frakciót is én vezettem. Egy hitehagyott képviselőcsoport élére kerültem. Váratlan volt a vereség, s miután rendben volt az ország, és volt a kasszában pénz, a szocialisták osztogatni kezdtek. Emlékszünk a 2002-es önkormányzati választás "Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!" plakátjaira. Sokan elhitték, hogy a pénzt a gonosz Fidesz el akarta előlük dugni, a jóságos MSZP meg kiosztja nekik. Vereséget szenvedtünk tehát a helyhatósági választásokon is. Ebben a helyzetben kellett felráznom a frakciót, világossá tennem, hogy van értelme a munkának. A kitartás meghozta a gyümölcsét, mert a 2004-es európai parlamenti választáson - főként a képviselőcsoport munkájának köszönhetően - a Fidesz egymagában több szavazatot szerzett, mint az összes többi párt együtt. Többek között ebbe bukott bele Medgyessy Péter. Másik nagy eredménynek és az ország szempontjából is fontos sikernek tartom, hogy bár az erőviszonyok mást diktáltak, Sólyom László lett a köztársaság elnöke.

- Amikor Gyurcsány Ferencet hallja a parlamentben, nem fordul meg a fejében, hogy frakcióvezetőként mit válaszolna a kormányfőnek?

- Dehogynem, a teljes berozsdásodás ellen rendszeresen tornáztatom az agyamat. Néha elmondom Navracsics Tibornak vagy a Fidesz álláspontját megjelenítő más politikusnak, hogy egy-egy felvetésre mit válaszolnék.

- Népszavazásügyben is adott tanácsot? Miért gondolja a Fidesz, hogy egy voksolás megrendítheti a koalíciót, és a miniszterelnök távozik? A tavaly őszi helyhatósági választások előtt is azt üzenték, hogy a kormánypártok veresége esetén Gyurcsány Ferencnek vennie kell a kalapját.

- Olyan rossz helyzetben van az ország, hogy közérdek a minél előbbi változás. Ma az öt legfontosabb mutató közül négyben - infláció, gazdasági növekedés, államadósság, költségvetési hiány - sereghajtók vagyunk az unióhoz újonnan csatlakozott országok között, munkanélküliségi adatainkat tekintve hátulról a harmadik helyen állunk. 2002-ben, amikor átadtuk a felelősséget, távolról sem ez volt a helyzet. A kormány becsapta a választókat, felhatalmazást kapott egy program megvalósítására, ám annak az ellenkezőjét hajtja végre. A teljes programot nem tudjuk népszavazásra bocsátani, ám az emberek életét alapvetően befolyásoló kérdésekben zöld utat kaptunk az Alkotmánybíróságtól. Dühítő, hogy az Országos Választási Bizottság hajánál fogva előráncigált érvekkel akarja megakadályozni a népszavazást. Egy eredményes referendumból következhet a kormány lemondása és új választás kiírása. Ám tudjuk, hogy csak az Országgyűlés oszlathatja fel önmagát, a kormánypárti politikusok pedig erre kevés hajlandóságot mutatnak.

- A Fidesznek most már talán nem is érdeke a váltás, hiszen könnyebb dolguk lenne 2010-ben Gyurcsány Ferenccel, mint egy hazugságügyben kevéssé érintett új miniszterelnökkel.

- Ha egy párt csak a saját érdekei szerint gondolkodik az országról, az cinizmushoz, zülléshez vezet. A vázolt gondolkodásmód előbb-utóbb újabb őszödi beszédet eredményezne. Ideig-óráig felszínen lehet maradni a hazugsággal, a rövid távú taktikai haszonszerzéssel, de ez mérhetetlen károkat okoz az országnak. Azért kell nyernie Gyurcsány Ferenc vagy bárki más ellen a Fidesznek legkésőbb 2010-ben, hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítsa a szocialistáknak is: a hazugság politikája nem kifizetődő, előbb-utóbb mindenki belebukik.

- Ezt az elemzést sokan vitatják. Egyre többen vélik úgy, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor szembenállása sodorta a szakadék szélére az országot, s ezért közérdek, hogy mindketten távozzanak a politikából.

- Látom a törekvést, hogy ezt a gondolatot Frei-dossziékkal és más módon elültessék az emberekben. A felvetés igaztalan és méltánytalan Orbán Viktorral szemben. A két kormány és a két politikus teljesítményét nem is lehet egy napon említeni. Az "egyik kutya, másik eb" szemlélet hangoztatása mögött komoly politikai szándék húzódik meg. Repüljünk kicsit időben előre, és nézzük meg, hogy a forgatókönyv íróinak mi járhat a fejükben. 2009-ben - és ebben biztos vagyok - a Fidesz legalább akkora győzelmet arat az európai parlamenti választásokon, mint öt évvel korábban. Úgy vélem, a szocialisták kampányemberei is ezzel számolnak. Gyurcsány Ferencnek le kell hát mondania. Legalábbis az ésszerűség és az egyszer már bevált "recept" ezt diktálná. Nos, erre a helyzetre készítik elő ezt a kommunikációs forgatókönyvet. Azt a hamis illúziót akarják az emberek fejébe plántálni, hogy Gyurcsány és Orbán egyidejű távozása minden gondot megold.

- Gyurcsány magával rántja Orbánt is? Dugovics Titusz-terv készülne az MSZP-ben?

- A gondolati lánc a következő: a miniszterelnök teátrális jelenetek között lelép. A baloldali média a távozót hősies - a nemzetért személyes áldozatot hozó - politikus szerepébe emeli. Azt halljuk majd, hogy Gyurcsány mekkora gesztust tett az ország érdekében. Ezzel párhuzamosan azt kiabálják majd úton-útfélen, nem lesz társadalmi béke, összefogás addig, amíg Orbán Viktor nem távozik. Néhány hónap után már azon sem fogunk meglepődni, ha vezető publicisták a mögöttünk hagyott hét évért, az elvesztegetett lehetőségekért nagyobb felelősséget tulajdonítanak Orbán Viktornak, mint Gyurcsánynak. Arra, hogy egy ilyen, illetve ehhez hasonló propaganda-hadműveletet hogyan lehet felépíteni, maga a kormányfő szolgál példák valóságos tárházával a Debreczeni Józseffel készült interjúkötetében. Néhányszor már a saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, hogy az ilyen lejáratókampányoknak milyen következményei lehetnek. Okulnunk kellene belőle.

Ablonczy Bálint, Heti Válasz
fidesz.hu