Magyarország a helyszínen megőrzött népi emlékek tekintetében első helyen áll Európában. Felújított és látogatható tájházainak száma közel háromszáz. De ennél jóval magasabb a védett népi építészeti emlékek száma: eléri a kétezret, s a műemlékállomány egyik legnagyobb épületcsoportját alkotja. A műemlékek 15-18 százaléka tartozik ide. Akadnak köztük ipari műemlékek - elsősorban malmok, kismesterségek létesítményei -, de tanyák, harangtornyok, temetők is.

A népi építészet védelmét az 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet tette lehetővé. Az első nagy felújítás 1961-ben készült el Nagyvázsonyban: az úgynevezett Schumacher-házat állították helyre, majd húsz-harminc kisebb-nagyobb helyreállítás történt.

Döntő változást hozott, hogy 1974-ben a Minisztertanács egy jelentősebb összeget bocsátott rendelkezésre. Ennek köszönhetően tíz év alatt százhetven épületet állítottak helyre. Kilenc védett, műemléki jelentőségű területünk is van: Hollókő, Tihany, Szigliget, Fertőrákos, Szalafő, Csongrád, Jósvafő, Ócsa és Tarpa. Ócsán a szőlőhegyet védik különlegesen érdekes présházai miatt. Csongrádon a régi város áll védelem alatt. Hollókőn a védett és részben helyreállított faluközpont a világörökség része 1987 óta.

A rendszerváltás utáni első években, mint a műemlékvédelemre általában, ezekre is kevesebb figyelem jutott. Az ezredfordulót követően felmerült, hogy világörökségi címre jelölik a magyarországi tájházláncot. Rohamléptekben kellett elkészíteni 2002 elején azt a kiadványt, amelyet Párizsba szándékoztak küldeni az örökségvédelmi hivatal akkori vezetői. Aztán nem küldték ki, a tájházlánc nem került föl semmiféle várólistára, a tizenhét fős népi műemlékek osztályát pedig, egy munkatárs kivételével, szélnek eresztették átszervezés címén. A népi műemlékek helyreállítására szánt támogatás teljesen elapadt.

Csordás Lajos, Népszabadság


fidesz.hu