Szüksége van-e az Európai Uniónak a tőle keletre fekvő, jövőbeni tagállamokra? - kérdeztük tőle.

Hadd mondjam el mindjárt az elején, hogy az áprilisi EU-s népszavazásra el fogok menni és igennel fogok szavazni. Teszem ezt annak ellenére, hogy mint közgazdász nagyon sok ellenérvet tudok felsorolni a csatlakozással kapcsolatban és hogy, mint magyar úgy látom: az európai nemzetektől nem sok jót kaptunk a demokráciára és a piacgazdaságra való áttérés után. Mégis abban a korszakban, amikor Európa helyreállítja az európai kereszténység határait, Magyarországnak kimaradni ebből a folyamatból nagyon kockázatos lenne.

Mit jelent a globális gazdaság a világ és az Európai Unió viszonylatában?

Ma ennek a sanyarú állapotban lévő gazdaságnak három nagy területe van: az észak-amerikai, az Európai unió, és a kelet-ázsiai gazdasági térség. Japán 12 éve recesszióban van, az EU a múlt évben 1 százalék alatti növekedést produkált. Ezért érdekes, hogy a magyar gazdaság három-négyszer gyorsabban fejlődhetett az elmúlt évben, mint az EU, éppen a Széchényi Tervnek köszönhetően. Az USA napjainkban is egy nagy, rejtett válságot él át. A 90-es évek egyrészt a hatalmas gazdasági sikerek évtizede, másrészt több pénzügyi és tőzsdei válság is felszínre tört. Emlékezzünk csak az 1995-ös mexikói válságra, vagy a 1977-es kelet-ázsiai összeomlásra, amit pénzemberek önös érdekeik alapján pattintottak ki, de mégis csak válság volt. 1998 augusztusában összeomlott az orosz pénzügyi rendszer. 2000 áprilisában összesen hétezer milliárdnyi részvényérték veszett el az amerikai tőzsdén.

Egy olyan pillanatban kerül sor a kelet-közép európai országcsoport és köztük Magyarország csatlakozására tehát, amely nem konjunkturális korszak. Ezzel szemben, amikor a gazdag európai országok csatlakoztak, gazdasági felvirágzás volt. A mostani helyzet nem a legkedvezőbb a csatlakozók számára és a feltételeket is igen fukarul állapították meg. Bizony, ha konjunktúra idején csatlakoztunk volna, már túl lennénk minden problémán, ami még előttünk van.

Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a csatlakozásra olyan időpontban kerül sor, amikor viszonylagos erőegyensúly van a globális szereplők között. Az USA gazdasága a válságtünetek ellenére dinamikusabb, mint az EU-é. Az orosz gazdaság pedig nem erősödött meg olyan mértékben, ahogy 10-15 éven belül meg fog erősödni. Kína eddig még nem érte el növekedésének végső szintjét. Most tehát erőegyensúly van, amely kedvez azoknak a lépéseknek, amelyet talán később a világgazdaság és a világpolitika nem engedélyezne.

Az európai globalizációra kitérve, sokan úgy fogalmaznak, hogy erre egyre nagyobb szükség van. Európa még nem globalizálódott, tehát jelenleg nem beszélhetünk egységes gazdasági térségről, hiszen példaként említve még mindig a nemzeti repülőgép és vasúttársaságok korát éljük. Európa csak akkor lehet versenyképes, ha belül lebomlanak a nemzeti gazdaságok közötti falak. Ez a folyamat nem feltétlenül a nagyoknak kedvez majd, elképzelhető, hogy a kis nemzetek nyernek. Az esetlegesen megszülető egységes gazdaság s pénzügypolitikának a növekedést és a munkahelyeket kell első helyre állítania és minden eszközzel segítenie kell a kisvállalkozókat is.

Miért létfontosságú a közép és kisvállalkozások támogatása, mely a Széchenyi Terv egyik központi eleme is volt?

Ennek a tervnek a központi gondolata az a felismerés volt, hogy a fejlett országokban a munkahelyek többségét és a költségvetési befizetések zömét a kis és középvállalkozások biztosítják. Nem igaz tehát az a közgazdasági tétel, hogy a nagyvállalat egyenlő a sikerrel és a sok munkahellyel. Az ország gazdaságát a tömeges, nemcsak az egyes szektorokra kiterjedő fejlesztés teszi gazdagabbá. Példaként említeném a német gazdasági modellt, melynek gerince a középvállalkozás. Mi ettől irtózatosan messze vagyunk. A magyar gazdaság legsebezhetőbb pontja az, hogy egy vékony globális cégcsoport, és egy még vékonyabb hazai nagyvállalati kör mellet a hazai kis és középvállalkozások gyengék. Ma túl sok minden hiányzik ahhoz, hogy a hazai kis és középvállalkozó versenyképes legyen. Ezért mondtuk azt annak idején, hogy nem elég kamattámogatást adni, hanem kifejezetten vissza nem térítendő támogatásra van szükség. A legnagyobb probléma, hogy a magyar vállalkozónak nincs elég tőkefedezete a befektetésekhez. Ki kell mondanunk, hogy a kis és középvállalkozások sikere nélkül nem lehet magyar gazdasági siker és ezt a mai állapot nem biztosítja.

