- Parlamenti bizottsági elnökként az elmúlt hónapokban jelentős erőfeszítéseket tett, hogy összevonja a határőrséget és a rendőrséget, ezt a közelmúltban a parlament el is fogadta. Miért volt ez olyan fontos?

- A Fidesznek rendészeti ügyekben korábban is az volt az elképzelése, hogy egységes irányítási rendszer jöjjön létre. Mivel ezt a Gyurcsány-kormány államreform-bizottsága fölmelegítette, újra aktuálissá vált. Annál is inkább, mivel 2008. január 1-jén, azaz a schengeni egyezményhez való csatlakozásunkkal a korábbi külső határok nagy része belsővé válik, miközben határaink másik része az Európai Unióé is lesz. Ilyen körülmények között a határőrség szerepe megváltozik. 2001. szeptember 11. óta a belbiztonsági kérdések amúgy is hangsúlyosabbá váltak, az ország védelmét pedig garantálni kell. Különösen aktuális kérdés ez akkor, amikor a 21 ezres honvédség létszámát tekintve feleannyi, mint amekkora az egységes rendőrség és határőrség lesz. A haderő létszáma és anyagi forrásai a katonaság alkotmányos szerepét, azaz a haza védelmét jelentősen megkérdőjelezi. Most évente 270 milliárd forint jut védelempolitikára, miközben az Orbán-kormány négyszázmilliárdot fordított erre a célra.

- Tehát a Fideszt és személy szerint önt az ország biztonságpolitikai érdeke vezérelte a kétharmados rendőrségi törvény támogatásakor?

- Igen. Nekünk az ország biztonsága az első, de másról is szó van. Az őszi események idején a rendőrség végleg elveszítette az ország lakossága legalább felének támogatását. Világos és egyértelmű kormányzati felhatalmazás nélkül ugyanis a rendőrök nem kardlapozhatták volna saját polgártársaikat az október 23-i nemzeti ünnepen, ezt csak utasításra tehették. A nyilvánvaló törvénytelenségeket azonban ekkor nem követte felelősségre vonás, sőt Gergényi Péter budapesti főkapitányt kormányzati oldalról megdicsérték, a baloldali vezetésű főváros pedig kitüntette. Ahhoz, hogy az események lényegét megértsük, vissza kell mennünk az időben: 1956 után az ÁVH állománya lényegében az újjászervezett rendőrséghez került, tehát ÁVH-s bázison alapozták meg a rendvédelmi szerveket. A rendőrségen belül 1990 után sem történt demokratikus váltás, a vezetésben a mai napig karhatalmi szellem uralkodik, és nem az emberek szolgálatát tekintik feladatuknak.

- De igaz az is: ma már nincsenek a rendőrség vezetésében azok, akik 1956 után ott voltak.

- A jelenlegi rendőri vezetők többsége a hetvenes-nyolcvanas években szocializálódott, amikor tanítómestereik az ötvenes-hatvanas évek rendőrségének vezetői voltak. Állítom, hogy probléma van a rendőrség mentalitásával. A határőrségnél viszont ma már a szolgálat dominál, ezért is lehet jó hatása az integrációnak. Meggyőződésem szerint egy új kormányzatnak új, demokratikus rendőrséget kell létrehoznia, amely többé nem lehet a hatalom eszköze. Nem kardlapozni kell, hanem megkérdezni az állampolgároktól: miben segíthetnek.
A Fidesz kőkemény feltételekhez kötötte a törvénymódosítás támogatását: garanciát kaptunk arra, hogy az új rendőrségi szervezet átveszi a teljes korábbi határőrállományt, a rendőröknek és határőröknek az átszervezés nem jár érdeksérelemmel, a megyei, kerületi rendőrkapitányságok megmaradnak, január elsejével rendőrségi panasztestület jön létre, az állampolgári bejelentésekkel külső szakértők foglalkoznak majd, és végül a gumilövedék mint tömegoszlatási eszköz megszűnik. A törvénymódosítás elfogadása alapján nincs akadálya annak, hogy 2008. január elsején létrejöjjön a rendőrség és határőrség integrációja. A kormánynak a felelőssége, hogy ezt megszervezze.

- Új kormány, új rendőrség, új miniszter? A következő polgári kormány belügyminiszterét hívhatják majd Lázár Jánosnak?

- A bizottsági elnöki posztra Navracsics Tibor kért fel, aki két elveszített választás után, reménytelennek tűnő helyzetben vállalta el a Fidesz képviselőcsoportjának vezetését, amikor senki más nem jelentkezett erre. Mivel a frakcióvezetőnek szüksége volt a munkámra, becsületbeli ügynek tartottam e fölkérés elfogadását és a bizottsági elnöki feladatok sikeres teljesítését. Ennél többre azonban nem vágyom: Hódmezővásárhely polgármestere vagyok, és az is szeretnék maradni. Országos szerepre nem törekszem, pártpolitikai funkcióra pedig végképp nem.

