A mai szabadságszerető emberek aggódnak azon, ha 13 év után ismét betiltanak nyilvános összejöveteleket, közlekedési okokra hivatkozva. Az egyik internetes újság nemrég megírta, több tüntetést tiltott be a rendőrség az idén, mint tavaly egész esztendőben. Az a hatalom, amely mintegy tucatnyi, virággal érkező asszony elől egy egész teret képes lezárni, aligha hivatkozhat egy másik esetben a forgalom akadályozására. Egy jogállamban sokan aggódnak akkor is, ha a hatóságok eljárást indítanak az ellen, aki egy nyilvános rendezvényen bekiabál az ott tartózkodó, magas kormányzati tisztségviselőnek; vagy csak azért, mert egyszerűen kiszorult, nem fért be egy rendezvényterembe.

De az is aggódhat a szólás szabadságáért, aki azt hallja, hogy egy bejelentett, békés demonstrációra hívó szórólapot koboz el a rendőrség. A magyar demokraták még nem annyira korosak, hogy elfelejtették volna a szocializmus március 15-e előtti röplapelkobzásait. A történelemből tudjuk, hogy az a hatalom, amely békés bekiabálókkal vagy csendben emlékezőkkel szemben a rendőrséget veti be, nem antidemokratikus csupán, hanem fél a szavak erejétől. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az a kitartó küzdelem, amelyet ez a kormányzat folytat egy olyan múzeum ellen, amely a megfélemlítésnek, a szabadság elfojtásának éppen azokat a módszereit mutatja be, amelyek főnixmadárként élednek újra az új szocializmusban. A polgárok sakkban tartásának szándéka indokolja az "Új Kartoték" bevezetését, amely "jogunk sérti meg": az adóhivatal adós mindmáig hihető magyarázattal, hogy miért másolta le az összes, nála lévő adatunkat.

E helyzet megítélését tovább rontja, hogy amikor az említett ügyek nyilvános felháborodást váltanak ki, akkor a kormány első embere - bár ő a felelős mindenért - álságosan sajnálkozik a hatósági túlkapás ellen, és atyai módon megbocsát a bekiabálónak, engedélyezteti a betiltott tüntetést, vagy visszaadja az elvett támogatás egy részét az üldözött intézménynek. Ez a logika az új paternalizmus logikája, hiszen a hatóság végzi tovább a munkáját, hátha egyre többen gondolják meg majd kétszer is, mielőtt a kormánnyal ellentétes nézeteiket kimondják.

Itt tartunk hát 2003 februárjában, az uniós tagság előtt alig 430 nappal: Kapolcs, Vác, Batthyány-mécses, Andrássy út, Loppert Dániel, Kossuth tér, Tibet, Kempinski, "a nagy adatrablás éjszakája," Berkecz Mária, Civilek a Békéért, Voltaire. Ízlelgetjük a régi-új világ szavait. Demokraták! Ne hagyjuk, hogy így legyen!

Szájer József, Heti Válasz, 2003. február 21.