Christian Schwarz-Schilling kudarca azt bizonyítja, hogy a Nyugat által hatékonynak és célravezetőnek tartott megoldások - legyenek bármilyen jószándékúak is - nem működnek a Balkánon: kicsorbulnak az itt élő emberek makacsságán, az egymást gyanakodva figyelő népcsoportok kölcsönös gyűlölködésén.

Elődjéhez, az angol Paddy Ashdownhoz hasonlóan a német diplomata is azt a két reformtervet állította tevékenysége középpontjába, amelyek kulcsfontosságúak Bosznia-Hercegovina európai integrációja és majdani EU-belépése szempontjából. Az alkotmány és a rendőrség reformja terén azonban 2006 februárja óta is csak kudarcról, illetve stagnálásról lehet beszélni. A három népcsoport (bosnyák, horvát, szerb) alkotta államban a politikai légkör rosszabb, mint a polgárháború 1995 novemberi befejeződése óta bármikor volt. A boszniai Szerb Köztársaság (RS) foggal-körömmel ellenzi a központi állam erősítését, míg a másik entitáson, a Bosnyák-Horvát Föderáción belül az ottani két népcsoport folyamatos marakodása zajlik.

Már az utolsó, magát jugoszlávnak tartó író, a boszniai Travnikban született Ivo Andric is kitért írásaiban a "különleges boszniai gyűlöletre, erre a széles körben elterjedt, veszedelmes betegségre". Nikola Spiric boszniai kormányfő (amúgy szerb nemzetiségű) ezt a mai állapotokra alkalmazva így fogalmazta meg: Bosznia olyan ország, ahol hőssé válnak a párbeszédre nem hajlandó politikusok. Márpedig ez biztos út az ország bukása felé. Spiric tudja, miről beszél: pártja, a Független Szociáldemokraták Szövetsége (SNSd) éppen a hajthatatlanság, a Brüsszelből kezdeményezett reformok elutasítása jegyében vált az RS legerősebb pártjává a tavaly őszi választásokon. Míg azonban ez a magatartás akkor csupán szokásos választási kampányfogásnak tűnt, az SNSd által a szerb entitás kormányfői posztjára állított Milorad Dodik azóta is ezt tekinti politikája vezérfonalának, megbénítva a szövetségi szintű együttműködést.

Méltó párja Dodiknak a bosnyák-horvát térfélen Haris Silajdzic, a szarajevói államelnökség bosnyák (muzulmán) tagja. Ő alkotmányreform helyett egyenesen a boszniai Szerb Köztársaság felszámolását követeli. Arra hivatkozik, hogy a hágai bíróság februári ítélete népirtásnak minősítette a 12 évvel ezelőtti srebrenicai mészárlást. (Szerb katonai alakulatok, a holland ENSZ-katonák tétlenségét kihasználva, a védett enklávéba benyomulva több ezer, a bosnyák fél vádja szerint 8000 ezer muzulmán férfit és fiút öltek meg.) Silajdzic ebből azt a következtetést vonja le, hogy az RS a népirtás következményeként jött létre, s ezért felszámolandó.

Bármennyire igazságtalannak tűnik is a boszniai muzulmánok szemében az RS megalakulása, annak létét az 1995. novemberi daytoni békeszerződés nyomán a nemzetek közössége is elismerte. Megszüntetésére - az alkotmány reformjának keretében - csak akkor nyílna lehetőség, ha azt a föderáció döntéshozó szerveibe delegált szerb politikusok is megszavaznák. Belátható időn belül pedig erre nincs esély.

Srebrenica, az ott elkövetett vérengzés 12 éve sötét árnyékként vetül Bosznia-Hercegovina jelenére és jövőjére. A kelet-boszniai település még Schwarz-Schilling utolsó munkanapjaiba is "beleszólt". Június 19-én a daytoni egyezmény megvalósítását felügyelő tanács (PIC) deklarációban adott hangot "mélységes aggodalmának" amiatt, hogy a reformok meghiúsulása és az erősödő nacionalista hangnem következtében Bosznia rossz irányba halad. A PIC emiatt úgy döntött, hogy széles jogkörökkel ruházza fel Schwarz-Schilling utódát, a szlovák Miroslav Lajcákot annak érdekében, hogy "úrrá legyen a helyzeten, és az EU felé terelje Boszniát".

A PIC deklarációja egyúttal elutasította azt a bosnyák követelést, hogy a februári hágai ítélet jogalapot szolgáltasson olyan alkotmánymódosításra, amelynek értelmében Srebrenicát kihasítanák a Szerb Köztársaság területéből. Ehhez képest hat nappal később, június 25-én a német főképviselő elrendelte a srebrenicai háborús emlékhelynek a szarajevói központi (föderációs) kormány fennhatósága alá történő helyezését. A lépésre felháborodva reagált az RS parlamentje és kormánya, jogellenesnek minősítve a főképviselő döntését, amelyet a Banja Luka-i törvényhozás "nem hajlandó tudomásul venni, és az emlékhely fölött a jövőben is fennhatóságot kíván gyakorolni" - hangzott a fenyegető határozat.

Ilyen előzmények után indult útnak vasárnap több ezer bosnyák Nezukból Srebrenica felé, hogy a 12 évvel ezelőtti menekülés mintegy 100 kilométer hosszú útját ellenkező irányban végigjárva emlékezzen a szerbek által legyilkolt több ezer honfitársára. Hogy a célállomáson a szerbek nem virágcsokrokkal fogják őket várni, arra már az indulás pillanatában nagy tétben lehetett fogadni...

MTI - fidesz.hu