- Nehéz dolga is lenne, hiszen párttársaival is szembekerült például a Tubesre tervezett NATO-lokátor ügyében. Miközben a pécsi ellenzék mindent megtesz az építés megakadályozásáért, ön kijelentette, hogy a Tubest megfelelő helyszínnek tartja.

- A NATO-tagság kötelezettséggel is jár. Már szót ejtettünk az ország védelmi képességének gyengüléséről, miközben olyan feszültségekkel terhes területek szomszédságában élünk, mint Ukrajna vagy a Balkán, benne Koszovóval. A Zengő mint helyszín meghiúsult, a lokátort pedig valahová el kell helyezni.

A szakma szólt belőlem, amikor a sikertelen helyi népszavazás után azt mertem mondani: Magyarország biztonságpolitikai érdeke a lokátor. Bár a pécsi fideszesek nyilván nem örültek a kijelentésemnek, állítom: a baloldali városvezetés hibás a kérdésben, mert nem tudta megfelelően kezelni a helyzetet. Mást mondtak Budapesten a minisztériumban és megint mást a pécsi választópolgároknak, ahelyett hogy a legkisebb feszültséggel járó, őszinte, tárgyalásos utat választották volna. Sokan egyébként öntörvényűnek tartanak, mert határozottan kiállok a véleményem mellett, ezért nem is vagyok igazán alkalmas pártpolitikusnak. Nem tartom azonban problémának, ha egy olyan nagy pártban, mint a Fidesz, többféle irányzat és vélemény is megfér egymás mellett. Tiszteletben tartom a pécsi Fidesz véleményét vagy más fideszesekét, mondjuk Csongrád megyében, de mindenkinek el kell fogadnia, hogy az övé mellett létezhet más álláspont is. Persze ha megszületik egy többségi döntés, ahhoz mindenkinek tartania kell magát. A korombeli fiataloknak egyébként épp azért volt vonzó a Fidesz a kilencvenes években, mert intellektuális kihívást jelentett. Akkor vonzó egy politikai párt, ha pezsgő szellemi élet és inspiráló viták jellemzik, ahol érdemes leülni a másikkal beszélgetni. Jómagam továbbra is ilyen pártnak szeretnék a tagja lenni.

- Közeli munkatársi és emberi kapcsolatban állt elődjével, a kereszténydemokrata Rapcsák Andrással. Most szobrot mintáznak és utcát neveznek el róla Hódmezővásárhelyen. Csoda, ha hivatalba lépése után önt sokan Rapcsák-epigonnak nevezték?

- Képviselőtársaimmal sem egyeztettem, amikor egyéni indítványt nyújtottam be a vásárhelyi közgyűlés elé. Ebben javasoltam, hogy az öt éve elhunyt Rapcsák Andrásról intézményt, utcát, közteret vagy létesítményt nevezzünk el. Öt éven át dolgoztam vele, s ha most, lassan két évtizeddel a rendszerváltás után visszatekintünk, láthatjuk: Rapcsák társadalmi tekintélyt adott Hódmezővásárhelynek, respektje lett a településnek az országban. Úgy ítélem meg, hogy nem "a múltat végképp eltörölni" szellemében kell politizálnunk. Jellemző egyébként Rapcsák András megítélésére, hogy a közgyűlés említett határozatát mindössze három ellenszavazat mellett hozta meg. Elődöm jövőre lenne 65 éves, ezért is érzem fontosnak, hogy a város, amelynek felvirágoztatásáért sokat munkálkodott, méltó módon emlékezzen meg róla. Ha azt mondják, hogy olyan, mint Rapcsák, az nekem elismerés.

- Nevezték Rapcsák "táskavivőjének" is.

- Másodjára nyertem el a vásárhelyiek bizalmát polgármesterként és országgyűlési képviselőként is. Amíg csak a személyemet támadják, nyugodt vagyok, hiszen azt még ellenfeleim sem állítják, hogy semmit sem csinálok. Minden vásárhelyi ember polgármestere akarok lenni. 2002 óta sok kezdeményezésünket koronázta siker, húszmilliárdos költségvetésünkből hárommilliárdot költünk fejlesztésre. Sunyi magatartás, ha valaki pusztán a médiaszereplésből akar magának tőkét kovácsolni. Vannak "arculat-polgármesterek", akiknek csak a látszat számít, akik kedvesek és mosolygósak. Én nem virtuális PR-polgármester akarok lenni, hanem olyan, akiben megbízhatnak az emberek, akihez bejöhetnek a városházára, ha segítségre van szükségük. Nekem ugyanis nem az a fontos, hogy a városhatáron túl hogyan vélekednek rólam, hanem az, hogy itt, Hódmezővásárhelyen, a Klauzál utcában mit mondanak az emberek. Korábban ügyvédi pályára készültem, s most a szó nemes értelmében Hódmezővásárhely ügyvédje szeretnék lenni. A politikusi, polgármesteri munkát nem lehet a Playboynak adott interjúval pótolni. Az emberek csalódtak a rendszerváltásban, ezért meghatározó a helyi politikusok szerepe abban, hogy segítsék őket mindennapi gondjaik megoldásában. Ezt sem a kormánytól, sem Brüsszeltől nem remélhetik.

