Információink szerint Demszky Gábor, Budapest székesfőváros főpolgármestere nagyszabású akcióba kezd kedves településének lakhatóbbá tétele céljából. Hogy bizonyítsuk, mennyire nem kerültünk holmi napi politikai aktualitások uszályába, s mérvadónak tekintjük "a jó hír is hír" axiomatikus igazságát, nem hallgathatjuk el, sőt örömmel adjuk közre: a baloldal magát SZDSZ-ként emlegető frakciójának emblematikus egyénisége a közeljövőben megregulázza a városkép elcsúfítóit, a Budapest lakhatóvá és közlekedhetővé tételét megakadályozókat. Ennek jegyében - információink szerint - haladéktalanul megkezdik a pesti utakat lényegében járhatatlanná és autózhatatlanná tevő és a második világháborús bombatölcsérek hatékonyságával vetekedő kátyúk felszámolását. Továbbá: még a pingvinek megjelenése előtt elhordják a jéghegyeket, eltüntetik a falakat és minden lehetséges felületet borító, még tán a török időkből ittmaradt plakátmaradványokat. A tehetség szikrányi jeléről sem árulkodó falfirkák elkövetőivel szemben drákói szigorúsággal lépnek fel, s elrettentő büntetésből hímestojások festésére ítélik az elfuserált piktorokat.

Még meg nem erősített értesüléseink szerint arra is erősen elszánta magát Demszky Gábor - legutóbbi budapesti látogatása során -, hogy a BKV járatait legalább oly mértékben sűríti, hogy ne érjen el előbb az Erzsébet-híd lábától a Keleti pályaudvarig gyalogosan egy leszázalékolt rokkantnyugdíjas csúcsforgalom idején, mint a 7-es busz. Egyes informátoraink szerint nagy ívű terveinek eredetileg részét képezte volna egy másik jelentős akció is, amellyel a településen elszaporodott verebeket és galambokat szoktatta volna el az utcáinkon, tereinken való tömeges megjelenéstől, anyagcsere-folyamataiknak a főváros légterében való lebonyolításától. A tervek szerint kirendelt úttörők, a Fiatal Baloldal és az Új Generáció tagjai végezték volna a kényes műveletet, mégpedig az ég felé emelt botok, husángok segítségével. Lapunk úgy tudja, ez utóbbi intézkedéséről Demszkyt végül is lebeszélték, mondván: egy politikustársa már próbálkozott ezzel az ötvenes években, de nem koronázta siker az összehangolt országos akciót. Az ideiglenesen a fővárosban állomásozó főpolgármester átdolgozásra visszaadta az iménti előterjesztést.

Fenti konstruktív elképzelés-sorozattal azonban egy gond van: nem igaz! Demszky Gábor úgy döntött, hogy továbbfejleszti a madáchi mondást, s a tett halála nem csupán az okoskodás, hanem maga az okosság is. Mint tudjuk, úgy véli, hogy a város- és a világörökség részét képező Andrássy út egyetlen szégyenfoltja a Terror Háza épületét keretbe foglaló pengefal.
Állítólag jóakaratú tanácsadói külön e célból felkeresték őt budakeszi magányában, s igyekeztek arról meggyőzni, hogy vannak halaszthatatlanabb teendői, mint a reakciósok megzabolázása. Úgy hírlik, hangsúlyozták: nevezett világörökségi objektum területén számtalan olyan épület éktelenkedik, amelyeknek állapota a háborús időket idézi, hajdanvolt hangulatos kisvendéglők udvarát felveri a gaz, és az idegenvezetők nem győzik másfelé irányítani a turisták figyelmét, ha a Kodály köröndnél járnak, hogy azok ne az aládúcolt, össze-vissza ragasztott ablakú épületeket bámulják. Magát megnevezni nem kívánó informátorunk szerint Demszky először mosolygott az okfejtések hallatán - azzal a kizárólag a nagyközönség számára fenntartott, behízelgőnek szánt mosolyával, amely miatt jobbérzésű családapák gyermekek jelenlétében eltakarják a képernyőt -, s már-már hajlott a belátásra. Ekkor ütött be a krach. Bár sem őt, sem pedig Demszky Nagy Barátját, M. Pétert nem mutatta éppen a televízió, mégis bekapcsolva maradt véletlenségből a készülék, s a főpolgármester megpillantotta Nancy Goodman Brinker amerikai nagykövetasszonyt az egyik csatornán, amint a Terror Háza-beli látogatásáról számol be, láthatóan az élmény hatása alatt, s túláradóan dicséri, megrázónak nevezve az ott látottakat.

Szemtanúk szerint egészen eladdig D. Gábor még ellentállt az őt tüzelő Ráday Mihálynak, aki azt kiabálta: "A szabály az szabály! Emlékszel Gábor, te is betartottál minden jogszabályt még a hetvenes-nyolcvanas években. Légy te is kemény, mint a gumibot a Batthyány-örökmécsesnél!" Holott Demszky eddig a pontig azt sem kifogásolta már, hogy neki miért nem nyitott szobát a Terror Házában az az irigy nő. (Schmidt Mária - a szerk.) Pszichológusai azzal biztatták ugyanis, hogy a megújuló vidámpark szellemvasútján biztosítják számára a méltó prezentációt. Ám Brinker asszony dicsérete az utolsó csepp volt a méregpohárban. A főpolgármester tajtékzott. Mint mondta: a magyar főváros belügyeibe való beavatkozásnak tekinti a Terror Házának szóló amerikai elismerést. Eb ura fakó, illetve Ugocsa non coronat! - idézte még a létező szocializmus előtti idők rebellis mondatait. S egy tollvonással felfüggesztette a Fővárosi Közgyűlés várostervezési és városképvédelmi bizottságának a döntését a pengefal fennmaradási engedélyéről. Majd így szólott: "Irakban dirigáljanak, ne Pesten! Nem leszünk mi amcsi gyarmat!"

Minden így történt az első betűtől az utolsóig. Aki nem hiszi, járjon utána. Csak ne az Andrássy út kátyúgazdag környékén tegye. Még lábát törheti. Vagy halkan belelép. Vagy szembetalálkozik egy férfival, akit buldózernek hívtak.

Megyeri Dávid, MNO