Milyen lehetőségek maradtak a Széchényi Terv leállása után a kis és középvállalkozások támogatására?

A Széchényi Terv pályázatok nem változtak, de sokkal kevesebb pénz áll mögöttük. 2003-ban ugyanazon pályázatok mögött a 2002-es összeg 25-30 százaléka áll. Itt nem egyszerűen mennyiségi kérdésről van szó. Ez minőségi kérdés, hiszen ennyivel nem lehet a hazai vállalkozókat hatékonyan segíteni.

Létezik-e ideális recept a magyar gazdaság számára az elkövetkezendő évekre? Mi az amiből a legtöbbet nyerhetünk?

Az ideális recept minden nemzet esetében más. Jól megfogható például, hogy az írek miért voltak sikeresek. Az ő történetük arra mutat rá, hogy ha valaki rosszul csinálja, az pórul járhat. Itt nem arról van szó, hogy nem nyer annyit, hanem arról, ha egy ország az EU-n belül rosszul alakítja gazdaságpolitikáját, fel kell készülni, hogy visszaesik. Az írek a 80-as évek elején évenként mindig egy picit araszoltak visszafelé egészen 1988-ig. Az ír siker 1988-tól bontakozott ki és főleg négy elemre koncentrált: az amerikai tőke országba csábítására, hazai kis és középvállalkozások támogatására, az infrastruktúra fejlesztésére uniós pénzekből, valamint oktatást támogató családpolitikára. De ehhez kellet egy ötödik elem is: a nemzeti összefogás. Szétesett, acsarkodó politikával nincs felzárkózás. Magyarország esetében is kétségtelenül fontos a fizetési mérleg, az infláció és a költségvetési egyensúly, de a legfontosabb a növekedés és a munkahelyek biztosítása.

Nem feltétlenül van szüksége ennek az országnak nyolcszázezer kisvállalkozásra, hanem legyen inkább 12-14 ezer középvállalat, ahol van munka. Nem kell két-háromszázezer olyan vállalkozás, amelyet adómenekítésre használnak fel, vagy munkahely pótlékként szolgál. Helyettük erős középvállalatok kellenek, ahol elfogadható a bér és ahol befizetik az adókat.

A kérdés az, hogy hogyan lesz a kisvállalkozóból középvállalkozó.

Ehhez tőke kell és piac. Fontos elem a globális cégek Magyarországra csábítása is. Nem osztom azokat az aggályokat, melyek a globális cégek magyarországi gyarmatosításával kapcsolatosak. Ha eltekintünk a stratégiai ágazatok "privatizálásától", azaz az energetikai, közüzemi szektor és az élelmiszeripar eladásától, akkor a magyar gazdaságnak óriási nyeresége volt a külföldi cégek tömeges beruházásaiból.
A siker utolsó eleme, hogy a magyar nemzetgazdasági egységét is megerősítsük a Kárpát-medencében. Magyarország csak akkor lesz sikeres, ha nem önmagában, hanem a Kárpát-medence egészben gondolkodik, nemcsak lélekben, nemcsak nemzeti érzésben, hanem gazdaságilag is. A magyar sikerrecept létezik, az elmúlt időben azt elindítottuk, nem véletlenül születetett meg a státusztörvény és indultak el a Széchényi terv programjai.
Ezek mellett még különösen fontos a nemzeti önbizalom. A siker érdekében a lehető legkeményebben kell fellépni a politikai, lelki és kulturális kártevés ellen, ami a nemzeti öntudatot fékezni akarja. Ugyanis nincs gazdasági siker, önbizalom nélkül.

Hogyan fogják érinteni a csatlakozással járó újabb költségvetési tételek és nem várt terhek az amúgy is drága magyar jóléti államot?

Előljáróban annyit, hogy a magyar jóléti állam éppen csak megléti állam. Bár az adó és járulékszintet nézve éppen jóléti államnak is tűnhetne, de ha azt nézzük, amit kínál a polgárainak, inkább közelebb járunk a kelet-európai területekhez. Mindenesetre bizonyos illúziókkal le kell számolnunk. Az egyik az, hogy az EU-tól sok pénzt kapunk és ez a támogatás elviselhetővé teszi a csatlakozás terheit. Bár hadd hangsúlyozzam, hogy egy nemzet alamizsnákból még sohasem lett gazdag. Csak akkor számíthatunk egy 10-15 éven belüli, gyors magyar sikerre, ha gazdasági stratégiában és nem támogatásokban gondolkodunk. A csatlakozás után nagyon sok költségünk lesz, alapvetően nem az államnak, hanem a vállalkozóknak. Azt gondolom, hogy csak egy vállalkozókat segítő gazdaságpolitika tudja megoldani az államháztartás gondjait - tette hozzá Matolcsy György.

Henn Péter, MNO