- Sokan példaértékűnek tartják, ahogyan visszaszerezték a korábban külföldi többségi tulajdonba került vásárhelyi közműveket. Megérte őket visszavásárolni?

- Nem vagyok piac-, verseny-   vagy tőkeellenes. Az a tőke, tudás és fölkészültség, amely a településeken 1947 előtt megvolt, az közvetlenül 1990 után még hiányzott. Indokoltnak látszott tehát a rendszerváltás első éveiben például a távhőszolgáltató vagy a vízmű magánosítása, mivel ezeket az önkormányzat akkor nem tudta fejleszteni. De a várt szakmai helyett pénzügyi befektetők csaptak le ezekre a közműcégekre. Például a vízmű esetében százötvenmillió forintot vittek ki tőlünk menedzsmentdíj címén, miközben a lakosság terhei a vártnál jobban emelkedtek. Nem az a baj, ha egy befektető profitot akar, de nem mindegy, hogy megelégszik-e egy öt-tíz százalékos, tisztességes haszonnal, vagy 25-30 százalékos extraprofitot akar. Azzal, hogy százszázalékos önkormányzati tulajdonba vettük vissza ezeket a cégeket, a város ellenőrzi újra a saját vagyonát. Csak elviselhető terheket ró a lakosságra, racionalizálja a foglalkoztatottak számát, a haszonból pedig itt épül óvoda és játszótér, és nem Berlinben. Mára pedig minden városban, így nálunk is kialakult az a helyi gazdasági elit, vezetői kör és szakembergárda, amely megfelelően tudja működtetni a közműcégeket és más társaságokat, a helyi közösség érdekében. Van azonban pozitív példa is a külföldi tulajdonossal való együttműködésre: ilyen a szemétszolgáltatás, ebben kisebbségi tulajdonosként egy külföldi cég is partner. Ez a köztisztasági vállalat uniós jogszabályoknak megfelelő hulladéklerakót működtet, és megépítette Magyarország első olyan villamos erőművét, amely száz százalékban a biológiai hulladékból keletkező biogáz segítségével állít elő áramot.

- Az ár viszont a helyi ellenzék szerint túl drága: a város túlzott eladósodásáról sokat beszéltek politikai ellenfelei.

- Széchenyi óta tudjuk, hogy a hitel a gazdaság motorja. Nem baj, hogy hitelt veszünk fel, ha a tervezés megfelelő. Nagy összegű kötvénykibocsátással, amely mögött megfelelő ingatlan- és vagyonfedezet van, huszonöt évre biztosítottuk a város pénzügyi stabilitását.

- Az egészségügy viszont nehézségekkel küszködik: a kormány döntése nyomán elveszítették gyógyító ágyaik kétharmadát.

- Csatát vesztettünk, háborút nem. A vásárhelyi kórház szakmai színvonala - az egyetemet nem számítva - kimagasló a megyében.
A kormány politikai és nem szakmai okokból hozta meg az ágyszámokkal és a beutalási renddel kapcsolatos döntését.

- Nem bánta meg elhamarkodottnak tűnő kijelentését, amely szerint a Vásárhelyről elbocsátott, majd a szentesi kórházba tartó mentőben elhunyt mindszenti beteg az egészségügyi reformok első áldozata?

- A sajtó előbb tudott a történetről, mint én. Aztán az egyik kereskedelmi tévé nekem szegezte a kérdést nagypénteken este: mit gondolok az ügyről? A nyilatkozat után valóságos sajtóhadjárat folyt ellenem, ez számos tanulsággal szolgált nekem is. Elképzelhető, hogy nem mindig reagáltam helyesen mindenre, de az, amit a sajtó nagy része művelt, elfogadhatatlan. A kormányt igyekeztek tisztára mosni, és az egész balhét egy két szakvizsgával bíró, becsületes orvosnak kellett volna elvinnie. Most is állítom, hogy ha az április elseje előtti beutalási rend lenne életben, élne a mindszenti beteg is. Ráadásul az egész eset a magyar orvostársadalommal szembeni támadássorozat részévé vált.

- Vannak, akik egy helyi MSZP-s önkormányzati képviselő elleni polgármesteri hadjáratról szólnak. Hisz ön tárta nyilvánosság elé, hogy az illető apja és bátyja a vásárhelyi nyilasok vezetője volt. Felelősek a fiúk az apák bűneiért?

- Ennek a történetnek az a sajátossága, hogy él itt közöttünk egy MSZP-s képviselő, akinek már unokája született, és minden bizonnyal dédunokája is fog születni. Egészséges és boldog a család. De az apja nyilas vezető volt, akinek akkori tettei miatt sok vásárhelyi gyermek és unoka már nem születhetett meg, nem élhet. Ezért itt, Vásárhelyen még senki sem kért bocsánatot.

Magyar Hírlap - Haág Zalán, Sandi István

fidesz.hu